A koronavírus-járvány terjedésének megfékezése miatt a legtöbb ország illetékes hatósága arra kérte a lakosságot, csak a legszükségesebb esetekben mozduljanak ki otthonról, és minimalizálják a kontaktust. Az elmúlt hetekben azonban azzal szembesülhettünk – mind hazánkban, mind más nemzetek esetében – , hogy a társadalom egy része a felszólítás ellenére is ugyanúgy éli mindennapjait, veszélyeztetve ezzel önmagát és környezetét. De miért van ez? Miért nem működik egyes embereknél a #MaradjOtthon? Pontosan milyen gondolkodás áll emögött? Cikkünkből kiderül.

Életünkben először nézünk szembe olyan világjárvánnyal, ami ennyire radikálisan átformálja a mindennapjainkat, ezt pedig mindannyian máshogy éljük meg. Az otthon maradás nehezebb, mint ahogy elsőre tűnhet: társadalmi távolságtartással kapcsolatos kutatások bizonyítják, hogy a szándékaink (még ha azok a legjobbak is) sokszor nincsenek összhangban a cselekedeteinkkel. Az elmúlt időszak híradásaiból rendre visszaköszön, hogy a lakosság egy része szándékosan mond nemet a #MaradjOtthon mozgalomra. Mégis mi motiválhatja őket erre?

A kognitív viselkedésterápia irányzata gondolkodási hibáknak nevezi azokat a kognitív torzításokat, amelyek végeredményben tudattalanul is hibás információfeldolgozáshoz vezetnek. Fordítsuk ezt a COVID-19 nyelvére!

1. „A koronavírus sem rosszabb, mint a SARS vagy a H1N1!” – Túláltalánosítás

Túláltalánosításkor úgy gondoljuk, hogy egy egyszeri, múltbéli esemény minden más szituációra is érvényes. A korábbi tapasztalás viszont nem minden új élményre nézve lehet releváns.

A generalizálással figyelmen kívül hagyjuk a csak a koronavírusra jellemző, speciális faktorokat, mint például a tünetmentes hordozók gyors vírusterjesztését.

E torzítás elkerülésében segíthet, ha tudatosan emlékeztetjük magunkat (vagy közösségbe igyekvő társainkat) hogy korábban soha nem találkozunk ezzel a megbetegedéssel, így a meglévő mintáink nem is lehetnek teljes egészében érvényesek rá.

2. „Csak olyan, mint egy átlagos influenza!” – Kicsinyítés

Ha a járvány komolyságát tagadjuk, bizony ebbe a hibába estünk. A koronavírus nem „csak” influenza: elég ránéznünk a halálozási rátákra, vagy az olaszországi történésekre.

A „csak időseket érint” és „az emberek 80%-a szinte meg se érzi” kijelentések szintén ide sorolhatók. Először is, tudjuk, hogy ez nem egészen így van: sajnos fiatalok ugyanúgy kerülhetnek súlyos állapotba. De ha még így is volna, miért ne igyekeznénk minden rendelkezésre álló eszközzel megvédeni az idős vagy beteg embertársainkat?

A higiéniai előírások betartásáról se feledkezzünk meg!

3. „Mivel nem félek tőle, nem lehet nagy ügy!” – Érzelmi érvelés

Az érzelmeink bizonyítékként szolgálhatnak számunkra, ám sokszor megbízhatatlanok. Érzelmi érvelés esetén tényként kezeljük a saját érzéseinket, ám az egyéni félelem vagy kétségbeesés hiánya önmagában még semmit nem bizonyít.

Az, hogy mi magunk vagy a környezetünk mennyire ítéli veszélyesnek a helyzetet, nem fogja megmásítani a vírus mortalitását és virulenciáját.

4. „Pár hét múlva már el is felejthetjük!” – Jövendőmondás

A jövendőmondásért a múlt túláltalánosítása, illetve az érzelmi érvelés is okolható, azonban, hacsak nem vagyunk virológiai szakemberek, nem lehetünk meggyőződve állításaink helyességéről. Bölcsebb, ha feltételezésekbe bocsátkozás helyett inkább a megbízható forrásokra támaszkodunk, a predikciókat pedig meghagyjuk a szakértőknek.

5. „Nekem senki ne mondja meg, mit csinálhatok!” – Jogosultság érzése

Sokan úgy érezhetik, az intézkedésekkel a szabadságukat próbálják korlátozni, nekik viszont jogukban áll a megszokott életüket élni. A távolságtartást hibásan egy opcionális lehetőségnek gondolhatják. Számukra közösségbe menni olyan, mint kicsatolni a biztonsági övet – egy egyéni döntés, amely csak őket érinti. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nincs így: sajnos ezzel mások biztonsági övét is kikapcsolják. Ha nem redukáljuk a társas interakcióinkat, önmagunkon kívül másokat is veszélyeztetünk.

Ha valamelyik gondolkodási hibában magunkra ismertünk, az még nem jelenti azt, hogy ezen nem változtathatunk! Ha képesek vagyunk megkérdőjelezni automatikus gondolatainkat, már a változás útjára léptünk.

Természetesen a kognitív torzítások nem érvényesíthetők a munkájukat ilyenkor is ellátni köteles dolgozókra, az időseken segítő fiatalokra vagy az egészségügyi alkalmazottakra – ők a járvány igazi hősei, legyünk nagyon hálásak a fáradozásaikért!

És ami a legfontosabb: ha megtehetjük, maradjunk otthon!

Ez az egyetlen eszközünk arra, hogy lassítsuk a vírus terjedését, védjük idős vagy beteg szeretteinket, illetve, hogy működőképes szinten tartsuk az egészségügyi ellátórendszert.

***

Ha úgy érzed, a stressz megnehezíti a mindennapjaidat, fordulj Terápiás & Tanácsadó Központunk szakembereihez. Most ki sem kell mozdulnod a négy fal közül! Vedd igénybe online pszichológiai tanácsadásunkat.

A Mindset Pszichológia csapata továbbá MENTÁLIS AKCIÓTERVÉN belül eseti pszichológiai tanácsadást is hirdetett, amely díjmentesen igénybe vehető.

A cikk forrásai itt és itt találhatók.