Újévi fogadalmaink, fellángolásaink sokszor pár hét alatt kifújnak, hiszen hamar alábbhagy a kezdeti lelkesedés. Új célkitűzéseink csak akkor hatékonyak igazán, ha valóban termő talajba hullanak, és szervesen kapcsolódnak vagy viszik tovább az előző évünk eredményeit, mérföldköveit. Cikkünkben éppen ezért ezek rendszerező áttekintéséhez nyújtunk támpontokat.
„Gombostűre szúrva szépen,
Ezernyi színes pillanat.
Az idő, ha megdermed a képen,
Az öröm talán ittmarad.”
(Ákos: A lepkegyűjtő – részlet)
Lezárás iránti igény
Az egyes időszakok lezárása alapvető igényünk. Amellett, hogy nincs valódi fejlődés lezárás és elengedés nélkül, a lezáratlan, rendezetlen dolgok elvonják a figyelmünket, energiánkat, és folyamatos mentális terhelést jelentenek a számunkra. Valódi tanulás, változás, új céljaink elérése csak akkor jöhet létre, ha a rendelkezésünkre álló információkat áttekintjük, értelmezzük, rendszerezzük, a hozzájuk fűződő viszonyulásunkat tudatosítjuk, és ezek nyomán alakítjuk ki a jövőbeni cselekvéseinket, terveinket.
Viszonyunk az előző év élményeihez
Polcz Alaine írja, hogy a rend és a rendetlenség olyan fogalmak, amelyek az ember és a tárgy közötti viszonyt határozzák meg. A fizikai rendrakás sok ponton párhuzamba állítható a lelki lezáró tevékenységgel. Az előző évünk rendszerezésében tulajdonképpen az elmúlt időszak történéseivel kapcsolatos viszonyunkra nézünk rá.
Az összekuszálódott, rendetlen dolgok között igyekszünk megteremteni a görcsmentes, egyensúlyi állapotot.
Feltárjuk, tudatosítjuk cselekvéseink lényegét, céljait.
December 31., a fordulópont
A rendszerezés sajátos lelkiállapotot kíván. Akkor járunk el hatékonyan, ha mindent a megfelelő időben, megfelelő motivációs bázissal és lelkesedéssel – de teljes odaadással tudunk végezni. Idén a hét utolsó napja a hónap és az egész év utolsó napja is egyben. Ez a háromszoros lezáró jelleg még azokban is felébresztheti az élményeik rendszerezése iránti igényt, akik kevésbé hajlamosak az év végi visszatekintésekre.
Teremtsünk énidőt
Akár a fizikai környezetben, akár mentálisan értelmezzük, a rendteremtés különleges alkalom. Tulajdonképpen egy ritka, rövid, intenzív feladat. Fontos, hogy olyankor végezzük el, amikor tele vagyunk lelkesedéssel. Ha a december 31. mint fordulópont nem mozgat meg bennünket, keressünk más alkalmat, akár januárban vagy februárban. Válasszunk megfelelő helyet is, és vegyük körbe magunkat a szükséges eszközökkel. Egyénfüggő, hogy kinél mi válik be. Van, aki egy párnapos, csendes elvonulásra esküszik, és akad, akit halk zene és egy forró kakaó kapcsol ki. Akárhogyan is,
teremtsük meg azt az énidőt, ami lehetőséget biztosít a számunkra a gondolataink, érzéseink rendszerezésére.
Támaszkodjunk az érzékeinkre
A tematikus áttekintések (például munkahelyi, tanulmányi, kapcsolati terület) közül az érzékszerveink is segítségünkre lehet. Idézzük fel idei kedvenc zenéinket, filmjeinket. Milyen új ételeket kóstoltunk meg? Kipróbáltunk-e új mozgásformákat? Milyen illata volt az első tavaszi szellőnek? Milyen volt bőrig ázni a nyári esőben vagy rúgdosni az őszi avart?
Rakjunk rendet tárgyaink között
A közhiedelem szerint, ha kint rend van, bent is rend van. A fizikai környezetben történő rendrakás párhuzamba állítható a gondolataink, érzéseink, viszonyulásaink közötti rendszerezéssel. Az évünk lezárását, a mentális rendszerezést segítheti az is, ha a tárgyaink között rendet rakunk. A múlt év során hozzánk kerülő tárgyak átválogatása segít rendszerezni, szelektálni a velük kapcsolatos élményeink között is.
A rendszerezés kezdete
Először határozzuk el, hogyan és miért szeretnénk az esztendőt áttekinteni. Egyedül vagy barátokkal? Otthon vagy kávézóban? Azt is gondoljuk végig, mi a cél: tablót, albumot készíteni a sikeres pillanatokról és a felejthetetlen élményekről? Tanulni a hibákból és a kudarcokból? Netán közösségi program? A miért megválaszolása alapvető módon határozza meg az áttekintés fókuszát és módszertanát, ezért szánjunk erre elegendő időt.
Mely élményeinket tekintsük át?
Ahogyan a tárgyak esetében, úgy az élmények tekintetében is a kezdő lépés, hogy a szelektálás elvét meghatározzuk. Marie Kondo rendteremtő szakember az örömelv mellett teszi le a voksát: a kidobandó helyett azokra a megtartandó dolgokra fókuszáljunk, amelyek örömet okoznak. Az évértékelésünk esetében azokat válogatjuk be, amelyek hosszú távon feltöltenek? Azokat az élményeinket vesszük sorra, amelyek a naplónkba vagy naptárunkba is bekerültek? Azokra összpontosítunk, amelyek a családi, baráti kapcsolatainkkal vannak összefüggésben? Esetleg a fontosabb mérföldköveket emeljük csak ki? Netán csak a sikeres pillanatokat gyűjtjük össze?
Mit kezdjünk az összegyűjtött élményekkel?
Az, hogy mi lesz a felidézett emlékeknek a sorsa, attól függ, milyen célból végeztük az évünk áttekintését. Általánosságban elmondható, hogy a felidézést, rendszerezést valamiféle rögzítés és továbbvitel, esetleges tervezés követ. Ha konzerválni szeretnénk ezeket a pillanatokat, akkor készítsünk albumot belőlük: fotókkal, mozijegyekkel, idézetekkel, sms-részletekkel. Később elővéve jobb kedvre derülhetünk tőle bármikor. Ha hosszabb távon gondolkodunk, azonos szempontrendszer mentén vezessük fel az eredményeinket egy erre rendszeresített munkafüzetbe, és így évről évre kirajzolódik a fejlődésünk. Ha inkább a kudarcainkból, hibáinkból okulnánk, akkor a felidézett eseményeket, élményeket elemezzük részletesebben. Vonjuk le a következtetéseket, hogy a jövőben min és hogyan tervezünk változtatni, jelöljünk ki újabb célokat és lépéseket.
Összesítsünk, ahogyan jól esik
Noha az ilyen, nagyobb horderejű, rendszerező áttekintés inkább egyszeri, ünnepi alkalom, mint rendszeres napi gyakorlat, sokak számára mégis ijesztő terhet jelenthet. Néhányan időhiányra panaszkodnak, hiszen az ünnepi készülődés, a családi programok, valamint az évvégi munkafeladatok jelentős teherrel szolgálhatnak. Másoknak inkább az ünnepi, átfogó jellege okozhat szorongást, mert a saját évüket nem tartják olyan izgalmasnak, mint egyes ismerőseik közösségi oldalas év végi videóit. Az áttekintésben viszont éppen az a jó, hogy a léptéket és a tartalmat mindenki egyedileg határozza meg, és éppen ezért, a másokkal való összehasonlítás okafogyottá válik.
Nincsenek jó vagy rossz áttekintések – csak áttekintések vannak,
mindenkinek a saját tempója és igényei szerint. Bárhogyan is valósul meg, az évértékeléssel máris eggyel több lépést tettünk a vágyott életcéljaink eléréséhez vezető úton.
Felhasznált irodalom: Polcz Alaine (2004): Rend és rendetlenség. Ötödik, javított kiadás. Jelenkor Kiadó, Budapest Marie Kondo (2014): Rend a lelke mindennek. Kiskapu Kft., Budapest