Párkapcsolat vagy pár kapcsolat? – A poliamoriáról őszintén

Legmélyebben gyökerező szükségleteink egyike, hogy szeretetteljes, elfogadó és őszinte kötődésen alapuló kapcsolatban éljünk. Általában a legtöbb társas szükségletünket egy személy elégíti ki, aki szerelmünk egyetlen tárgya. Ugyanakkor nem ritka manapság az sem, hogy valakiben több ember iránt alakuljon ki romantikus kötődés. Biztos, hogy csak párosan lehet szép az élet?

A legtöbb nyugati társadalom értékrendje és normarendszere a monogámiát tartja a legelfogadhatóbb kapcsolati formának. Annak ellenére is, hogy – az evolúciós örökségünk részeként – belénk van kódolva a poligámiára való hajlam. Ebben azonban nemi különbségek mutatkoznak. Míg a nők a gyermekgondozás biztonsága és zavartalansága érdekében igyekeznek olyan társat találni, akivel hosszú távra lehet tervezni, addig a férfiak biológiailag „arra vannak kódolva”, hogy minél több partnerrel létesítsenek (szexuális) kapcsolatot, növelve evolúciós sikerességét. A monogámiát tovább erősítette a keresztény kultúrkör térnyerése, így egyre inkább háttérbe szorult az evolúciósan ránk hagyott örökség, mélyen bennünk viszont tovább dolgoznak ezek a drive-ok. Biztosak lehetünk abban, hogy a széles körben elfogadott monogámia az egyetlen út a boldogsághoz?

Valószínűleg nem, ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy egyre jobban terjednek a nem monogám kapcsolati formák. A poliamoria egy a sok közül, amit sokszor tévesen azonosítanak a poligámiával vagy a nyitott kapcsolattal. A poliamorok általában úgy határozzák meg magukat, hogy mély, romantikus érzelmi kötődésre és adott esetben szexuális kapcsolatra is nyitottak egyszerre több ember irányába. Tehát olyan kapcsolatban élnek, aminek az egyik legfontosabb eleme, hogy a partnerek egynél több emberbe is szerelembe eshetnek. Fontos, hogy nem feltétlenül több szexuális kapcsolatról van szó, hanem mély és őszinte érzéseken alapuló kötelékről, ami a poliamorok szerint nem feltétlenül pusztán két ember kiváltsága lehet egy kapcsolatban. A poliamoria lényege sokkal inkább az intimitás megosztása, mintsem a szexé – ezért érdemes elkülöníteni a nyitott kapcsolattól vagy a swingerkedéstől.

Nem baj, ha beleszeretsz másba, csak mondd el!

A poliamor kapcsolatok alapja az őszinteség. Egy ilyen mély bizalmon alapuló, mégis bonyolult viszonyrendszerekből álló kapcsolatban is felütheti a fejét a féltékenység vagy a bizonytalanság érzése, kiváltképp, ha a poliamoriát az egyik fél sokkal többször gyakorolja. Így tehát az őszinteség elengedhetetlen ahhoz, hogy a kapcsolat működni tudjon. Fontos, hogy a felek mindig őszintén megbeszéljenek mindent, még azt is, hogy éppen kibe szerettek bele. A legtöbbünket nagy valószínűséggel jelentősen felkavarná az a gondolat, hogy a partnerünk másba szeretett bele, viszont attól függetlenül, hogy általában ezt nem szokás megvitatni, sokszor sajnos előfordulhat és véget is vethet a kapcsolatnak. Azáltal, hogy a felek nyitottan, titkolózás és elfojtás nélkül képesek a bennük felmerülő érzésekről beszélni, egy igazán mély és erős köteléknek adnak teret. Ilyen értelemben tehát

a többszerelműség nem szétválasztja a párokat, hanem közelebb hozza őket egymáshoz.

A poliamoria bár sokak számára elképzelhetetlennek és idegennek hathat, számos előnnyel jár együtt mind egyéni, mind párkapcsolati szinten. A nem monogám kapcsolati formákkal foglalkozó kutatások mind azt találták, hogy a poliamor kapcsolatok nemcsak több partnert adnak, hanem sokkal többet annál. Egyrészt a szükségletek sokkal széleskörűbben kerülnek kielégítésre a több partner által. Másrészt a poliamor kapcsolatok lehetőséget adnak arra, hogy a különféle partnerekkel más-más tevékenységet lehessen folytatni. Ez pedig sokkal színesebb társas kapcsolatokat eredményez. A harmadik tényező az egyéni fejlődés és növekedés lehetősége. A poliamoria kihívásokkal teli formája nemcsak a kapcsolatot teszi próbára, de erős személyiségformáló és- fejlesztő hatással is bír. A poliamoriában elvárt őszinteség, nyílt kommunikáció, egyenrangúság és bizalom egyaránt hozzájárulnak az egyéni és az interperszonális növekedéshez. Talán a poliamoriával kapcsolatos előfeltevésekkel élesen szembemegy az a megállapítás, hogy a poliamor kapcsolatokban sokkal nagyobb mértékben van jelen a bizalom és kevésbé a féltékenység, mint a monogám kapcsolatokban.

„Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.”*

Hogyan lehetséges, hogy a partnerünk mellettünk még több másik emberbe is szerelmes, mégsem üti fel a fejét a zöld szemű szörnyeteg? A legtöbb poliamornak a féltékenység nem egy elfojtandó vagy éppen teljesen gátlástalanul kapcsolatmérgező érzelemnek minősül, hanem egy olyan emóciónak, amivel érdemes dolgozni. Egyedül, de főleg közösen. A poliamorok nem negatív érzéskent kezelik a féltékenységet, ami miatt annak is rosszul kellene éreznie magát, akiben felütötte a fejét és annak is, aki pedig okot adott rá. A poliamor jellegű kapcsolatokban ennek az (ön)ítélkezésnek a helyét veszi át az érzelmekkel való közös munka, és a kapcsolatokban természetesen felbukkanó (olykor negatív) emóciók nyílt megélése.

A poliamor kapcsolatok legnagyobb előnye, hogy

nem ketrecbe zárnak, hanem lehetőséget adnak feltárni az egész eget.

A poliamor nem próbálja meg lekorlátozni a másikat, és tiszteli őt mint individuumot. A poliamor nem birtokol és nem sajátít ki, hanem szabadsággal ruház fel. Ahhoz, hogy a poliamoriát jobban megértsük, át kellene formálnunk azt, ahogyan a szeretetről és a szerelemről gondolkodunk. A szeretet – ellentétben a materiális javakkal – nem véges. Attól, hogy valakinek adunk a szeretetünkből, nem jelenti azt, hogy kevesebb marad már másnak. Sőt, a szeretet csak tovább növekszik, minél többet adunk belőle másoknak. Erre az analógiára építkezve tekintenek a poliamorok a többszerelműségre mint a szabadsághoz és egy igazán mély kötelékhez vezető útra.

Társadalmi konvenciók vs. önazonosság

Társadalmi szinten nem képezi vita tárgyát, hogy a monogám kapcsolatok a normatívak. Már egészen gyerekkorunktól kezdve a mesék világán át közvetítik ezt azzal az értékrendi alapokat átadni kívánó, mégis szörnyen lebutított jelenettel, miszerint a hercegnő vár a hercegére, aki az igazi lesz számára. Az egyetlen igazi, akivel boldogan élhetnek, míg meg nem halnak. A mesékben sosem kerül szóba egy másik herceg vagy esetleg egy másik hercegnő. Az az üzenet, hogy az a két ember egymásnak van teremtve, és csakis egymásnak. Ezek a korai minták erősen dolgoznak bennünk, és hozzájárulnak ahhoz, hogy stigmatizáljunk minden olyan kapcsolati formát, ami nem a hagyományos monogám értékekre épül. A társadalom mindenkit kivet magából, de legalábbis megbélyegez, aki bármiben eltér az átlagtól. A negatív megítélés, valamint a szociális elfogadottság hiányának következtében a poliamoroknak nincs könnyű dolga, ha partnerekre szeretnének akadni. Ebből kifolyólag a legtöbben rejtőzködnek és titkolják a kapcsolati formájukat.

A poliamoria egy olyan bonyolult kapcsolati forma, amely magas fokú érzelmi intelligenciát, nyílt kommunikációt, bizalmat és őszinteséget követel meg a partnerektől, ezáltal járul hozzá az egyéni és a kapcsolati növekedéshez. Ha olyan emberek találkoznak össze, akik között működhet ez a fajta kapcsolat, akkor egymás által egy igazán mély köteléket tapasztalhatnak meg. A legtöbb embernek azonban sincs sem ideje, sem kapacitása, de legfőképp igénye sem arra, hogy egyszere több személlyel éljen romantikus kapcsolatban. Ha mi magunk nem is a poliamoriában találjuk meg a boldogságunkat, a nem monogám kapcsolati formák megismerésével közelebb kerülhetünk egy rugalmasabb és toleránsabb kapcsolathoz, amelyben nem sajátítjuk ki a másikat.

*Az idézet Szabó T. Anna tollából származik.

(Kiemelt kép: Vicky Cristina Barcelona/imdb.com)