Minél több lehetőség közül választhatunk, annál nagyobb eséllyel leszünk elégedettek a döntésünk végeredményével. Elvégre több opció közül biztosan van egy, ami tökéletesen illeszkedik ahhoz, amit elképzeltünk. Talán ismerős ez a választási lehetőségekből fakadó szabadságérzet. Hogyan váltja fel azonban ezt a felszabadító érzést a kétség és a bizonytalanság? Ha úgy érezzük, hogy a tökéletes döntés meghozatala egyre nehezebbé válik a lehetőségeink növekedésével, a problémát nem magunkban kell keresnünk. Ismerjük meg a választás paradoxonát!
Ha belegondolunk egy hétköznapunkba, döntések tucatjait hozzuk meg még akkor is, amikor nem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget. Feketén isszuk ma a kávét, vagy édesítjük? Cukorral vagy édesítőszerrel, hosszan vagy röviden fogyasztjuk? Ezek olyan döntések, amelyek meghozatala nem nehéz lépés. De mi lenne akkor, ha ma az ízesített kávé mellett döntenénk? A boltba leugorva több tucat ízesítéssel találjuk szembe magunkat. Melyik lesz a legjobb választás? A karamellás, a vaníliás vagy a mogyorós? És ha idő közben a gyümölcsösebb ízekre fogunk vágyni? Mi a helyzet az árával? Van minőségbéli különbség két márka között? A kínálatot elnézve azon kapjuk magunkat, hogy csupán egy új ízt szerettünk volna kiválasztani, mégis eltelt már 15 perc az életünkből, mégsem tudjuk meghozni a döntést. Pedig mindössze a reggeli kávénk kiválasztása volt a cél.
Mi az oka a döntéseink nehézségének?
A megoldás a választásaink paradoxonában rejlik: abban az ellentmondásban, ami egyszerre ad nekünk szabadságot, és kelt bennünk szorongást azáltal, hogy mára minden döntésünk meghozatala előtt tengernyi lehetőség áll rendelkezésünkre: megtalálni a számunkra legjobb telefont, kiválasztani a tökéletes nyaralást, vagy megvenni a szobafestéshez szükséges színt. Olyan sok út nyílik meg előttünk, hogy akár ki is zárhatnánk annak a lehetőségét, hogy ne találjuk meg a számunkra tökéletes választást. „Ennyi lehetőségből már csak megtalálom a legjobbat.” – gondoljuk sokszor. Ez azonban, mint ahogy azt már megtapasztalhattuk, nem mindig van így.
Felszabadít vagy megbénít minket a választás lehetősége?
Az emberi természet egyik velejárója, hogy szeretjük a szabadság érzését: azt, hogy mi irányíthatjuk a döntéseinket és a velünk kapcsolatos történéseket. Mára már természetes, hogy bármilyen döntésünk előtt számtalan lehetőség áll rendelkezésünkre. De vajon az egyre növekvő kínálat magával vonzza a tökéletes választás eredményét? Mint kiderült, a válasz sokszor nemleges. A választási paradoxon megadja nekünk a szabadságérzést a számtalan lehetőségnek köszönhetően, ugyanakkor nagy terhet is rak a vállunkra: azt a terhet, ami a tökéletes végeredmény megtalálását jelenti.
Bizonyára ismerős, amikor egy döntés előtt állva, tucatnyi lehetőség átgondolása után megfordul ez a gondolat a fejünkben. A döntés lassan ólomsúlyként nehezedik ránk, egyre több és akár egyre személyre szabottabb lehetőség kínálkozik fel nekünk, és
a döntés szabadságának érzését végül felváltja a döntésképtelenség és a szorongás.
Minél több opciónk van a tökéletes döntés meghozatalához, annál nagyobb annak is az esélye, hogy végül rosszul döntünk. Sok lehetőségből választani, és a megbánástól való félelmet leküzdeni néha annyira nehéz, hogy inkább alszunk rá egyet – majd még egyet. Tovább keresgélünk, kutatunk és informálódunk, míg eljön a nap, amikor azt tudjuk mondani: ez lesz a legjobb választás!
Elvárásaink csapdájában
Miután átverekedtük magunkat a végeláthatatlan telefonkínálaton, az utazási irodák színes akcióin, vagy a kreatív neveket viselő falfestékeken, kiválasztjuk a talán tökéletes opciót. Majd a paradoxon negatív oldala újra bekopogtat az ajtón:
Biztos, hogy jól döntöttem? Lehetett volna ennél jobb megoldást találni?
A megnőtt lehetőségeknek köszönhetően nőnek az elvárásaink. Néhányan emiatt úgy érezhetjük, hogy ennyi opció közül a tökéleteset kell megtalálnunk: nem a jót, hanem a legjobbat. A választás után azonban akarva akaratlanul is az elmulasztott lehetőségeken gondolkodunk, melyek talán jobbak voltak, mint az, amit végül választottunk. A választás paradoxona tehát nem csak a döntés előtt okoz kellemetlenséget, hanem a választásaink után is. Elégedetlenek vagyunk akkor, amikor sok lehetőség közül választunk, hiszen nem lehetünk benne biztosak, hogy a meghozott döntés volt-e számunkra a legjobb – még akkor sem, ha alaposan utánajártunk a lehetőségeknek.
Kikre hatnak leginkább a választás nehézségei?
A döntéseinket övező ellentmondások nem mindenkire hatnak ugyanolyan nyomásként. Az elégedettségre törekvő személyek megelégszenek a kevesebb opció adta lehetőséggel, és nem fordítanak plusz energiát arra, hogy még több opció közül válasszanak. A döntés előtti választás esetükben addig tart, amíg a megfelelő – és nem feltétlenül a tökéletes – megoldást megtalálják. Ezzel ellentétben az úgynevezett maximalizáló személyek hajlamosabbak a paradoxon csapdájába esni: boltról boltra járni, és az újabbnál újabb lehetőségeket mérlegelni. A két beállítódás nem csak a döntés előtti, hanem a döntés utáni történések esetén is különbözik. Míg az elégedettségre törekvők pozitívan vélekednek a döntés eredményéről, addig a maximalizálók hajlamosak a fent felvázolt gondolatoknak engedni, és a legtökéletesebb megoldás után vágyódni – ezzel engedve a választási paradoxon bénító mivoltának.
Akárhogy is körvonalazódik a döntésünk meghozatala, egy valamiben biztosak lehetünk.
A választás jobb, mint lehetőségek nélkül lenni.
Ahhoz viszont, hogy elkerüljük a döntésünk meghozatalának nehézségeit, érdemes felvázolnunk a pontos szükségleteinket, mielőtt elkezdenénk a lehetőségek közül válogatni. A technika segítségével megakadályozhatjuk, hogy az alternatív megoldások kedvezőnek tűnő tulajdonságai elbizonytalanítsanak bennünket. Most, hogy megismertük a választás szabadságának negatív oldalát is, használhatjuk a "kevesebb néha több" elvet. Érdemes csupán néhány alternatíva közül választanunk annak érdekében, hogy végül elégedettebbek legyünk a döntésünk eredményével.
Felhasznált irodalom:
Dar-Nimrod, I., Rawn, C. D., Lehman, D. R., Schwartz, B. (2009). The Maximization Paradox: The costs of seeking alternatives. Personality and Individual Differences, 46, 631–635.
Iyengar, S. S., Lepper, M. R. (2000). When choice is demotivating: Can one desire too much of a good thing? Journal of Personality and Social Psychology, 79, 995–1006.
Schwartz, B. (2005). The paradox of choice. New York: HarperCollins Publishers.
Schwartz, B., Ward, A. (2004). Doing Better but Feeling Worse: The Paradox of Choice. In Linley, P.A., Joseph, S. (Eds.), Positive psychology in practice, 86–104.
