A 2016-os amerikai elnökválasztás több szempontból is az utóbbi évek egyik legizgalmasabb politikai eseménye volt. Itt az ideje, hogy visszatekintsünk az elmúlt időszakra, és foglalkoznunk azokkal a témákkal, amelyek sarokkövei voltak a kampány hajrájának, meghatározták az egyik vagy a másik oldal retorikáját. Elég csak a nők politikai szerepvállalását érintő kérdésekre, esetleg a Trumpot ért vádakra gondolnunk (rasszizmus, szexizmus, szexuális zaklatás), máris érezzük: mennyire velünk élnek ezek a problémák, és egyre nagyobb az igény, hogy kezdjünk is velük valamit.
Clinton egyik legújabb intézkedésre tett ígérete is ebből a felismerésből született. Trumpot videó-kampányában és a kampánykörút során is következetesen „bully”-ként emlegető Hillary ugyanis egy országos méretű anti-bullying program javaslatával állt elő október 27-én. Az eseménynek az apropóján vizsgáljuk meg magát a zaklatás, kiváltképp az online zaklatás jelenségkörét, annak pszichológiai aspektusait.
A zaklatásra nem tekinthetünk újdonságként. Az egyének felé irányuló agresszív magatartás, a csoportból való kiközösítés, a verbális és fizikai bántalmazás valószínűleg egyidős az emberiséggel. Ám a széleskörű internet-hozzáférés egy olyan új platformot jelent a zaklatók számára, amely szinte korlátlan lehetőséget ad a zaklatásnak. Míg az iskolában vagy állandó szülői felügyelet alatt a gyerekeknek kevésbé van lehetőségük egy-egy társukat bántani, az interneten keresztül egyszerűen beférkőzhetnek mások privát szférájába. Kutatások bizonyították, hogy ezen a problémán még az internet-hozzáférés korlátozása sem segít, ugyanis a zaklató gyerekek többsége nem az otthoni számítógépről folytatja a zaklató tevékenységet. Az áldozattá vált diákokon igen nehéz segíteni, ráadásul a zaklató megtalálása sem könnyű feladat, hiszen óriási a hallgatás és a látencia a zaklatottak körében. A zaklatók ugyanis sokszor elérik, hogy áldozatuk saját magát hibáztassa a fennálló helyzetért, szégyent érezzen saját magával kapcsolatban. Egy ausztrál felmérésben a megkérdezett serdülők 17 százaléka vallotta be, hogy hat hónapnál hosszabb időn keresztül volt része valamilyen online zaklatásban, s miközben az áldozatok száma egyre csak nő, egyre kevesebben mernek beszámolni az őket ért inzultusokról. A zaklatás tradicionális formái rengeteg aspektusban megegyeznek az online zaklatással, azonban egy nagyon fontos különbség van a kettő között: míg a hagyományos zaklatás általában egy helyszínre korlátozódik (iskola, munkahely), addig a cyberbullying – a különböző eszközökön keresztül – az áldozat életének minden területére képes betörni. Így az áldozatok már az egyébként biztonságosnak hitt otthoni, családi környezetben is érezhetik az állandó feszültséget és nyomást, amelyet zaklatóik helyeznek rájuk.
A cyberbullying lehetséges formái
Amikor online zaklatásról beszélünk, tisztáznunk kell annak tartalmát is. Csak így érthetjük meg az online csoportok dinamikáját, az áldozatokra gyakorolt hatását. Az internetes zaklatásnak két alapvető formáját különböztetjük meg. Beszélhetünk egyrészt egy direkt, közvetlen módról, amely agresszív, fenyegető vagy sértő üzenetek, képek küldését jelenti. Másrészt létezik egy indirekt mód is, ilyen a bizonyos csoportokból való kiközösítés, pletykák terjesztése vagy az áldozat személyes adataival való visszaélés is. Mivel viszonylag magas a látencia, és az esetek többségét az érintettek érdekében a kisközösségek a lehető legdiszkrétebben kezelik, rendkívül nehéz megmondani például azt, kik válnak a legnagyobb eséllyel áldozatokká a virtuális világban. Az elektronikus agresszió nemtől, kortól és rassztól függetlenül bárkit érinthet, azt azonban látnunk kell, hogy az áldozattá válás nem független azoktól a sztereotípiáktól és előítéletektől, amelyeknek társadalmi beágyazottságát a szociálpszichológia évtizedek óta kutatja.
A homofóbia, a rasszizmus és a szexizmus mélyen gyökereznek a társadalomban,
s ez alól az online csoportok sem képeznek kivételt: így a nők és a különböző etnikai vagy szexuális kisebbségek fokozottan ki vannak téve az áldozattá válás lehetőségének.
Noha a választást elvesztett demokrata elnökjelölt javaslata egyelőre csak egy kampány-ígéret volt, már az ügy napirendre tűzése, a téma beemelése a politikai közbeszédbe is fontos fejlemény: esélyt ad a politikai következményekkel járó párbeszéd elindítására, mely az első lépés egy új és sürgető igény kielégítése felé.
