Cikksorozatunk második részében továbbra is a család és az evolúciós pszichológia összefüggéseivel foglalkozunk. Az evolúciós pszichológia tulajdonképpen a pszichológia tudományának az emberi viselkedés evolúciós gyökereivel foglalkozó ága. A mai modern ember legfőbb jellemvonásait az alapján próbálja meg definiálni, hogy milyen szelekciós előnyt jelenthettek egyes viselkedések az evolúció során. Cikksorozatunk előző részében a szülői ráfordítás kérdéskörével foglalkoztunk. Miért is olyan fontos az édesanya és a csecsemője közötti korai kötődés? Hogyan változtak az egyes érzékszervi modalitások a túlélés érdekében? Milyen kötődést elősegítő és veleszületetten meglévő trükkök tárházával érkezik egy újszülött a világra? A cikksorozatunk legújabb részéből minden kiderül.
Vitathatatlan tény, hogy az anya-gyerek kapcsolat kialakulásáért és fenntartásáért számos olyan veleszületett folyamat felelős, ami az evolúció során alakult ki. Ezek a mechanizmusok az utód túlélését biztosítják az intenzív anyai gondoskodás által. Hiszen a csecsemők az első két évben, de különösen az első hónapokban rendkívül fejletlenek és védtelenek. Érdekes adat, hogy az elmúlt évtizedekben számos vezető pszichológus szerint az ember „ösztönei” – ellentétben az állatvilág egyedeivel – az anya-gyerek kapcsolat terén is jelentősen leépülnek. Azonban a tudomány jelenlegi állása szerint, ez pont fordítva igaz.
Az embergyerek olyan szoros anyai jelenlétet igényel,
amihez nem létezik hasonló az állatoknál. Ez a „függőség” olyan veleszületett bevésődési és tanulási folyamatok kialakulásáért felelős, amely az optimális kötődés kialakulását teszi lehetővé. Nézzünk meg néhány az evolúció során kialakult mechanizmust, amely a korai gondozásért, vagyis a túlélésért felelős!
Vokalizáció és sírás
A csecsemők megszületésüket követően körülbelül 45-50 hangot képesek kiadni. Ezek közül öt hang nem a sírással kapcsolatos, hanem kellemetlenséget, kontaktuskeresést, megelégedettséget szeretnének velük kifejezni a kisbabák. Továbbá ezek közül egyet, amit részletezni is fogunk, alvás közben hallatnak. A csecsemők meghatározott hívójeleket adnak alvás közben (tizenöt percenként egy 0,3 másodpercig tartó 300 Hz magasságú hangot, ami a komfortérzetüket jelzi). Nagyon érdekes tény, hogy ha valamiért elmulasztják ennek az alig észrevehető és rövid időtartamú hangnak a hallatását, az édesanyák automatikusan felébrednek, általában anélkül, hogy tisztában lennének ébredésük valódi okával. További érdekesség, hogy az édesanyák nagyon hamar képesek felismerni gyermekük különböző sírásmintázatait és a sírást kiváltó különböző testi okokat is. Bowlby szerint a sírás nem csupán a táplálékkeresés eszköze, hanem a
csecsemő ezáltal próbálja meg szabályozni az anya viselkedését.
Továbbá segítségül szolgálhat a többletgondoskodás megszerzésében is.
Szemkontaktus és mosoly
A sírás mellett a szemkontaktus és a mosoly a kapcsolatteremtés leghatékonyabb eszköze az első hónapokban. Egyes kutatók szerint ezek a képességek hivatottak helyettesíteni a főemlős kölykök anya bundájába történő megkapaszkodási reakcióját. A szemkontaktus fontosságát mutatja, hogy már a néhány hónapos csecsemők, sőt még a vakon született újszülöttek is automatikusan anyjuk arcába néznek, ha az hozzájuk beszél. Később a csecsemők egyre aktívabbá válnak a vizuális kötődés elmélyítésében. Ennek egyik kiváló eszköze a mosoly. Talán nem mindenki tudja, hogy az első két hónapban megjelenő mosoly a baba arcán, nem valódi szociális közeledésre adott válaszreakció. Ez sokkal inkább egy reflexes válasz, ha a baba jól érzi magát a bőrében. Például az eltávozó gázok okozta komfortérzés is előhívhatja. Ha úgy tetszik, ez a mechanizmus az „evolúció furfangosságaként” is értelmezhető, hiszen ennek a kezdeti mosolynak kizárólag egy funkciója van, hogy jutalmazó megerősítést küldjön az édesanyának.
Hangok és beszéd
A csecsemő közvetlenül születése után preferenciát mutat az emberi hangokra. Egy kísérlet eredményei szerint, már egy egyhetes újszülött képes felismerni anyja magnószalagról lejátszott hangját. Sőt, ha az édesanya képét is társítják a lejátszáshoz, az azonosítás már 2-3 napos korban is végbemehet. Egy másik kutatás roppant érdekes adatokról számol be. Már egy 8 hetes magzat is reagál a külvilág éles, magas frekvenciájú hanghatásaira. Egyes tudósok szerint a csecsemők magas hangokra történő idegrendszeri ráhangoltsága az oka annak, hogy a szülők mintegy fél vagy egy oktávval megemelik a hangjukat, amikor a csecsemőkhöz szólnak. A fejlődéslélektanban ezt a sajátos kommunikációs stílust nevezzük dajkanyelvnek, amely jellemzőiről és a tanulásra tett pozitív hatásairól már egy korábbi cikkünkben részletesen beszámoltunk.
Szaglás és tapintás
Annak ellenére, hogy a szaglás ősi és idegrendszeri megjelenését tekintve elsődleges érzékszervi modalitás a legtöbb emlősfaj korai bevésődési folyamataiban, az embernél elveszti ezen kiemelt jellegét. Azonban a korai időszakban, az anya-gyermek kapcsolat kezdetén, segítik a másik fél azonosítását. Egy kísérlet során azt az eredményt kapták, hogy az újszülöttek már 4-5 napos korukban képesek azonosítani anyjuk szagát az anyatej alapján. Ez a folyamat fordítva is működik. Azok az anyák, akiknek muszáj volt valamilyen egészségügyi okból kifolyólag távol maradniuk gyermeküktől, vagyis nem tudtak testi kapcsolatot kialakítani közvetlenül a szülés után, képesek voltak a levett ruhadarabok szaga alapján felismerni a babájukat. Nem csak a szaglás, hanem a tapintás is kulcsfontosságú a
korai felismerési és bevésődési folyamatokban.
Egy kutatás arról számolt be, hogy az anyák többsége kizárólag tapintás alapján is képes felismerni mindössze egy órás újszülöttjét, ha megfosztják a látás és szaglás lehetőségétől.
Szoptatás és a csecsemő karon hordása
A szoptatás amellett, hogy táplálkozási funkciókat lát el, az anya-gyerek közötti kötődés egyik legfontosabb eszköze. Ezen kívül a korai szoptatás során az anya olyan ellenanyagokat juttat kisbabája szervezetébe, amely megnöveli a fertőző megbetegedésekkel szembeni ellenállóképességét. Sőt, a csecsemő szopómozdulatai is hatást gyakorolnak az anyai szervezetre, élettani változásokat indítanak el benne. Az anyamell csecsemő általi érintése, oxitocin hormont szabadít fel az édesanya szervezetében, ami pedig segíti a tejelválasztást. Ezen kívül a szoptatás során prolaktin hormon is felszabadul, ami a következő peteérést gátolja. Az iparosodást megelőző kultúrákban fontos termékenységszabályozó szerepet töltött be ez a folyamat. Régi megfigyelés, hogy az anyák 80-85%-a a babáját a bal oldalán tartja. Rengeteg hipotézis született ezen jelenség háttérmechanizmusairól. Megfigyelték, hogy a kisbaba az anya beavatkozása nélkül is általában annak bal oldalára hajtja a fejét. A laboratóriumi vizsgálatok azt tárták fel, hogy a csecsemők születésüktől kezdve szívesebben fordítják jobbra, mint balra a fejüket. Több kutatás megerősíti, hogy azok az anyák, akik megfelelően válaszolnak a csecsemőjük fejelfordítás preferenciájára (legyen az akár jobb, akár bal oldal), gyakoribb és intenzívebb szemkontaktust tartanak fenn velük, és korábban kezdik el a szoptatásukat. Vagyis ha az édesanyák sikeresen felismerik, hogy gyermekük inkább melyik oldalra hajtja szívesebben a fejét, és ennek megfelelően a jobb vagy a bal oldalukon tartják őt, feltehetőleg jobb minőségű kötődést élhetnek át.
Ebben a részben részletesen áttekintettük a korai anya-gyermek kapcsolatot az evolúciós pszichológia tükrében. Láthattuk, hogy milyen rengeteg veleszületett és ősi folyamat játszik szerepet az újszülöttek túlélése érdekében. Fontos azonban azt is észrevennünk, hogy ezek minden esetben oda-vissza ható mechanizmusok. Vagyis a csecsemők evolúció során kialakult jelzései csak akkor tudnak jól működni, és csak akkor hatékonyak, ha a környezetük, és ezen belül is legfőképpen az édesanyák jól tudják értelmezni azokat. Cikksorozatunk harmadik, és egyben befejező részében, megnézzük, hogy mit mond az evolúciós pszichológia az apai gondoskodásról és a nagymamák szerepéről a család életében.
