Rémálmunk a barátunk

„Gyalogolok fel a lépcsőházban az emeletre. Ahogy lépdelek a lépcsőfokokon, egyszercsak észreveszem, hogy a következő lépcsőfok hiányzik. Átlépem, de ahogy mennék tovább felfelé, észreveszem, hogy egyre több lépcsőfok kezd el hiányozni. Átugrálom a hiányzó fokokat, de a foghíjak egyre nagyobb távolságot adnak ki, míg végül meg kell kapaszkodnom a fokokon. Egyre veszélyesebb lesz, izzad a tenyerem, nem fogok tudni feljutni. Kétségbeesek… És felébredek.”

A rémálmok – akár egyszeriek, akár visszatérők – gyakran megkeserítik éjjelünket és nappalunkat. Ismerős lehet számunkra az az álombeli élmény, amikor megállíthatatlanul zuhanunk, vagy üvöltenénk, de nem jön ki hang a torkunkon, vagy futni szeretnénk, de nem tudunk.

Korábbi cikkünkből kiderül, hogy a visszatérő rémálmoknak lehet olyan pszichés háttere, ami azzal áll összefüggésben, hogy képtelenek vagyunk sikeresen megbirkózni egy bizonyos érzelmi tapasztalattal. Gendlin (2009) osztrák származású pszichológus szerint az éjszakai álmodás egy olyan öngyógyító folyamat, amelyben önkéntelen lelki méregtelenítés zajlik. Az álmok ingyenes pszichoterápiát biztosítanak számunkra, barátként figyelmeztetnek bennünket valami fontosra, ami által fejlődhetünk önismeretünkben, lelki tartalmainkban. Érdemes lehet felfigyelnünk rá, ha megragad emlékezetünkben egy álom, és elkezd bennünket foglalkoztatni ébredésünk után, a nappalunk során. Az álmok a legtöbbször előre akarnak vinni bennünket. Ha közelebbről megvizsgáljuk őket magunkban, és megkíséreljük megérteni üzenetüket, akár problémáink megoldásában is segítségünkre lehetnek.

Hogyan lehet megfejteni az álmainkat?

A legelső, és talán legfontosabb lépés, hogy az álmot minél részletesebben idézzük fel. Érdemes lejegyeznünk, egyes szám első személyt használva a megfogalmazáskor. Álmainkra úgy lehet gondolni mint metaforákra. Ha megosztjuk valakivel az álmunkat, az önmagában is segítségünkre lehet, mivel az elmesélése közben új asszociációk jelentkezhetnek bennünk az álom kapcsán. Fontos azonban, hogy saját álmunk megfejtésének kulcsa csak a mi kezünkben van meg. Mások is hozzátehetnek az álmunkhoz hasznos értelmezést, de nem biztos, hogy az ő megoldásuk az álmunk igazi üzenetét tükrözi vissza. Érezzük meg magunkban, hogy a másik által hozzátett gondolat megérint-e bennünket.

A megfejtés egyik kulcsfontosságú momentuma, ha arra koncentrálunk, milyen érzések merültek fel az álmunkban.

Fokozottan igaz ez a visszatérő rémálmok esetén: a rémálom valamilyen megoldatlan lelki tartalom hordozójaként tudja megmutatni magát. Jellemző, hogy az álmaink rendszerint drámaian mutatják meg az érzéseinket, hasonlóan a tündérmesékhez, ahol a sárkány fejét le kell vágni ahhoz, hogy a királyfi kiszabadíthassa a királylányt. A legtöbb félelmetes álom a tartalmával ellentétben valami jót tartogat számunkra. Ahhoz, hogy hozzáférhessünk ehhez a jóhoz, feltehetünk magunknak kérdéseket az álomról:

• Mi az első, ami eszedbe jut erről az álomról? Szerinted mit jelenthet?
• Mi történt veled, mielőtt ezt álmodtad?
• Milyen érzés kapcsolódik az álomhoz?
• Mi lehetne az álom címe?
• Az álomnak melyik része kéri a figyelmedet? Melyik része hangsúlyos: az eleje, a közepe vagy a vége? Vagy akár csak egy szó belőle? Mi az, ami neked ebből most fontos?
• Mi jut eszedbe az álmodban szereplőkről/tárgyakról/helyszínekről?
• Mi az az álmodban, ami nagyon más, mint a valóságban?
• Hogyan kapcsolódik ez az álom a jelenlegi élethelyzetedhez vagy a személyes fejlődésedhez?
• Hogyan álmodná magát tovább ez az álom?

Létezik-e egyetemes megoldás álmainkra, illetve jósolhatnak-e az álmok?

A visszatérő rémálmok egyik csoportjában valamilyen módon a földdel való kapcsolat szerepel, vagy éppen ez hiányzik. Mint például a bevezetőben olvasható álomban: része a földtől való távolságnak a megélése. Ilyen lehet az az álom is, amelyben zuhanunk, magasan vagyunk, bizonytalanul állunk vagy mozgunk, esetleg repülővel utazunk. Ezek az álmok gyakran a biztonság, a biztonságos kapcsolatok, kapcsolódások hiányáról szólnak. Nekünk, embereknek a föld megtartó ereje lehet egy olyan biztos pont, ami megadhatja számunkra a létezés biztonságát. Akármi történik, a föld megtart. A föld szilárdnak, végesnek, ittlévőnek látszik. Minél távolabbra kerülünk a földtől a levegőbe, annál bizonytalanabbnak érezhetjük magunkat.

Nincsen azonban még olyan egyetemes tudásunk az álmokról, ami alapján tényeket vagy aranyszabályokat állíthatnánk róluk. Az álmok inkább egy élethelyzet vagy lelkiállapot jelenlegi állását mutatják meg. Előfordulhat, hogy jeleznek, baj fog történni, ha valamin nem változtatunk. De önmagukban csak egy részt vagy pillanatnyi állapotot fednek fel egy-egy helyzetből, belőlünk.

A fenti álom üzenetének megfejtésekor például kevésbé kapott hangsúlyt a biztonság kérdése. Az álmodó számára inkább az álomnak az a része kapott jelentőséget, hogy nem fog tudni feljutni az emeletre. Arra a kérdésre, hogy hogyan folytatódhatna az álom, az álmodónak eszébe jutott, hogy a lépcsőházi feljutás helyett kereshetne egy liftet, ami felviszi az emeletre. Az álom belső hozománya az volt, hogy az álmodó észrevegye annak a lehetőségét, hogy lehet találni más megoldásokat is egy adott problémára. A jelentés itt pedig még mindig nem ért véget. Az is fontossá vált, hová jut el az álmodó, mit talál ott az emeleten, ahová igyekezett? Amikor válaszokat keresünk az álmok megfejtésére, észrevétlenül a személyiségünk fejlődése megy végbe, szó szerint új szintre léphet megoldóképességünk vagy az önmagunkhoz való kapcsolódás képessége. Minden álom valami újat hoz, méghozzá személyre szabva. Amíg nem jövünk rá, hogy mi az, addig nem végeztünk az álmunk megfejtésével.