Cikkünk előző részében éppen változóban lévő nemi szerepelvárásainkról volt szó, illetve arról, azok hogyan hatnak viselkedésünkre, vágyainkra egy párkapcsolatban. Most kiderül, hogy gyermekkori családi mintáink befolyásolják-e mindennapi feladatainkról való gondolkodásunkat, illetve mindez miként kerülhet felszínre egy párkonzultációs folyamatban. Eláruljuk, szerepeinket tekintve milyen tényezők hatnak a párkapcsolati dinamikára, baj-e, ha a férfi főz, vagy ha a nő oldja meg a helyzetet, amikor lerobban a kocsi!
Azt, hogy a kapcsolatban hogyan alakul a feladatok megosztása, és ki a domináns fél, befolyásolja, mások mit várnak el tőlünk, emellett pedig az is, mit láttunk otthon a szüleink részéről. Nem ritka, hogy a határozott, keménykezű anya fia nem éppen visszahúzódó, passzív barátnőre lel. Ez a kapcsolati dinamika éppen a családi minta által majdhogynem otthonos, ismerős lehet a számára, sőt kényelmessé és elfogadhatóvá válhat, ha a barátnő dönt, irányít. Egy másik kapcsolatban esetleg az látszik, hogy a nő éppen úgy kiveszi a részét a nehézségek megoldásából, mint a párja, aki ezzel szemben ahhoz van szokva, hogy ő attól lesz férfias, ha mindent sikerül egyedül megoldania. Így nyomasztónak élheti meg a nő viselkedését ezekben a helyzetekben. Sok esetben gyermekkorban tapasztalt
családi szokásaink tudatosan vagy tudattalanul bennünk élnek
saját kapcsolatunkban is, ám párunkétól talán különböznek. Emiatt a feladatokat illetően eltérő elvárásokkal is megyünk bele a kapcsolatba. Ezek a különbségek gyakran évekig nem derülnek ki kommunikációs hiányok, nehézségek miatt, illetve, mert tudattalanok is lehetnek. Nem ritka, hogy a párkonzultációra a felek teljesen más problémával érkeznek, és lassan derül ki, mindennapi problémájuk mögött a szerepekről való eltérő gondolkodás és az ezekkel kapcsolatos, ki nem mondott elvárások is állnak. Lehetséges, hogy bizonyos életesemények, úgynevezett családi életciklus-váltások révén (pl. összeköltözés, gyermekszületés) kerülnek felszínre ezek a problémák. Mindeközben a pár előtt egyelőre rejtve marad, hogy nemi szerepeikkel kapcsolatos tényezők is állnak nehézségeik hátterében.
Most akkor a pasim vagy a gyerekem?
Azokban az esetekben, amikor a nemi szerepek nagymértékben felcserélődnek, a kommunikációs folyamatokban is tetten érhető lehet ez a dinamika. A férfi-női szerepből való beszélgetés másfajta minőségbe csaphat át, melyben
az egyik fél inkább a szülő, a másik pedig a gyermek szerepéből kommunikál.
Képzeljük el, hogy a nő rendszeresen pénzt ad a férfinak, aki jóval szerényebben vagy egyáltalán nem keres, miként az anya ad a fiának egy kis zsebpénzt. A domináns, határozott női kommunikáció szintén átválthat olyan minőségbe, melyben a férfi úgy érezheti magát, akár egy gyermek, aki épp rossz fát tett a tűzre, vagy várja a következő instrukciót, hogy mit és hogyan kellene tennie.
Nyomás alatt
A domináns irányítás tehát befolyásolhatja, hogyan éli meg a férfi saját férfiasságát a kapcsolatban. Ebben a folyamatban könnyen
kialakulhat egy ördögi kör.
Amennyiben a nő nem érzi őt elég határozottnak, azt éli meg, hogy nem számíthat rá eléggé. Ezt hajlamos lehet úgy lereagálni, hogy rendre fölé kerül, dönt és uralkodik bizonyos helyzetekben. Ettől azonban a férfi sok esetben még kevésbé lesz képes a sarkára állni. Kölcsönösen hatást gyakorolnak egymásra, és egyre jobban kiélesedhet a köztük lévő erőviszony-különbség. Ha a nő például azt várja, partnere ne töltsön sok időt a haverokkal, párja ezt talán meg is teszi a kedvéért. Így azonban bizonyos szempontból alárendelődővé válik, és ez más hasonló helyzetekben is igaz lehet. Vagyis minél dominánsabban viselkedik valaki nőként, annál jobban megerősítheti a férfi passzivitását, míg végül a felek eltávolodhatnak egymástól. Ez nem azt jelenti, hogy minden férfi feltétlenül elégedetlenné válik, ha nem ő viselheti a nadrágot, hanem azt, hogy a dominancia-eloszlásokat a nő és a férfi partner egyszerre alakítja a kapcsolatban.
Apróságokban az erő
Mit tehetünk abban az esetben, amikor már eltolódtak a szerepek, és ez nem tudatos választás eredménye? Ilyenkor gyakran hétköznapi apróságokban ütközik ki a probléma. Például a férfi kiakad, ha a nő nem is szól neki, hogy defektet kapott az autó, hanem inkább segítséget hív, és kicserélteti valaki mással az egyik gumit, végül csak este meséli el neki az esetet. Vagy a nő felcsattan, hogy mindig minden az ő vállán van, elege van abból, hogy neki kell intézni a dolgokat. A legfontosabb kérdés tehát nem az, hogy megfelelünk-e a klasszikus nemi szerepeknek, vagy jó-e a kapcsolatunkban a feladatleosztás. Hiszen a jó és a rossz relatív minőségek. Lényeges, hogy megértsük, hogyan vagyunk jelen a kapcsolatban,
hogyan éljük meg a férfi-női minőséget:
aszerint, amit számunkra ezek a fogalmak, szerepek jelentenek. Jól érezzük-e magunkat nőként, meg tudjuk-e élni a nőiséget? Hasonlóképp, elég erősnek, magabiztosnak érezzük-e magunkat a kapcsolatban férfiként?
Láthatjuk, hogy mindennapi apróságokkal kapcsolatban is felszínre kerülhetnek a nemi szerepeinkkel kapcsolatos problémák. Egy párkonzultációs folyamatban partnerünkkel és a párkonzultációt végző pszichológusokkal együtt arra is rá tudunk nézni, hogyan tudjuk átalakítani ezeket a mindennapi dolgokat. Így akár apró napi feladatok révén újra elégedetten tudjuk megélni magunkat saját szerepünkben. A konzultáció során lehetőség van áttekinteni, mennyire vagyunk elégedettek aktuális szerepeinkkel, továbbá rejtett elvárások is felszínre kerülhetnek. Bizonyos változások révén újra visszabillenhet a kapcsolatban az a nemi szerep-egyensúly, amiben együtt jól érezhetjük magunkat, amely mindkét fél számára megfelelő.
A szerző a Lisznyai Pszicho-Műhely és a Párkonzultáció pszichológusa. Az alábbi e-mail címen kerülhet vele kapcsolatba, jelentkezhet konzultációra: angela.dienes@mindset.co.hu.
