Pár másodperc, és megmondom, ki vagy! – Az első benyomás ereje

Az első benyomás mindig fontos kapaszkadó ahhoz, hogy véleményt alkossunk másokról. Bár a benyomásunk a másodperc töredéke alatt alakul ki, mégis számos tulajdonság mentén térképezzük fel az előttünk álló személyt. Mit teszünk hozzá vajon mi ehhez a benyomáshoz? Érdemes-e második esélyt adnunk, amikor az első benyomás nem a legkecsegtetőbb új ismerősünkre nézve?

Életünk tele van első benyomásokkal: belépve egy ajtón, leülve az interjúztatóval szemben, vagy kezet fogva egy új személlyel, akivel lehet, hogy soha többé nem találkozunk. Minden első találkozásnak azonban esélyt adhat arra, hogy az előttünk álló személy életünk fontos részévé váljon. A tudat sokszor nyomasztóan hat ránk, hiszen

az embernek nincs második esélye az első benyomás kialakítására.

Akár már a találkozás első pillanataiban képesek vagyunk megítélni, hogy kedveljük-e beszélgetőpartnerünket vagy sem. Ugyanez fordítva is igaz, hiszen rólunk is fontos részletek ismerhetők meg akár másodpercek alatt. Az első benyomások fontosságának evolúciós magyarázata van: őseinknek ugyanis a túlélés érdekében rövid időn belül képesnek kellett lenniük arra, hogy felmérjék, mennyire megbízható, veszélyes vagy potenciális társ valaki.

Ezek az első benyomások a mai napig elkísérnek minket, melyek létrejöttében szerepet játszik a megismerni kívánt személy fizikai megjelenése, nonverbális kommunikációja és viselkedése is. Érdemes megemlíteni azonban azt is, hogy mi magunk milyen alapokat biztosítunk az első vélemény kialakításához.

Kőbe vésett lenne az első benyomás?

Szintén evolúciós gyökerekre vezethető vissza az, hogy a fizikai megjelenés milyen hatással van az első benyomás erejére. Bár tudatosan talán nem fordítunk figyelmet arra, hogy mennyire szimmetrikus valaki arca, úgy tűnik, tudat alatt mégis sokat számít.

A szimmetrikus arc ugyanis már őseink idején is pozitívan hatott az első benyomás kialakítására.

Az ilyen arcberendezéssel rendelkező személy ugyanis az egészség jegyeit hordozza magában: a hosszabb élettartamot, a betegségek kialakulási esélyének csökkenését. Az utóbbi évtizedek kutatásai bebizonyították, hogy minél szimmetrikusabbá tettek mesterségesen egy arcot, az ellenkező nem tagjai annál magasabb szimpátiapontszámot adtak rá. Elhamarkodott kijelentés lenne azonban azt mondani, hogy a vonzóság kizárólagosságot élvez az első benyomás kialakítása során. Mára természetesen már nem csak az arcunk, de a higiéniás tényezők, valamint a ruházatunk is befolyásolja azt, hogy milyen hatást gyakorlunk másokra.

A fizikai megjelenésen túl az is fontos szerepet játszik mások megítélésében, hogy milyen nonverbális kommunikációs jegyeket alkalmaznak. A mellkas előtt összefont kar, a körömrágás vagy a kéz tördelése a legtöbb ember számára nem egy nyitott és felszabadult ember benyomását kelti. Ugyancsak hatással van a megítélésre az is, hogy hogyan viselkedik az adott egyén az első találkozás során. Mielőtt azonban azt gondolnánk, hogy a másokról alkotott első benyomást csupán az újonnan megismert személy befolyásolja, érdemes figyelmet fordítanunk saját magunkra is.

Kettőn áll a vásár

Az első benyomás kialakítása ugyanis kétszemélyes folyamat. Bár a hangsúly a másik személy megismerésén van, mi magunk is sokat teszünk azért – vagy éppen az ellen –, hogy pozitív vagy negatív irányba mozduljon el a kialakult véleményünk. Minden új találkozáskor az előzetes tudásunk is hatással van arra, mit gondolunk másokról, így

saját tapasztalataink olyan szűrőként funkcionálnak, melyek gyakran felülírják az előttünk álló személy benyomáskeltési szándékait.

Előzetes tudásunk és a sztereotípiákra való támaszkodás ugyanis segít minket abban, hogy egy-egy látható tulajdonság mentén többletinformációt is kapcsoljunk az emberekhez. Ha újdonsült ismerősünk olyan tulajdonságokat hordoz, melyekkel negatív tapasztalatunk van, hajlamosak vagyunk további, a tapasztalatainkhoz illő jellemzőt is társítani hozzá.

Megeshet például, hogy faragatlannak, csapongónak és tiszteletlennek tartjuk azt a személyt, aki véletlenül meglökött minket a buszon. Ha azonban az illető hasonlít ránk, hajlamosabbak vagyunk jó tulajdonságokat kapcsolni hozzá pusztán első ránézésre is. Az ilyenfajta kategorizáció segít minket abban, hogy információt gyűjtsünk, és kerek egészként lássuk a világot. Ennek azonban sokszor ára van:

az előzetes tapasztalatainkra támaszkodva ugyanis gyakran a túláltalánosítás csapdájába esünk.

Ez a fajta első benyomás gyakran úgy kerít minket hatalmába, hogy nem is vesszük észre. Ennek demonstrálására a szociálpszichológia egyik neves kutatásában a résztvevőknek azt mondták, hogy hamarosan egy olyan személlyel találkozhatnak, aki a többség számára megosztó érdeklődési körrel rendelkezik. A vizsgálat lebonyolításakor a résztvevőket egy szobába vezették, ahol leendő beszélgetőtársuk személyes tárgyai voltak láthatók.

Bár a vizsgálati személyek között voltak, akik előzetesen igyekeztek elfojtani a negatív előítéleteiket a leendő beszélgetőtársukkal szemben, a nonverbális kommunikációjuk akarva akaratlanul is elárulta őket: a másik személy puszta gondolata és személyes tárgyainak látványa elégnek bizonyult ahhoz, hogy a lehetőségekhez képest minél távolabbi széket válasszanak a résztvevők, ezzel távolságtartó nonverbális kommunikációt alkalmazva leendő beszélgetőpartnerük felé.

Ahogy arról már említést tettünk, az első benyomás kialakításában nagy szerepet játszik az is, hogy hogyan viselkedik a megismerni kívánt személy. Mások viselkedésének megfigyelésekor sem szabad elfelejtenünk a saját hozzájárulásunkat a folyamathoz. A másik cselekedeteit megfigyelve gyakran tévesen következtetünk belső tulajdonságokra. A viselkedés ugyanis

nem feltétlenül az illető személyiségét, hanem az adott kontextusban látható szerepét jelenti.

A viselkedésből a személyiségre való következtetést megfeleltetési torzításnak nevezzük. Ha belegondolunk a saját életünk történéseibe, tapasztalhatjuk, hogy gyakran mi sem ugyanolyan viselkedést tanúsítunk két különböző szituáció esetén. Máshogy cselekszünk akkor, amikor a barátainkkal vagyunk, és egészen más lépéseket teszünk, amikor a főnökünk irodájába készülünk belépni. Érdemes szem előtt tartani, hogy míg saját magunk viselkedését sokszor tőlünk független okokra vezetjük vissza, mások viselkedéséből gyakran hajlamosak vagyunk a személyiségükre vonatkozó következtetéseket levonni.

Ahogy azt bizonyára tapasztaltuk már, az első benyomás fontos, de nem módosíthatatlan. A fizikai megjelenésünk, az alkalomhoz illő viselkedés és a nonverbális kommunikációs jegyek helyes alkalmazása segítségével sokat tehetünk az első benyomás pozitív kimenetele érdekében. Érdemes azonban szem előtt tartanunk a tapasztalataink erejét akkor, amikor másokról alkotunk véleményt. Engedjünk utat az új tapasztalatoknak, és adjunk esélyt társainknak ahhoz, hogy az első – esetlegesen negatív – benyomás ellenére legyen második esély!