Rajzunkban a lelkünk – miről árulkodik a családrajz?

„Rajzold le a családodat!” – hangzik az instrukció a terapeutánál. A család a gyermekek elsődleges szocializációs közege, így nem meglepő, hogy a családrajz a gyermek megismerésének kiemelt eszköze. A rajzolás projektív jellegének köszönhetően teret ad az érzések, gondolatok, esetleges problémák kinyilvánítására. Áthidalja az életkorból fakadó kommunikációs nehézségeket, illetve fényt derít a gyermek számára nem tudatos problémákra is. Cikkünkben a családrajzok elemzéséről, gyakorlati felhasználásról olvashatnak.

A rajzolás a gyermekek számára az önkifejezés egyik fontos eszköze. Az érzelmek, hangulatok, indulatok szóbeli kifejezéséhez szükség van megfelelő verbális szintre, absztrakciós képességre. Ezekkel a képességekkel viszont a gyermekek bizonyos kor alatt egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben rendelkeznek. A klinikai gyermek-pszichodiagnosztikában rutineljárásnak tekinthető a rajztesztek alkalmazása. A rajzolás olyan tevékenység a gyermekek számára, amely segít nekik érzelmi zavaraik és traumás élményeik felszínre hozásában, feldolgozásában, és elindítható általa a gyógyító munka. Hogyan is történik mindez?

A családrajzok általában nem spontán készülnek, hanem instrukcióra rajzolják a gyermekek. A jó körülmények közt nevelkedő gyermekek általában készségesen reagálnak a „Rajzold le a családodat!” instrukcióra, igyekeznek teljes képet alkotni, részleteket is ábrázolni. Ezzel szemben a családi problémákkal küzdő gyermekek sokszor nehéznek, szorongatónak találják a feladatot. A szorongás oka lehet, hogy a gyermek nem érzékeli a megfelelő biztonságot, negatív érzései vannak a családi élettel kapcsolatban, vagy fél a családi titkok elárulásától és annak a következményeitől.

Milyen szempontok szerint elemeznek a terapeuták?

A családrajzot először egy teljes egészként elemezzük. Az úgynevezett globálisan pozitív családrajz meleg, vidám hangulatot áraszt. Az ábrázolt alakok arckifejezése általában vidám, esetleg semleges. Az elrendezkedés tekintetében a családtagok életkor szerinti sorrendben követik egymást, kezdve a szülőkkel, folytatva a rajzolóval, testvérekkel. Az ábrázolt alakok nagyjából egyforma távolságra vannak egymástól, meg is érinthetik egymást, a családtagok ábrázolása nagyjából azonos színvonalú és kidolgozottságú. A járulékos részletek előfordulása gyakori, megjelennek például tárgyak, időjárási elemek.

Ezzel szemben

A GLOBÁLISAN NEGATÍV CSALÁDRAJZ A DISZHARMÓNIA ÉRZÉSÉT KELTI.

A rajz zavaros, hiányzik az életkor- és szerep szerinti sorrend, áthúzások, átfirkálások, radírozások láthatók. A rajz negatív hangulatot áraszt, megjelenhet benne az üresség, a szorongás. Előfordulhatnak például félelmetesen ábrázolt felnőtt alakok vagy agresszióval asszociálható tárgyak. A saját alak méretében összezsugorított vagy túlméretezett is lehet. A rajzokra nem jellemző a részletek megjelenítése.

A következő szempont a téri elhelyezés, mely szintén számos helyzetről árulkodhat. Nézzünk meg néhány konkrét példát: a két szülő közé rajzolt saját alak a túlvédő szülőkre utalhat, ugyanakkor a szülői figyelem igényének üzenetét is magában hordozhatja. A saját alak elfordult ábrázolása a családi beilleszkedés nehézségeit vagy további figyelem igényét mutathatja.

Az elemzést folytatva megnézzük, a gyermek ki mellé rajzolja magát. A családtagok között megjelenített

KIS FIZIKAI TÁVOLSÁG A GYERMEKRE IRÁNYULÓ FIGYELMET ÉS ELFOGADÁST SZIMBOLIZÁLJA.

Míg a távolság az elszigeteltség és elutasítottság érzéseit jelenítheti meg. Az egészséges gyermekek rajzaiban általában közel vannak egymáshoz a családtagok, ugyanakkor nem fedik át egymást, mindenkinek megvan a saját helye a lapon.

A rajzolási sorrend sem elhanyagolható, mely legtöbbször az életkori sorrendet követi. Az ettől eltérő sorrend a reprezentált személy relatív fontosságát jelzi. A tárgyakkal megemelt figurák azonban rivalizációt, dominanciaigényt is jelezhetnek, a testvér(ek)kel vagy akár a szülőkkel szemben.

Az életkor is számít

Fontos kiemelni, hogy az elemzési lehetőségek mindenképpen az életkor figyelembevételével értendőek. A következőkben az óvodáskorú és az iskoláskorú gyermekek jellemzőit emeljük ki a szemléltetés kedvéért.

Az óvodáskorú gyermekek rajzai a presematikus szakaszba sorolhatók, amikor a gyermekeket képzeletszerű rajzolás és intellektuális realizmus jellemzi. Figuráik merevek és mozdulatlanok. Ekkor még jellemző a rajzok aránytalansága, az egység különböző részeinek egymás mellé helyezése, valamint közömbösség az irányokkal szemben. Ekkor a gyermekek a lap teljes kitöltésére törekednek. Az emberábrázolásnál a gyermekeknek még inkább az számít, hogy legyenek ujjak, a számuk már kevésbé lényeges. A legjellegzetesebb arányeltolódások ebben a korban a nagy száj, nagy fül, nagy kezek. Ilyenkor tehát a méretkülönbségek az életkorból adódó ábrázolási nehézségekkel is összefüggésben állnak, nem feltétlenül ábrázolják a szubjektív fontosságot.

Iskoláskorban a gyermekek sematikus szakaszba lépnek. Ekkor gyökeres fordulatot vesz a gyermekek fejlődése, mind a szociális, emocionális, szomatikus, intellektuális és a motoros fejlődés területén. A változások pedig nem maradhatnak nyomtalanul a rajzokon sem. Az éntudat és az önreflexiós képesség fejlődése látható abban, hogy a rajz kontúrvonalait gyakran ceruzával rajzolják, ezeket gyakran korrigálják, és csak ezután következik a színezés. Ebben a korban a gyermekek többsége megpróbálkozik a mozgásábrázolás primitív módjával. Így tehát amikor például a gyermek futó emberként ábrázolja magát, az nem feltétlenül jelenti, hogy a családjától eltávolodva jeleníti meg magát, csupán újonnan kialakult képességeit igyekszik gyakorolni.

Összefoglalva tehát az elemzés több síkon történik, melyek a következők: grafikus szint, ahol a grafomotoros készségek játszanak szerepet. A formai struktúrák szintjén a mentális érettség, személyiség egyensúlya. Tartalmi szinten pedig a szereplők, „fő” szereplők, a lemaradt vagy beemelt szereplők játszanak elsősorban szerepet. Végül pedig a térszimbolika szintjén az alakok elhelyezkedése is magyarázó erővel bír.

Fontos tehát, hogy a gyermekrajzokat egészében és a megfelelő kontextusban értelmezzük, mivel önmagukban a részletek félrevezethetnek minket.