„A »Szingli« nem létezik. Amikor az ember elhiszi, hogy van, akkor már hipnotizálás alatt áll. A címkézés arra sarkall, hogy azzá legyek, amivé lennem kell. A neved mondd! A név: misztérium. A neved – Te vagy. A Te pedig egy folyamat, ami folytonosan létrejön és újraalkotja önmagát. Egyedül vagy párban” – hangzott el Feldmár András, Kanadában élő magyar pszichológus előadásában, november 18-án a Bijó Rendezvényközpontban. Izgalmas beszélgetésnek lehettünk tanúi: nőkről, férfiakról, kapcsolatokról, önmagunkról. Tudósításunk a Feldmár Intézet Nőkérdés előadássorozat záró alkalmáról.
Élhetünk egyedül vagy párban. Állapotunk arra utal, mit is akarunk igazán. Ha valamit nagyon szeretnénk, s azt mélyen, önmagunkban elhatározzuk, akkor megvalósul. Ám ez nem olyan egyszerű, mert gyakran nem tudjuk, mit akarunk, vagy máshogy döntünk, mint amit akarunk. „Érdekes, hogy valójában úgy teszünk, mintha nem akarnánk azt csinálni, amit akarunk, és fordítva” – utalt az emberi természet iróniájára az előadó.
„Az ember, aki akartam lenni, az vagyok? Hát persze!” – válaszolta meg a költői kérdését Feldmár András.
„Ha egyedül vagy, az azért van, mert egyedül akarsz lenni”
– véli. A pszichológus szerint ez választás dolga. Párkapcsolatban élni is választás. Ha eldöntöd, hogy találni akarsz magadnak valakit, fogsz. Mert szükséged van rá, mert kell neked. A kérdés tehát nem az, hogy miért van valaki egyedül. A kérdés az, hogy valaki miért nem akar senkit?
Se veled, se nélküled
Sokan azt hiszik, szabadsággal kell fizetniük a kapcsolatért. A jó kapcsolatban azonban ez nem igaz, az ember együtt is egyedül tud lenni. Ám sokszor ez a tapasztalat már a gyermekkorból hiányzik. Ha nehéz családi játszmák vannak egy személy életében, később nehezen nyithat mások felé, hiszen nem akarja korábbi élményeit újraélni, ezért inkább egyedül van, csak ne kelljen szabadságát feladnia.
A párkapcsolatban élés nem garancia a boldogságra. Egy kapcsolat nehéz, sok munka van vele. Két ember viszonya lehet olyan, mint a kutya és farka esete, de lehet co-present, azaz együttes-jelenlét – tartja Feldmár András.
Kutya és a farka esetében fúzióról beszélünk. Ilyenkor nagyon gyorsan eldől az is, ki engedelmeskedik majd kinek, vagyis ki lesz a kutya és ki a farka. Ha az egyensúly felborul, a farok nem úgy csóválódik ahogyan a test akarná. Ez konfliktusokat és szorongást szül, mert a másik fél szabadsága gyakran megijeszti a partnert. A másik eset a co-present, amikor együtt vagyunk jelen. Egyszerre vagyunk a kapcsolatban, mégis külön, teljesen önálló egyénenként. Ám ez az állapot nem jön létre egykönnyen:
addig kell harcolni a másikkal, míg a közös tér elég tágassá válik mind a két fél számára.
Az ember sokszor szenved egy kapcsolat miatt, mert ezeknek a kompromisszumoknak a megkötése nem egyszerű feladat. Nagyon sok kommunikáció kell hozzá. Előfordul ugyanis, hogy a kellemetlen érzések miatt inkább nem vállaljuk, nem mondjuk ki, ami kikívánkozna belőlünk.
De vajon miért nem olyan egyszerű az érzésekről beszélni?
A probléma Feldmár András szerint ott kezdődik, hogy nem vagyunk őszinték egymáshoz, mert félünk, hogy nem fog tetszeni a másiknak, amit lát. A randizás is tipikus esete a színpadi fellépésnek.
Nem merjük önmagunkat mutatni, mert tetszeni akarunk.
Noha a spontán és őszinte beszéd lehet a találkozó kulcsa. Így tudjuk igazán felkelteni és fenntartani a másik érdeklődését.
A randizástól újra a párkeresés mikéntje felé terelte a szót Feldmár. A kapcsolatok mintájára ismét metaforát használt. Úgy véli, kétféle felfogás figyelhető meg a randizóknál, párkeresőknél: Én felelek-e meg a másiknak, vagy ő felel-e meg nekem.
Az első esetben „válogatunk a „portékák között”. Vigyázunk arra, nehogy a másik belénk lásson. Kerüljük a kötődést, e kategória pedig lehetővé teszi ezt: mivel nem mély a kapcsolat, amint véget ér jöhet egy másik, az újra válogatás.
Mi történik a másik esetben? Tipikus példa: a szép és okos nő panaszkodik arról, hogy egyedül van. Ha ugyanis neki nem felel meg senki, ő sem felel meg majd senkinek. Gyakran hallani az „én senkinek sem tetszem” mondatot. Azért van így, mert neki sem tetszik senki. Mi emberek valahogy megérezzük ezt, és minden érzelem viszonzásra talál így vagy úgy. A tudattalan akaratunk kisugárzik belőlünk – tartja a pszichológus.
A dolgot nehezíti, hogy manapság hiányzik vagy nagyon ritka az udvarlás. Általában megelőzi a szex azt az érzelmi hátteret, amit ennek kellene kialakítania. Ez nem helyes,
„Az udvarlás ugyanis arra való, hogy megtudjuk, a másik lehetne-e a barátom.”
A helyzetet bonyolítja a nemek eltérő igénye is. A nők esetében a szexhez intimitás kell, a férfiaknak meg szex kell az intimitáshoz.
Hogyan oldható meg ez a kérdés? Leginkább sehogy. Illetve akárhogy, bárhogy, ahogy mi jónak látjuk, önmagunkat és másokat megtalálva. Azonban önmagunk megtalálása nem jelent semmit, ha csak merengünk arról, milyenek is vagyunk, és miért. Ám ha kipróbáljuk magunkat bizonyos helyzetekben, kiderül hogyan működünk! – állítja Feldmár András.
Tudatosítsuk önmagunkban, hogy mindannyian beleléphetünk olyan kapcsolatba, amely szabadabbá tesz! Azonban vannak, akik őszintén az egyedüllétet választják. Teljesen rendben van ez is. Csak egy dolog nincs rendben: hogy nem figyelünk egymásra, sőt gyakran önmagunkra sem, nem vagyunk tisztában saját és párunk igényeivel, vagy ha igen, elnyomjuk őket. Ezen kell és érdemes is munkálkodnunk. Nem csak azért hogy egészséges, boldog párkapcsolatot alakíthassunk ki, hanem hogy meg is tudjuk őrizni azt.
***
A Mindset Pszichológia több mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE
