Kinek nincs legalább egy ismerőse, aki sok száz like-ot begyűjtött egy repülőből kiugrós selfie-vel? Számukra valószínűleg ez egy egyszeri, életre szóló kaland volt, ám számos olyan ember létezik, aki ezt sportként űzi. Az ejtőernyős ugrás azonban csak egy az extrém sportok közül. Széles a paletta, ha választásra kerül sor: a hosszú listáról talán a bázisugrás, vadvízi evezés, bungee-jumping, hegymászás és szörfözés a legismertebbek. De miért teszi ki magát valaki önként veszélynek? Miért vállalják be akár a halál kockázatát is? Cikkünkből kiderül.
Az extrém sport kívül esik a komfortzónánkon, melyből nem egyszerű a kilépés. Ám ha egyszer megtapasztaljuk, valószínűleg többször is vágyni fogunk az élményre. Keresni fogjuk a lehetőségeket, hogy újra megtapasztalhassuk az átélteket. Közben ugyanis olyan pozitív érzésekkel gazdagodunk, olyan élményeket szerzünk, melyek a későbbiekben is motiválnak minket a cselekvésre. Ezeket a motiváló tényezőket és az extrém sport hátterében meghúzódó pszichológiai motívumokat egy bázisugrókat vizsgáló kutatás alapján mutatjuk be.
A kutatásban felvázolt egyik elmélet szerint az önkéntes kockázatvállaló viselkedést három szakaszra oszlik.
- a felkészülési szakasz: amikor a kockázatvállaló még izgul, ideges
- a végrehajtás szakasza: a kockázatvállaló gondolkodás nélkül végrehajtja a cselekvést
- az utóhatás szakasza: a cselekvés után a
kockázatvállaló az omnipotencia és az önmegvalósítás érzését éli át.
Egy mentőcsapatokat vizsgáló kutatás eredményként azonosítottak egy negyedik szakaszt is, ez pedig az érzelmek újradefiniálásának szakasza. Az extrém sporthoz ugyan közvetetten kapcsolódik, mivel nem a sportoló éli át, de a hozzájuk kapcsolódó mentés szintén kockázatvállaló magatartást igényel. Beszámolóik szerint a megmentők képesek voltak fenntartani a kontroll érzésének illúzióját, azon negatív érzések ellenére, melyek korábbi, sikertelen mentésekből származtak.
Ezt kiegészíti öt alapvető dimenzió, amelyek szükségesek a kockázatvállaló magatartás értelmezéséhez.
- szocio-ökonómiai és történelmi keretek, pl. a technológiai fejlődés státusza
- a tevékenység legális/illegális aspektusa, amely az izgalom egyik forrása lehet
- az érzelmi intenzitás szintjének megértése: alacsony vagy magas, és hogy ez intuitív reakciókkal társul
- az egyén kontrolláltsága vagy szabadsága
- a kockázatvállaló képessége arra vonatkozóan, hogy szimbólumok, valamint a képzelet és a realitás által jelentést adjon a tevékenységnek
A másik elmélet a kockázatvállaló viselkedés attribúciói, következményei és a hozzá fűződő értékek közötti közvetlen kapcsolatra helyezi a hangsúlyt.
Az elmélet az attribúciókat mint fizikai tárgyakat, szolgáltatásokat és korábbi tapasztalatokat írja le. A bázisugrás lehetséges attribúciói például a szociális interakció lehetősége, a felfedezés, a kíváncsiság, stresszoldás vagy maga a természet.
A következményeket pozitív vagy negatív természetük szerint különítik el. Pozitív következménynek számít az adrenalinlöket, a félelem legyőzése, a bajtársiasság és a kontroll érzete, az új, extra készségek elsajátítása, az elköteleződés vagy a szenvedély. Negatív következmények közé pedig a pénzügyi faktorok, úgymint a legújabb technikai eszközök megvásárlása, az egészségügyi és utazási költségek, továbbá a fizikai sérülés, akár halál tartoznak.
Az értékek pedig olyan absztrakt következményekként vannak definiálva, amelyek a vágyott végállapotot jelenítik meg: szabadságérzés, élet élvezete, teljesítményérzés, valahova tartozás, életkedv vagy az életerő érzése.
Bázisugrókkal készített interjúk arra mutattak, hogy a legerősebb kapcsolat háromféle tényező — a stresszoldás és az adrenalinlöket, az adrenalinlöket és a kontroll/félelmek legyőzése, valamint a félelmek legyőzése és az új, extra készségek elsajátítása — között jelenik meg. Vagyis a bázisugrás hátterében a legjelentősebb és legmeghatározóbb motivációs erők, amik hozzájárulnak ahhoz, hogy újabb kalandokba vágjuk bele, a valahova tartozás érzése, a teljesítményérzés, a félelmek legyőzésének megtapasztalása és a kontrollérzés.
