„Nem a barátom!” „Utálom, mert megbántott!” – hallhatjuk gyermekünk szájából egy délután az óvodából hazajövet. Ahogy az úgynevezett alkalmi barátok és a legjobb barátok között is léteznek kapcsolatok, úgy az „ellenségek” közül is lehetnek olyanok, akiket egyszerűen csak nem ismernek a gyermekek vagy nincs bennük sok közös, és vannak olyanok, akiket legrosszabb ellenségükként emlegetnek. A gyermekek a pillanat hevében is nyilatkozhatnak úgy, hogy utálnak valakit, de az ellenséges kapcsolatoknak igen intenzív és hosszadalmas formája is létezik. Mi okozhatja az ellentéteket, és hogyan léphetnek tovább a gyermekek? Cikkünkből kiderül!
Kutatások szerint háromból egy gyermekkel fordul elő, hogy egy kortársával kölcsönösen nem kedvelik egymást, négyből egy pedig legalább egy kölcsönös ellenséges kapcsolatról számol be. Ezek az ellenséges kapcsolatok pedig az óvodáskortól a serdülőkorig körülbelül ugyanolyan arányban fordulnak elő. Általában gyakoribbak a fiúk, mint a lányok körében. Egy másik, visszatekintésen alapuló kutatásban főiskolai hallgatók hetvenöt százaléka képes volt azonosítani legalább egy olyan kortársat, akit nem szerettek vagy ellenségnek tekintettek a középiskolában. Ez azt sugallja, hogy a legtöbb gyermeknek és serdülőnek van „ellensége”.
A gyermekek általában egyszerre csak egy „ellenségről” számolnak be, ezek az ellenséges kapcsolatok pedig rövid életűek. A legtöbbször maximum egy tanév elteltével már nem áll fent a kialakult negatív kapcsolat a gyermekek között. Ugyanakkor néhány gyermek hajlamosabb lehet ellenséges kapcsolatai fenntartására, mint mások.
A kölcsönös ellenséges kapcsolatok
A GYERMEKEK EGYÉB PROBLÉMÁIHOZ KAPCSOLÓDNAK,
mint az agresszió, a kiközösítettség és az alacsonyabb iskolai teljesítmény. Az ok-okozati összefüggések viszont nem egyértelműek. Az azonos neműek között kialakult ellenséges kapcsolatok inkább állnak összefüggésben szociális problémákkal, mint az ellenkező neműek között kialakult konfliktusok, hiszen az utóbbiak esetében a „viszályok” a nemi érés természetes velejárói is lehetnek.
Hogyan alakulhatnak ki az ellenséges kapcsolatok?
A korábban említett kutatásban a főiskolai hallgatók gyermekkori ellenségeinek negyvenhárom százaléka egykori barátjuk volt. De hogyan is válnak barátokból ellenségek? Legfőbb okként említhető a féltékenység, ami egy harmadik személy bevonódásával alakulhat ki. Egy másik ok lehet az összeegyeztethetetlenség, vagyis az egykori barát viselkedésének radikális változása, valamint az intimitás megsértése, például egy titok elmondása vagy egy ígéret megszegése. Sok esetben tehát az ellenséges kapcsolatok
HÁTTERÉBEN VALAMIFÉLE „ÁRULÁS” HÚZÓDHAT.
Az ellenséges kapcsolatok okai ugyan életkoronként változhatnak, azonban a leggyakoribb ok minden korosztályban – óvodás, általános iskolás, középiskolás, és a főiskolások körében egyaránt – az agresszív, szokatlan vagy nemkívánatos módon való viselkedés. Az óvodások gyakran említik a szabályok megszegését és a nem megfelelő játékot. A tizenévesek pedig sokszor azzal vádolják ellenségeiket, hogy „szélhámosok”. Nem tisztázott azonban, hogy ez a fajta ellenséges hozzáállás kölcsönös-e.
Nyilvánvalónak tűnik, hogy az ellenséges kapcsolatok megléte rossz dolog, de a gyermekek számára az ilyen kapcsolatok kiengesztelést vonnak maguk után. A kiengesztelés gondolata pedig izgalmas számukra.
Ugyan az ellenségek közelebb hozhatnak barátokat is, de nem egészséges módon. A társakkal való beszélgetés egy ellenségről támogatást és szolidaritást hozhat. „Mindannyian utáljuk őt!” mondat akár egy olyan erő is lehet, amely a közös ellenség ellen egy csoportot köt össze.
Néhányak számára az ellenséges kapcsolat fenntartása
KÍSÉRLET AZ ÖNBECSÜLÉS MEGERŐSÍTÉSÉRE.
Azzal, hogy elmondják magukat, hogy „én nem vagyok olyan, mint ő” vagy akár „közel sem vagyok olyan rossz, mint ő!”, a gyermekek távolítják magukat a nemkívánatos tulajdonságoktól, és ezzel az ellenségük felett állónak érzik magukat.
Az ellenséges kapcsolatban álló gyermekek egymás helytelen cselekvésének előfordulását monitorozzák. Gyakran a semleges viselkedésformákat is helytelennek értelmezik, ragaszkodva ahhoz, hogy „Szándékosan ezt csinálta!”. Az ellenségeiket másképp kezelik, mint más kortársukat. A kutatások azt mutatják, hogy a gyermekek kevésbé kommunikálnak közvetlen módon ellenségeikkel és hajlamosak azt feltételezni, hogy az ellenségeik ártani akarnak nekik.
Mit tehetünk szülőként?
Ugyan természetes, hogy a gyermekeink bizonyos társaikkal más jellegű kapcsolatot preferálnak, mint a barátaikkal, de a gyermekkori ellenséges kapcsolatok negatív intenzitása egészségtelen. Kezelésük bonyolult lehet.
A szülők általában azt javasolják gyermeküknek, hogy kerüljék el vagy hagyják figyelmen kívül a másik gyermeket. Ez a módszer segíthet az érzelmek intenzitásának csökkentésében, de kivitelezése a gyakorlatban nehéz lehet, ha a gyermekek egy osztályba járnak. Nem beszélve arról, hogy az egymástól való tartózkodás szabályai szintén táplálják az ellenséges hozzáállást, például amikor az egyik gyermek azt mondja a másiknak: „Én voltam itt először, ezért neked el kell menned!”. A közös cél érdekében történő együttműködés lehetővé tenné, hogy a gyermekkori ellenségek új, pozitívabb módon szemléljék egymást, de csak akkor, ha az interakció jól megy. A nemkívánatos interakciók tovább táplálhatják az ellenségeskedést.
Segíthetünk gyermekünknek abban, hogy a könyörületesebben bánjon az ellenségével.
FONTOS FELTÁRNUNK AZT, HOGY A TÁRSA HOGYAN ÉREZ,
vagy hogy helytelen viselkedése nem volt átgondolt és szándékos. A gyermek, aki bocsánatot kér a társától, vagy csak úgy dönt, hogy kedvesen kezd el bánni az ellenségével, megváltoztathatja a kapcsolat irányát, különösen, ha a gyermekek egykor barátok voltak. Az ellenségeskedés megszűnhet akkor is, ha egy gyermek nem hajlandó megszabadulni az ellenszenvtől, a másik gyermek egyoldalúan előmozdíthatja megbocsátását és továbblépését.
•••
Kiváncsiak vagyunk a véleményedre! Ha van pár perced, kérjük segíts a Család és Gyermekpszichológia Rovatnak egy kitöltéssel, hogy a jövőben az igényeidnek is megfelelően tudjunk a problémákra és különböző nevelési kérdésekre válaszolni. Előre is nagyon köszönjük.
A kérdőívet ITT ÉRHETED EL.
