„Úgy szeretnék élni, mint a fák. Legyökerezve, biztos talajban” – kezdi bohókásan és fiatalosan a mondandóját a hatvan felett járó Byung-Chul Han. Korunk egyik legnagyobb filozófusa egyórás előadás keretei között mesélt az életéről, valamint több könyvének fő mondanivalóját is idézte. Tudósításunk.
Érdekes kettősség, hogy Han olyan mélyrehatóan ír és nyilatkozik a mai társadalmat nagyban érintő jelenségekről, ami az elevenünkbe talál, miközben ő maga teljesen más létformát tart fenn. Elszigetelten él, keveset mozdul ki otthonról, külföldre nagyon ritkán jár, szinte alig nyilatkozik a sajtónak. Okostelefonján csak egy virágmeghatározó applikációt használ, egyébként azt is kikapcsolt állapotban tartja. Az előadásában megemlíti, hogy az egyik északi országból postán feladott levéllel keresték meg, miután több emailre és telefonhívásra sem érkezett tőle válasz.
Halálig optimalizálni saját magunkat
Byung-Chul Han szerint a mai ember egyik legnagyobb veszte, hogy minél tökéletesebb szeretne lenni. Elég jól nézek-e ki? Elég pénzem van-e? Elég messzire jutottam a karrierem során? Megfelelő párkapcsolatban vagyok-e vagy lehetne jobb? – csak hogy néhány kérdést és kételyt említsünk a sok közül. Ezzel a vágyával az ember viszont azt éri el, hogy egyrészt sosem elégedett saját magával, másrészt eltávolodik a többi embertől, hiszen csak saját magára koncentrál, önmagával van elfoglalva, hogy elég jó-e.
Szerinte a digitalizáció ezt a jelenséget is felerősíti. A töménytelen szelfik, az arcfelismerő programok, az állandó telefonnyomkodás, az online videós beszélgetések során saját magunk létét szeretnénk megerősíteni. Han szerint az elmosódott hátterek, a filterek, mind-mind csak távolítják egymástól az embereket. A mai ember folyamatosan szembe találja magát önmagával.
A Covid-időszak alatt tömegesen megnőttek az arcplasztikai beavatkozások.
Az emberek nagy része legtöbbször saját magát nézi egy videóbeszélgetés során, nem a másikat, így elvész a valódi figyelem. A filozófus szerint azzal, hogy az emberek minél tökéletesebbek szeretnének lenni, egyfajta belső ürességet akarnak csökkenteni, viszont ezáltal pont, hogy növelik azt. Ez egy ördögi-kör, amely eltávolít minket a valódi társas kapcsolatok világától, melyben valóban meg tudnánk ismerni önmagunkat. Ez a fajta szélmalomharc, hogy mindig a lehető legjobb formánkat hozzuk, fáradttá és depresszívvé teheti az embert.
Paradox szabadság
Han egyik fő gondolata, hogy a társadalom azért ennyire kiégett és fáradt, mert sokkal nagyobb hatalma van saját maga felett, mint korábban bármikor. Saját magunknak alkothatjuk meg a törvényeinket, szabályainkat, létformánkat, amely viszont bizonytalanságot is szülhet bennünk. A filozófus úgy látja, belefulladunk a saját magunk által állított elvárásokba. Korábban például meghatározott, állandó munkakörök voltak, az emberek ezek közül választhattak. A fő erénynek pedig az „engedelmesség” számított. Manapság rengeteg az egyéni vállalkozó, az újító szellem, amely alapvetően jó irány, viszont ezzel együtt az egyén magára marad a problémáival és a nehézségeivel.
Han szerint így jött létre az „engedelmes” társadalomból, a „teljesítő” társadalom.
Szexualitás, mint teljesítmény
„Erosz haldoklik” – mondja Byung-Chul Han. Vagyis a szerelem Istene, a szerelem maga haldoklik a mai társadalomban. A filozófus szerint ez több komponens miatt alakult így. Többek között az önmagunk iránti figyelem túlzott növekedése az egyik ok. A digitalizáció által keltett hamis közelség érzése valójában távolságot szül, ennek eredményeképpen pedig a valódi fizikai érintések lecsökkennek, hiányoznak. A fogyasztói attitűd növekedésével párhuzamosan a másik személyt is csak meg akarjuk kapni, el akarjuk fogyasztani, majd váltunk egy következő „árura”. A pornófogyasztás szintén az egyén elmagányosodásához vezet, továbbá Han kiemeli, hogy már a szexben is a teljesítmény alapú felfogásmód uralkodik. Számolgatjuk hány partnerünk volt, milyen hosszan tartott az együttlét, mennyire volt jó, stb. ahelyett, hogy valódi érzéseket, érzelmeket élnénk meg.
Han szerint félelmetes, hogy már a szexbe, vagyis a legintimebb helyzetbe is bekúszott a teljesítmény alapú működés. Nem beszélve az alvásról és az álmodásról. Szerinte az, hogy létrejött a „power-nap”, vagyis a gyors alvás annak érdekében, hogy aztán ismét tudjunk dolgozni, teljesíteni, éppen, hogy a kifáradást segíti elő. Nem beszélve a tudatos álmodásról. Han szerint ezekkel mind-mind csak kontrollálni szeretnénk saját magunkat a lehető legjobb teljesítmény elérése érdekében, amely ismételten ahhoz vezet, hogy kifáradunk, kiüresedünk.
Mit lehet tenni?
Han arra buzdít a könyveivel, előadásaival és akár saját életformájával is, hogy az önagunkhoz való viszonyunkat ne a teljesítményünk alapján határozzuk meg. Szerinte fontos lenne visszatérnünk a természethez és a Másokhoz, vagyis a többi emberi lényhez, saját magunkon kívül. Egyértelműen felhívja a figyelmet a digitális eszközök negatív hatásaira, és arra, hogy ezek használatával távolodunk a valóságtól, a valódi megélésektől. A közönség több kérdése is arra irányult, hogy
vajon ezt a baljós folyamatot, disztópikus jövőképet meg lehet-e állítani, lehet-e még ezen változtatni?
Han nem adott egyértelmű választ erre a kérdésre. Ugyanakkor elismerte, hogy természetesen léteznek még megfelelő kapcsolódások, valamint bizonyos kultúrák, ahol erre nagyobb hangsúlyt fektetnek. Han a zsidó Sabbath ünnepére hívja fel a figyelmet, melynek lényege, hogy egy napig tilos dolgozni, vagy bármi olyan tevékenységet végezni, aminek várnánk az eredményét. Tilos takarítani, dolgozni, ehelyett a főszerep a pihenésé, a családé, vagy például a közös éneklésé. Han ezt egyfajta tétlenségnek nevezi, vagyis, hogy a létezésünk célja, csupán maga a létezés és a harmónia. Kiemeli, hogy ez nem egyenlő a bénító tehetetlenséggel.
Többnyelvű előadás
Izgalmas, de egyben nehezített is volt az előadás megértése, hiszen a koreai származású Han német nyelven beszélt, amelyet szinkrontolmácsok fordítottak magyarra. Le a kalappal a tolmácsok előtt, hiszen Han-t még magyarul olvasni sem a legegyszerűbb feladat. Összetett filozófiai felvetései elmélyülést és figyelmet igényelnek, néha pedig értelmező kéziszótárt is. A kerekasztal-beszélgetés, valamint a közönség kérdései pedig váltva németül és magyarul zajlottak. Az előadás a Goethe Intézet, a budapesti Koreai Kulturális Központ, a Typotex Kiadó és a MOME közös szervezésében jött létre. Izgalmas beszélgetőpartnerekként Csordás Gábor, a magyarul megjelent Han könyvek fordítója, és Dippold Ádám újságíró voltak jelen.
Pszichológusként egy filozófiai előadáson
A filozófia és pszichológia nagyban összefügg, hiszen mint sok minden más ágazat, a pszichológia is a filozófia tanából nőtte ki magát. Pszichológusként szinte minden tézissel egyetértünk, amelyet Han felsorolt. Ugyanakkor valahogy azt éreztük, hogy az előadás leginkább a közép- és felsőosztálybeli rétegről szól, a kijelentések pedig eléggé merevek. A kiégés társadalmában például az egyik fő kép, hogy mára eltűntek a gyárak, börtönök, kaszárnyák, helyettük plázák, repterek és irodaházak vannak. Ezzel párhuzamosan alakult át a társadalom alapbeállítódása az „engedelmesből” a „teljesítő és fogyasztóivá”. Han fókuszában az új jelenségek állnak: start up-ok, multik, digitalizáció. Lehet, hogy a pszichológusi identitás mondatja ezt velünk, de mi óvakodunk a túlzóan leegyszerűsített képektől. Véleményünk szerint a régi korokban is voltak „újító szellemek”, ahol a teljesítmény még pozitív lehetett, valamint jelen társadalmunkban is léteznek még fegyelmező rétegek és gyári munkások is. Azzal természetesen egyetértünk, hogy Han a társadalom nagy szeletéről ír a könyveiben, és a jelenségek, amelyeket megragad, jelen vannak és léteznek. Ám kíváncsiak maradtunk, vajon mit gondol Han a mai gyári munkások életéről?
Összességében azt gondoljuk, hogy érdemes elolvasni Byung-Chul Han gondolatait. Jelen tudósításunk az előadás kb. tíz százalékát fedi le. Egy briliáns elme, aki szavaival lerántja a leplet a mindennapi valóságunkról. Ezek néhol bicskanyitogatóan erős mondatok, de ezzel együtt hatásosak is. Emellett művei széles filozófiai, irodalmi és pszichológiai összefoglalást is elénk tárnak. Nem beszélve arról, hogy ha egy-egy írásába belekezdünk, az biztosan „mindful” lesz, hiszen egy-egy mondat felfogásához is feszített figyelem szükséges.
Byung-Chul Han magyarul megjelent könyvei:
- A kiégés társadalma
- Pszichopolitika
- A szép megmentése
- Csillapító társadalom
- A Föld dícsérete
