Akár nagynevű folyóiratokban megjelent tanulmányokról, akár az online magazinok összefoglaló cikkeiről beszélünk, a szakirodalmak tengerében való eligazodáshoz nélkülözhetetlen a kritikai hozzáállás. Olyan cikkek kritikai olvasásáról van itt szó, amiknél annak ellenére, hogy nem szándékosan állítanak valótlant, a kimondott állítások és az ezekre épített érvrendszer hatására az olvasóban olyan következtetések fogalmazódnak meg, amik nem biztos, hogy megfelelnek a valóságnak. Az erre való törekvés, bizonyos gondolkodási hibák kihasználása, a cikk nyelvhasználata és címválasztása mind olyan eszközök, amik közvetetten érik el befolyásoló hatásukat az olvasónál.
Ha egy cikket kritikailag elemzünk, nem csupán az expliciten leírt téves állítások felismerésére kell törekednünk, hanem az ezekhez hasonló, közvetett módon elért manipulációk feltárására is. Sok esetben ugyanis nem a cikkek szerzői, hanem a hamis következtetéseink által,
mi olvasók csapjuk be önmagunkat.
Kritikai szemléletű olvasás vagy kritikai elemzés során fontos alapkérdésekre kell figyelmet fordítanunk. Mindenekelőtt az egyik legfontosabb a cikk forrásának felfedése, ha lehetséges, a szerző nevének ellenőrzése. Eredeti tudományos publikációk olvasásánál a legtöbb esetben természetesen utánkövethető a szerző, ha azonban nem az eredetileg publikált kutatást olvassuk, hanem valamilyen összefoglaló cikket, egyre kevésbé biztos, hogy a szerző neve pontos feltüntetésre kerül. Amennyiben megnevezve látjuk a kutatókat, az egyetemet, ahol a kutatás zajlott, vagy a folyóiratot, ahol az eredményeket eredetileg közzétették, szinte biztosak lehetünk a forrásunk hitelességében. Csupán ez alapján a cikk tartalmi pontosságára azonban még nem éri meg következtetni.
Mit állítunk?
Másik fontos lépés, hogy feltárjuk az állításokat, amiket a cikk tartalmaz. Nemcsak a konkrétan leírt, tehát expliciten kimondott állításokat vegyük figyelembe, hanem azokat a sugalmazott implicit feltevéseket is, amikre a leírtak alapján olvasóként következtethetünk. A cikkek szerzői – nem feltétlen tudatosan–, de sűrűn kihasználnak egy általános gondolkodási hibát, a leegyszerűsítési igényt. A legtöbb embernél megjelenik, hogy sok esetben a legegyszerűbb magyarázat megtalálására törekszik, ami gyors oktulajdonítást és következtetést eredményez. Nem veszünk figyelembe alternatív magyarázatokat vagy ellentmondó tényeket. Részben a kognitív fösvénység miatt is, de legtöbbször a fekete-fehér gondolkodás hibájába esünk, és sok esetben hiányzik a komplexitásra való törekvés is. Amikor a cikk expliciten kifejtett állításai között összefüggéseket keresünk,
agyunk a legegyszerűbb magyarázat megtalálására törekszik.
Így jönnek létre azok az implicit feltevések, amiket a cikk ugyan konkrétan nem ír, de olvasóként a legtöbb esetben erre a következtetésre jutunk.
Az állítások mellett az érvek megtalálása is fontos lépés a kritikai elemzésben. Egy szövegben megjelenő érvrendszer elemeinek feltérképezése segíthet annak tisztább átlátásában. Kiemelhetjük, mi a gondolatmenet központi állítása, azaz a tétel, amit a cikk közölni akar. Alátámasztásnak számít bármilyen bizonyíték vagy indok, ami látszólag bizonyítja ezt az állítást. Ezután érdemes megállapítanunk, mi a kapcsolat, azaz az összekötő kapocs tétel és alátámasztás között. Ez pedig az előzőekhez hasonlóan lehet kimondott, közvetlenül leírt, tehát explicit vagy ki nem mondott, de a kimondottakban implikált, azaz implicit. Ebből az érvrendszerből születik meg az olvasóban a következtetés, ami a rendszer tudatos átlátása és részekre bontása után talán tisztább, a valósághoz közelebb álló képet mutathat.
Közérhető = tudománytalan?
Az állítások és érvek megállapításán túl érdemes a nyelvhasználatot is szemügyre venni. Ez természetesen nem összehasonlítható a tudományos publikációk és az ismeretterjesztésre törekvő, gyakran összefoglaló jellegű cikkek esetében. Egy tudományos stílusban megírt szakcikk esetében törekedni kell a téma elfogadott nyelvezetének, fogalmainak szakszerű használatára, és szándékosan kerülni kell a hétköznapi informális kommunikációban használatos kifejezéseket vagy laikus megfogalmazásokat. Emellett cél a homályos, kétértelmű megfogalmazások kerülése, ami viszont nehezíti a közölni kívánt eredmények árnyalt megértését. Így a tudományos publikációk szaknyelve sokszor a szakmában jártas emberek számára is nehezen olvasható, értelmezése pedig akár félrevezető is lehet.
Az ismeretterjesztő cikkeket pedig gyakran éri a vád, miszerint manipulatív, áltudományos nyelvhasználaton alapulnak. A tudományos világban
a közérthetőség gyakran azonosított a tudományosság megcsorbításával.
Vegyük észre azonban, hogy a legjobb értelemben vett laikusok közönségnek szánt közérthető, könnyed nyelvezet nem egyenlő a megtévesztő, tudományos szakkifejezéseket pajzsként használó, félrevezető nyelvhasználattal. Természetesen az utóbbira is bőven találni példát, éppen ezért fontos a kritikai hozzáállás minden típusú tudományos cikk esetében. Kritikai hozzáállással tehát nemcsak az expliciten leírt hamis állításokat szűrhetjük ki, hanem a szándékosan és közvetetten nem manipuláló tudományos írásokat is tisztábban értelmezhetjük, saját következtetéseink és gondolkodási hibáink ismeretével.
A cikk a Szegedi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének Kritikai gondolkodás című előadása alapján készült. Oktató: Szokolszy Ágnes
