A párválasztási működés milyen mélystruktúráit mozgósítja bennünk napjaink legnépszerűbb online társkereső alkalmazása, a Tinder? Hogyan ismerhetjük fel saját párválasztási érdekeinket? Miként növelhető a párválasztási önismeret a modern technológiák működésének tanulmányozásával? Novemberi Pszicho-Kávéházunkban dr. Meskó Norbert pszichológus, egyetemi docens térképezte fel a párkapcsolatok evolúcióját. Tudósításunk.
Dr. Meskó Norbert, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetének egyetemi docense a párválasztást és a szexualitást az evolúciós pszichológia eszköztárával vizsgálja. Pszicho-Kávéházunk vendégeként gondolataival végigvezette a hallgatóságot az őskori társadalmak és napjaink űrkorszaka közötti evolúciós párhuzamon. A beszélgetés középpontjában a párválasztás, valamint a párkapcsolatok problémáinak darwini hajtóerőiből származó okai álltak.
Hűtlenség
Kutatások eredményei szerint a férfiak féltékenysége sok szempontból eltérő a nők féltékenységéhez képest. A férfiak partnerük szexuális hűtlenségére sokkal érzékenyebbek, ellenben a nőkkel, akik számára az érzelmi hűtlenség a hangsúlyos. Ez a különbség az apasági bizonytalanság miatt fordulhat elő, mivel a férfi sosem lehet teljesen biztos abban, hogy megszületendő gyermekének valóban ő az apja. A féltékenység segítette a férfiakat abban, hogy időben észrevegyék a partnerük szexuális hűtlenségére utaló jeleket és megelőzzék a félrelépést. Abban a helyzetben, mikor az ősi férfi nem volt érzékeny partnere hűtlenségének jelzésére, minden apai ráfordítását egy olyan gyermekre pazarolta, aki nem az ő leszármazottja volt. Vagyis ennek a férfinak a génjei kirostálódtak az evolúció szűrőjén. A mai világban a nők és a férfiak egyaránt tudják szabályozni a szaporodásukat, ez alapján egy férfinak nem szabadna féltékenynek lennie, amikor tudja, hogy párja fogamzásgátló szedése mellett egy másik férfival randizik. Azonban ezeket az evolúciós működéseket nem tudjuk kikapcsolni, és kifejezetten ártalmas lehet a modern világban ez a fajta féltékenység akkor, amikor ennek hatására a férfi erőszakos cselekedeteket hajt végre. Meskó Norbert kiemelte, hogy a családon belüli erőszak hátterében legtöbbször a féltékenység áll.
„Bármilyen csinosak vagyunk, ebben a csinos koponyánkban ugyanolyan kőkorszaki elme lakozik, mint 1,5-2 millió évvel ezelőtt.”
Rövid és hosszú távú stratégiák a párválasztás során
Az evolúció során voltak időszakok és helyzetek, amikor az egyik, illetve a másik stratégia bizonyult hatékonynak. Vegyük például azt a helyzetet, amelyben egy ősi nő elkötelezte magát egy férfi mellett hosszú távú stratégiával, gyermekeket szült, de a férfi egyszer egy vadászatról nem tért vissza. Ebben a szituációban, ha az asszony nem volt képes átkapcsolni a hosszú távú stratégiáról egy rövid távúra, akkor gyermekei támogatás nélkül maradtak volna. Természetesen vannak körülmények, amelyekben a férfiak is hasonló adaptációra kényszerülnek, s napjainkban is alkalmazzuk őket, mindenféle morális tiltás ellenére is.
Például ha valaki rövid távon tervez, akkor elsődleges célja, hogy minél több partnerrel létesítsen szexuális kapcsolatot, így maximalizálva örökítőanyagának átadását. A hosszú távú stratégiában pedig célja, hogy az apasági képességeivel maximalizálja az utódok túlélését. Amikor azon gondolkodunk, hogy egy párkapcsolatba belépjünk vagy épp kilépjünk belőle, esetleg magasabb szintre emeljük azt, tudatosan vagy tudat alatt ezeket a kérdéseket gondoljuk át. Vajon a partnerem elég megbízható? Vajon én hosszú távú partnernek számítok? Jó apa vagy anya lesz belőle? Ezek mind olyan kérdések, amelyek a mai napig is megfogalmazódnak bennünk.
Napjainkban a technológiai fejlődés gyakorlatilag minden határt legyőz. Ebben a megváltozott világban fontossá vált személyiségünk megjelenítése a digitális térben is. A közösségi médiában létrehozott profiljainkon is ugyanazon szempontok jelennek meg, mint az evolúció korábbi szakaszaiban. Vagyis a fizikai erőnlétre, a szociális státuszra, az anyagi jóllétre vagy az érzelmi háttérre helyezzük a hangsúlyt adatlapjainkon. Az én-megjelenítési formák napjainkban is nemenként eltérőek és fontosak a digitális világban is.
Tinder és a lelkiismeret
Napjaink legnépszerűbb párkereső alkalmazása pusztán az első benyomásra épít. A Tinder-felhasználók a vizsgálatok szerint az extroverzióban magasabb pontszámokat érnek el és nyitottabbak az új tapasztalatokra. Az alkalmazást nem használók körében jellemzőbb azonban a lelkiismeretesség-faktor magasabb értéke.
Az alkalmazás használata egy komplex élmény, ami szexibb és izgalmasabb, mint maga a randizás folyamata – mondta Meskó Norbert. A Tinder-élmény gyakorlatilag egy technológia által felturbózott tapasztalás, melynek során egy vizuális élmény áraszt el bennünket. Belelátunk mások életébe, de csak egy-egy pillanatra. A másik paradoxon a párkapcsolatra való pszichológiai, érzelmi érettséggel kapcsolatos. A közösségi média különböző felületein a felhasználók nyomás alatt vannak, hogy trendi képekkel, tartalmakkal jelenjenek meg, és így nem feltétlen adják önmagukat. A Tinder az egyik legősibb evolúciós szükségletünket fogja meg, így tud sikeres lenni. A technológia úgy tűnik, képes megváltoztatni a legősibb szokásainkat is. Képes arra, hogy áthangoljon bennünket, és úgy mutatja be a potenciális partnereket, mint akikben csak a fizikai megjelenésüket kell megítélnünk. Egy rövid távú párválasztási stratégiára tesz tehát hajlamossá. Minket azonban az evolúció ennél egy sokkal komplexebb dologra programozott.
„Úgy tűnik, hogy ebben a modern világban az érzések csak akkor lesznek fontosak, ha valamilyen módon eladható termékként jelennek meg” – zárta előadását Meskó Norbert.
