„Olimpiát nem lehet az Olimpán megnyerni” – kerekasztal-beszélgetés a győzelem pszichológiájáról

Ha valaki az elmúlt héten az Ötkert közelében járt, könnyen érhette olyan meglepetés, hogy olimpiai bajnokokkal fut össze. A HaverVagy közössége által szervezett beszélgetésen – amelynek fő témája a győzelem pszichológiája volt – Kiss Gergely vízilabdázó, Nagy Tímea párbajtőröző, Kovács István ökölvívó, valamint Faludi Viktória tanácsadó szakpszichológus vett részt. Megtudhattuk: az olimpikonok közül ki hogyan áll a sportpszichológiához, valamint hogy mennyire tartják mérvadónak a pszichés tényezőket a győzelem szempontjából. Tudósításunk. Hoffmann Dorisz okleveles pszichológus írása.

Kiss Gergely, a magyar olimpiai vízilabda-csapat vezéregyénisége   

Háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázónk tehetségét kiválóan mutatta, hogy a kezdetektől fogva idősebb korcsoportban játszott: elmondása szerint két-három évvel mindig fiatalabb volt a csapat többségétől. Egyke gyerek lévén valószínűleg azért választott – talán tudattalanul is – csapatsportot, hogy egy közösség részévé váljon. Arról kérdezve őt, hogy minek köszönheti kiemelkedését a sportágban, csak annyit mondott:

„A tehetség egy gyönyörű szó, de önmagában üres.”

Lehet valaki tehetséges, de a csúcsteljesítményhez elengedhetetlen a kellő mértékű szorgalom és kitartás, valamint a nagy szív – véli. A csapat sikerének egyik kulcsa szerinte a rájuk jellemző nagyfokú kohézió, amely azt is eredményezi, hogy ha a csapat rosszabb teljesítménye esetén sokkal intenzívebben vannak jelen a csapaton belüli kritikák, mint a külvilágból érkező reakciók.

Nagy Tímea, a kitartás mintaképe

A kétszeres olimpiai bajnok párbajtőröző sportolói karrierje egy érzelmi döntéssel kezdődött: egy fiú miatt lépett a pástra. Tímea nem mindennapi élettörténettel vált olimpiai bajnokká. Ugyanis egy év vívás után eltanácsolták a sportágtól. Majd amikor mégis folytatta, az egyesületben megszokott két év helyett négy év után kezdhetett el versenyezni. Balkezes vívóként személyre szabott vívóruhára volt szüksége, az általa felkeresett szabászaton pedig azt mondták – az akkor még kissé túlsúlyos és gátlásos lánynak –, hogy most egy világbajnokra szabnak ruhát. Életének ez egy meghatározó pillanata volt. Ekkor döbbent rá: nem csak világbajnokká, de olimpiai bajnokká is szeretne válni, hiszen

"akinek nincs álma, az egy nagyon szegény ember.”

Sokáig elzárkózott a sportpszichológusi segítségtől. Ezt egy véletlen találkozás változtatott meg egy edzőtáborban. Tímea úgy kezdett el egy sportpszichológussal beszélgetni, hogy nem tudta a foglalkozását. Fél év múlva pedig már azon kapta magát, hogy rendszeresen, időpontra jár a pszichológushoz.

Sikerét tehetségtelenségének köszönheti – állítja. Ebből tudott igazán erőt meríteni, és szinte az összes szabadidejét edzéssel töltötte. Bevallása szerint vele szemben mindenki tudott nyerni a páston, ám ezek a vereségek alázatra tanították. Olimpiai győzelmeiről kérdezve kifejtette, hogy nem egyszer ment a saját feje után: az athéni olimpián a döntőbe jutásért küzdve edzője azt tanácsolta, hogy nehogy flash-eljen – mire Tímea csak ennyit gondolt: „tudtam, hogy flash-elnem kell”. Ez jó döntésnek bizonyult, hiszen olimpiai bajnokként térhetett haza.

Kokó, a magyar ökölvívás legendája

Kovács István ökölvívó – akit csak Kokó néven ismer az egész ország – pályafutása alatt az összes elnyerhető címet megszerezte. Kezdetekben az ökölvívás abszolút nem vonzotta. Bár sokan űzték a környezetében, de ő utálta a verekedést. A fordulópont tizennégy éves korában történt, amikor egy barátját kísérte edzésre, melynek eredményeképp – az akkor még negyven kiló alatti fiút – magával ragadta a ring világa.

Kokó úgy gondolja, hogy a külső szemlélők közül mindössze nagyon kevesen értik meg az ökölvívás filozófiai jellemzőit. Általában mindenki csak a puszta harcot látja, noha ez a sportág kiváló lehetőséget ad arra, hogy valaki igazán hősies küzdelemben mérje össze erejét az ellenféllel. Kokó nem tervezett hosszú távra, mindig az aktuális ellenfél elleni győzelem volt a célja. Kifejtette: soha nem a másiknak okozott fizikai fájdalom volt a lényeg, sokkal inkább annak megmutatása, hogy ő a jobb.

Kiemelten fontosnak tartja a versenyzésen kívül eltöltött időt, hiszen mind mentálisan, mind fizikailag ekkor lehet felkészülni a jövőbeli akadályokra. Bár ő nem dolgozott együtt sportpszichológussal, szerinte egykori edzője ezt a feladatot is jól ellátta. Ráadásul volt egy időszak, amikor együtt is laktak, így maximálisan ki tudták használni az időt a felkészülésre. Ahogy Kokó is mondta:

„Olimpiát nem lehet az olimpián megnyerni.”

Faludi Viktória, Szilágyi Áron pszichológusa

A beszélgetés negyedik résztvevője Faludi Viktória tanácsadó szakpszichológus volt, aki öt és fél éve dolgozik együtt az immáron kétszeres olimpiai bajnok kardvívó Szilágyi Áronnal. A tehetség és siker kapcsolatát a következőképp látja: tehetség nélkül nincs esély, viszont önmagában a tehetség nem elegendő. Szükség van mellette motivációra, kitartásra, illetve szorgalomra is, amelyek kiválóan fejleszthető adottságok.

A hatékony együttműködés egyik kulcsa azonban a sportoló nyitottsága: nem lehet látványos fejlődést elérni azokkal, akik nem szeretnének sportpszichológiai segítséget igénybe venni. Ám nincs minden sportolónak szüksége pszichológussal való együttműködésre, ugyanakkor bármikor történhet olyan esemény, amely ezt megváltoztatja.

Noha a titoktartási kötelezettség miatt nem mondhatott túl konkrét dolgokat a Szilágyi Áronnal folytatott munkájáról, általánosságban mesélt egy kicsit a használt módszerekről. Fontosnak tartja a lehetőségek modellezését: milyen lesz az adott verseny, milyen lesz az adott ellenfél, valamint a várható kimenetelek számba vételét is. Sportspecifikus szempontból Áron számára kiemelten fontos az esetleges vereségeken való gyors átlendülés, hiszen a vívásban az egyes asszók gyors egymásutánban következnek.

Látható, hogy olimpikonjaink közül sem mindenki dolgozott együtt sportpszichológussal, de mindegyikük megemlíti, hogy a mentális állapot, illetve az egyes személyiségvonások milyen hatással bírhatnak a győzelmi esélyekre. A mentális felkészülés fontosságát egyre nagyobb ütemben fedezik fel a sport világában. Bízunk benne, hogy még több tehetséges sportolóból válik majd a jövőben fejben is bajnok.