„Oly′ távol vagy tőlem” – a távkapcsolatok nehézségei

Az élet néha úgy hozza, hogy hosszabb-rövidebb időre elválnak útjaink a párunkkal. Ez számos nehézséget eredményezhet. Sokan úgy vélik, a távkapcsolatok nem is működhetnek. Előbb vagy utóbb úgyis szakítás lesz a vége, ha egy pár egy időre távol él egymástól. Ez valóban így van? Egyáltalán van különbség a „hétköznapi” szerelmesek és azok között, akik egymástól elszakadni kénytelenek? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ. Tartsatok velünk!

Tud egy kapcsolat profitálni abból, ha a felek távol élnek egymástól? Egyáltalán túlélhető ez az időszak úgy, hogy ne legyen a rossz vége? Egy 2005-ös felmérés szerint az Egyesült Államokban körülbelül tizennégy-tizenötmillió ember él úgynevezett „long-distance relationship”-ben, azaz távkapcsolatban. Ez a szám a 2017-es adatok alapján nem változott számottevően. Láthatjuk tehát, hogy nem ritka, hogy a szerelmesek olykor egymástól távol élnek. Sőt, a korábbi évszázadokhoz képest korunk karrierorientált világában még gyakrabban lehetünk tanúi ennek a jelenségnek. Nézzünk néhány példát: a katonacsaládok parancsszóra és a kiemelt bérek miatt, a fiatalok az egyetemi tanulmányaik miatt, míg a pályakezdők a karrierépítés miatt kényszerülhetnek arra, hogy távol kerüljenek kedvesüktől.

Nélküled elindulni

Sokszor mondják, hogy elsőre a legnehezebb az elválás. Ilyenkor az ember úgy érzi, megszakad a szíve, s azt gondolja, hogy a párja nélkül „fél ember csupán”. Emiatt gyakran keressük a lehető legkorábbi lehetőséget a találkozásra. Ez azonban sajnos sokunknak nagy fejtörést okoz. A repülőjegy drága, a vonatút hosszú és autója sincs mindenkinek.

Számos nehézséggel kell szembenéznünk, ha egymástól távol kényszerülünk élni hosszabb vagy rövidebb időre. Először is: itthon is zajlik az élet. Iskolába és dolgozni kell járnunk, így a személyes találkozókra való esély minimális. Másodszor, ahogy azt már fentebb említettük, manapság nem olcsó mulatság utazni. Egy repülőjegy átlagosan több tízezer forintba kerül. Harmadszor, azzal, hogy egymástól távol kell élnie egy pár két tagjának, űr keletkezik köztük. Minél tovább tart ez az állapot, annál nagyobb az esélye annak, hogy a kapcsolat szakítással fog végződni. Nem véletlen, hogy

a katonák rettegnek az úgynevezett „Kedves John” levelektől.

A „katonafeleségek” esete természetesen speciális, hisz amellett, hogy hirtelen maradnak egyedül, sokat aggódnak az épp veszélyes területen dolgozó párjukért, így gyakori, hogy felbukkan egy harmadik fél, aki betölti a keletkezett űrt. Ez a valaki ott tud lenni mellettük a stresszel teli időkben, s valamelyest mérsékelni tudja azt.

Sokszor problémát okoz az is, hogy nehezebbé válik a kommunikáció azáltal, hogy folyton egyeztetni kell a kapcsolattartáshoz az időpontokat a másikkal. Végül pedig az esetleges konfliktusokat is nehezebb elsimítani, hiszen nincs lehetőség személyes találkozóra.

„Mégis közel”

Apáink és nagyapáink még csak vezetékes telefonon vagy kézzel írott levél által tudták tartani a kapcsolatot a szeretteikkel, ha távol voltak. Nem volt még mobiltelefon és internet. Egy héten nagyjából csak egy-egy hívásra volt lehetőség, a levél pedig lassan érkezett meg. A mai világban azonban már számos „technikai vívmány” segít elviselhetőbbé tenni a helyzetet. A még mindig jó pár potenciális nehézség ellenére

nem minden pár gondolja, hogy a távolság tartósan negatívan befolyásolná a kapcsolatukat.

FaceTime, Skype, Messenger, csak néhány a megannyi lehetőség közül. Fontos azonban, hogy különbséget kell tenni közelség és közelség között. Ezek a „technikai vívmányok” nem tudják helyettesíteni egy párkapcsolat minden aspektusát. A fizikai közelség például pont ilyen. Az érintés, az együtt töltött idő nem pótolható semmivel.

A távollét megedzi a szívet

Sok ember úgy véli, hogy egy távkapcsolat bármi lehet, csak működőképes nem. Mindezt cáfolta Dargie és munkatársainak vizsgálata. A kutatásban résztvevő, egymástól távol élő párok ugyanakkora párkapcsolati és szexuális elégedettségi szintről arról számoltak be, mint azok, akik nem kényszerültek ilyen helyzetbe.

Mégis, hogy lehet ez? Mi tesz egy távkapcsolatot elviselhetővé, mit tudunk nyerni általa? A kutatás erre a kérdésre is kereste a választ. Dargie munkatársaival azt találta, hogy bizonyos objektív tényezők és helyzetértékelések elősegítik, hogy könnyebben átvészeljük ezt az időszakot, sőt akár azt is, hogy profitáljunk is belőle. Ezek az alábbiak:

Alacsony pszichológiai distressz: azok az emberek, akik kevésbé szoronganak ebben az időszakban, nagyobb mértékű intimitásról számolnak be.

A partnerrel és a kapcsolat jövőjével kapcsolatos magasabb fokú bizalom: minél inkább megbízunk a párunkban, annál nagyobb elkötelezettséget fogunk mutatni vele szemben, valamint annál magasabb lesz a szexuális elégedettségünk is.

Pozitív attitűdök a távkapcsolatról: azok az emberek, akik ténylegesen hisznek abban, hogy működhet egy távkapcsolat, magasabb elégedettségről számolnak be a kapcsolatukról, illetve jobban működik közöttük a kommunikáció.

Mindent összevetve elmondható, hogy távkapcsolatban élni nem jelent egyet a szakítással és a folyamatos veszekedéssel, akár rövidebb, akár hosszabb ideig kényszerülünk ilyen szituációba. Ha figyelünk a fentebb leírt tanácsokra, nagyban hozzájárulhatunk ahhoz, hogy átvészeljük ezt az időszakot, sőt akár még profitálhatunk is belőle azzal, hogy nő az elköteleződésünk a párunk iránt.