Nagy Évi és Sárkány Dominik különlegest párost alkotnak, hiszen a magánéletben és a csocsóasztal mellett is partnerek. Nem is akármilyenek, hiszen nemrégiben vegyes párosban világbajnoki címet ünnepelhettek. A két fiatal sportolóval különleges kapcsolatukról és a csocsóról mint sportágról beszélgettünk.
Először is szeretnék gratulálni a 2019 Leonhart World Series-en vegyes párosban megszerzett 1. helyetekhez. Ez egy nagyon szép eredmény. Szerintem sokan kíváncsiak arra, hogy miként zajlik egy ilyen esemény, hogyan lehet egyáltalán kvalifikálni rá?
Dominik: Köszönjük szépen! A csocsó-világbajnokságokat a többi sportághoz képest rendhagyóan, különböző hivatalos versenyasztal-típusokon, a világ különböző pontjain rendezik meg. Az előnevezést a versenyt megelőzően a magyar szövetség bonyolítja, a kvalifikáció pedig a 4 napos verseny során, közvetlen a kategóriák előtt zajlik. A kvalifikációs meccsek alapján kerülnek be a különböző divíziókba a játékosok, akik gyakorlatilag a világ minden tájáról érkeznek, az USA-tól kezdve Portugálián át egészen Japánig.
A kocsmai csocsóasztalok mellől egyenes út vezet a világméretű rendezvényekre?
Évi: Ez ennél picit összetettebb. Magyarországon a kocsmákban nem a hivatalos versenyszabályok szerint játszanak, és kevés az olyan hely is, ahol versenyasztalokon lehetne játszani, ami teljesen más technikát igényel. A szabályok elsajátítása és kisebb területi versenyek után jöhetnek az országos megmérettetések, majd a nemzetközi versenyek és a világbajnokság.
A darts esetében láthatjuk, hogy egy klasszikus „kocsmasport” hogyan növekszik, ér el szurkolókat és kerül a tévéképernyőkre szerte a világon. A csocsó hogyan halad ezen az úton?
Dominik: Ez egy igencsak összetett kérdés. A dartsnál látok egy meghatározott és kidolgozott arculatot, szponzorokat, hangulat- és látványelemeket, neves játékosokra épített brandeket. Ezekből egyes elemek a csocsónál is megvannak, például a meccsek kivetítése, lelátó, kommentátor, díjátadó ceremóniák, interjúk, online stream, de kezdetlegesebb formában és inkább a nagy világversenyeken.
Szerintem elég sok gyerek játszott/játszik otthon csocsóval, vagy próbálja ki tinédzserként valamilyen vendéglátóhelyen. Hogyan lehet eljutni a pörgetős mozdulatokból a kifinomult mozgások és trükkök alkalmazásáig?
Évi: Azt gondolom, jó helyen kell jó időben lenni. Anno én is véletlen tévedtem olyan helyre, ahol láthattam versenyjátékosokat játszani, és kedvet kaptam ahhoz, hogy komolyan vegyem ezt a sportot. Utána
rengeteg gyakorlás és vereség következett, mire elkezdtek jönni az eredmények.
Ha valakinek nem szegi kedvét a sok kudarc és a rengeteg munka, amit bele kell fektetni, na meg még a technikája is megvan hozzá, akkor ott a helye a nagy versenyeken.
Dominik: Még gimis voltam, amikor elkezdtem igazán rákattanni a játékra. Ez nyáron nagyjából úgy nézett ki, hogy egy-egy mozdulatot, amit az akkori versenyzők megmutattak, először nagyvonalakban és lassabban kezdtem el gyakorolni. Ahogy kiépült a mozdulat alapja, úgy kezdtem egyre gyorsítani és pontosítani. Kombókkal és ijesztésekkel csak ezután egészítettem ki egy-egy passzt vagy lövést. Este pedig ellenfelek ellen, élesben a helyi kávézóban vetettem be, amiket még délelőtt gyakoroltam, nekem ez segített.
Mentálisan mennyire megterhelő egy-egy meccs vagy akár egy egész napos vagy hétvégés versenysorozat?
Dominik: A versenynapokon gyakorlatilag délelőtt 10-től estig (nem ritka, hogy akár éjfélig) pörögnek a meccsek, kisebb nagyobb szünetekkel. Ez a fajta megterhelés teljesen kimeríti a szervezet tartalékait. Épp ezért igyekszünk odafigyelni egyrészt arra, hogy milyen tápanyagokat viszünk be a szervezetünkbe, másrészt, hogy szánjunk időt a minőségi pihenésre. De mi tagadás, előfordul, hogy a versenynapok végére úgy érzi magát az ember, mint akit kifacsartak.
Évi: Ilyenkor jönne jól még egy hétvége utána, hogy ki tudjuk pihenni a fáradalmakat.
Dominik, te ugye pszichológiát is tanulsz. Miként látod a mentális felkészülés szerepét és fontosságát a sportágban?
Dominik: A versenyek során folyamatosan sűrítve kell szembenéznünk mentális kihívásokkal. Hogyan kezelünk egy-egy igazságtalan bírói döntést? Hogyan tudunk újra felpörögni és flow-ba kerülni egy hosszabb (akár 3 órás) szünet után? Mennyire gyorsan ismerünk fel ismétlődő mintázatokat? Hogyan tudunk pusztán a játékunkkal nyomást gyakorolni az ellenfélre? Ezekben az esetekben kulcsfontosságú, hogy milyen forgatókönyvekkel és kiépített rutinokkal rendelkezünk. Ezeket javarészt a verseny előtt dolgozzuk ki. Szóval
a mentális felkészülés egy új, sokszínű és végtelen fejlődési teret nyit a sportban, ettől is olyan izgalmas.
És te Évi?
Évi: A mentális felkészülést nagyon fontosnak tartom, és azt is, hogy megfelelő állapotban legyünk a verseny alatt. Dominik szerencsére ebben is partner, úgyhogy tudjuk segíteni egymást a felkészülésben és a nehéz helyzetekben is.
Emlékeztek arra a pillanatra, mikor eldöntöttétek, hogy közösen fogtok játszani?
Évi: Maga a pillanat nincs meg, de ahogy egyre jobban megismertük egymást, megfogalmazódott, hogy a közös játék is jól tudna működni.
Mondhatjuk, hogy munkakapcsolatban is vagytok. Egyes párkapcsolatokba ez is belefér, mások viszont kifejezetten nem szeretnének párjukkal együtt dolgozni. Ti miként élitek ezt meg?
Évi: Ebben szerencsére kuriózumnak számítunk, nem jellemző, hogy párok együtt kimagasló eredményeket érnének el. Nem mondom, hogy nem rögös az út, ami ide vezet, de minden percét megéri. Sokat tanulunk egymástól, csiszolódunk a mai napig, és ki tudjuk hozni egymásból a jót. Szét kell tudni választani a magánéletet a sporttól. Ahogy más területen is, itt is nagy szerepe van az egymás közti tiszta kommunikációnak.
Mik a terveitek a jövőre nézve?
Évi: Fejlődés. Nem szeretnénk a babérjainkon ülni, sok célunk van még ebben a sportban, amiket meg szeretnénk valósítani, és ehhez kitartásra, gyakorlásra és sok versenyrészvételre van szükség.
Dominik: A folyamatcélokat tekintve a versenystratégia és a védekezés fejlesztése lesz a fókuszban, ezek talán a legszebb és legkomplexebb részei a játéknak. Az eredmények tekintetében pedig szeretnénk stabilizálni a helyünket az élvonalban, és megvédeni a világbajnoki címünket.
Van egy kérdés, ami nem hagy nyugodni, már többször vitáztam erről ismerőseimmel. Szerintetek mennyi köze van a csocsónak a labdarúgáshoz?
Dominik: Az első levédett csocsóasztalnak pont az volt a célja, hogy a futballpályán megjelenő érzéseket, mint az izgalom, gólhelyzet adta feszültség, összetartozás, gólöröm, bárki a saját otthonában is megélhesse. Ezek mindenképp összekötik a két sportot. Ezen túl pedig a csocsóban is ugyanúgy elengedhetetlen a labdakezelés, a pontos és gyors ijesztések vagy éppen egy kapufáról bepattanó gól. Bár attól, hogy csocsóban vannak begyakorolt passzaim, nem leszek kevésbé botlábú a focipályán.
