Összebútorozva – Az elköteleződés pszichológiája

A párkapcsolati fejlődés egyik fontos állomása és gyakran vízválasztója, amikor megjelenik az elköteleződés iránti igény. Jelentése a mai társadalomban egyre bonyolultabban megfogható. Valakik évekig tervezgetnek, míg mások egyszerűen csak belevágnak. Vajon az összeköltözéssel vagy a házassággal köteleződünk el a közös élet mellett? Cikkünkből kiderül, mit érdemes tudnunk az elköteleződés lélektanáról.

A párkeresés időszaka egyfajta önismereti folyamat, amikor kipróbáljuk magunkat különböző helyzetekben, és megtanulunk intim módon kapcsolódni egy másik emberhez. Ezek a kapcsolódások pszichoszociális fejlődésünk kulcsfontosságú elemei, hiszen identitásunk kialakításában játszanak szerepet. Az identitás kérdése azért is fontos, mert 

az elköteleződés egyik pszichológiai feltétele a megszilárdult identitás,

 tehát az, hogy képesek vagyunk önazonosan viszonyulni másokhoz.

Sokoldalú döntés

Johnson és munkatársai a párkapcsolati elköteleződés három szintjét különböztették meg: a személyes, a morális, valamint a strukturális dimenziót. A személyes elköteleződés magában foglalja a partner és a kapcsolat iránt érzett vonzalmat, valamint a kapcsolattal való identifikációt. Hagyományos értelemben az elköteleződés fogalmát is ezzel a dimenzióval azonosítjuk. A morális elköteleződés egyfajta kötelezettségtudatot jelent a partner felé. A kimondott vagy kimondatlan ígéretek betartása iránti felelősség érzése, valamint a következetesség értékei tartoznak e dimenzióhoz. A strukturális elköteleződés elemei a kapcsolatba fektetett fizikai, érzelmi vagy gazdasági tőke. Ezt a fajta elköteleződést erősítheti például egy közösen vállalt gyermek, a közös bankszámla vagy ingatlan, de például a párra helyezkedő szociális nyomás is. A kapcsolaton kívül elérhető partnerek hiánya szintén növeli az elköteleződést.

Első olvasatra talán meglepő ez a sokféleség, hiszen gyakran nem tudatosul minden tényező, amely befolyásolja a kapcsolatban maradásunkat. Érdemes átgondolni befektetett erőforrásaink későbbi jelentőségét, hogy elköteleződésünk ne intuíció, hanem tudatos döntés alapján formálódhasson.

„Hozzám költözöl?”

Manapság egyre több fiatal pár kezdi közös életét összeköltözéssel a házasságot megelőzően, vagy azt helyettesítve. Felmerül a kérdés: az elköteleződés szempontjából vajon mennyiben más az összeköltözés, mint a házasság?

Egy ausztrál cikk ezzel kapcsolatos kutatásokat összegez. A megkérdezett élettársi viszonyban és házasságban élők válaszai alapján érdekes megállapításokra jutottak. Az együtt élő párok – csakúgy, mint a házasok –, elköteleződésüket egy egész életre szólóan értelmezték. A különbség abban volt megragadható, hogy

a házasságban élőknek fontos volt, hogy ne csak egymás, de a külvilág felé is kifejezzék elköteleződésüket egy formális aktussal.

Az együtt élő személyek számára általában csak az egymásnak tett személyes fogadalom számított. Több élettársi kapcsolatban az első gyermek születése után mégis összeházasodnak. Mivel a pár ekkor alakul családdá, ez magával hozza az igényt, hogy mint család, hivatalosan is egy egységet alkossanak a társadalom szemében.

Nem a gyűrű teszi?

Az összeköltözés és a házasság kérdésében kimutatható a generációk közötti különbség. A vizsgálatban résztvevő idősebb korosztály szinte kizárólag a házasságot tekintette komoly elköteleződésnek. Az idős résztvevők felnőtt korú gyermekei viszont már az összeköltözésre is a házassággal egyenértékű döntésként tekintettek. Az élettársi viszonyban élő fiatalok többségének az összeköltözés tehát egy olyan belső indíttatású döntés, amely személyes elköteleződésük záloga.

Hogy kinek mit jelent elköteleződni, az mindenkinél személyiségtől és beállítódástól függően eltérő. Elsőként tisztában kell lennünk azzal, hogy magunkat és kapcsolatunkat milyen értékrendszer alapján határozzuk meg, és milyen képet szeretnénk közvetíteni magunkról, mint párról a külvilág felé. Ha ez a két dolog egymással összhangban van, az már egy stabil kiindulási alapot jelenthet.

A boldogító igen után

A kapcsolatok igazi próbája valójában az elköteleződés utáni időszakban érkezik el. „Igent mondtam rád, elhatároztam, hogy veled élem le az életemet… És most hogyan tovább?” Folyamatos energiabefektetésre és az elköteleződés megújítására van szüksége minden kapcsolatban ahhoz, hogy hosszútávon gyümölcsöző együttélést eredményezhessen. A partnerrel töltött minőségi időn és a nyílt kommunikáción kívül

az évfordulók megünneplése egy kiváló módja lehet annak, hogy újra megéljük az összetartozás jelentőségét,

és a kapcsolat pozitív értékeit erősítsük egymásban. Az apróbb, spontán kedvességek szintén ebben segítenek mindamellett, hogy örömteli pillanatokkal gazdagítják párkapcsolatunk.

Hinni valamiben sokszor azt is jelenti, hogy az ember olykor elbizonytalanodik, hiszen csak az tud kételkedni, aki hisz valamiben. Így van ez az elköteleződéssel is, néha vívódunk, néha megtorpanunk. Sokszor talán gyengeség, viszont ugyanakkor a legnagyobb erősség is lehet, egy megtartó kéz, amely átsegít az élet legnehezebb hullámain: hogy van valakim, akire egy életre igent mondtam.