Az ünnep vajon mindenki számára ünnep? Ahány csodát, meglepetést tartogathat a decemberi ünnepkör, legalább annyi fenyegetést, szorongást és frusztrációt okozhat egy szenvedélybeteg számára. Felvállalhatóak ezek a karácsonyhoz kevésbé „ildomos” érzések? Lehet mindezen könnyíteni?

Nem meglepő módon bármilyen érzelmi sérülékenység kapcsán a karácsony megterhelő és kockázatos időszak. Ez részben amiatt van, hogy kulturális, társadalmi és vallási alapon számos megfogalmazott és kimondatlan elvárást támasztunk önmagunk és egymás felé az ünnep átélésével kapcsolatban. Ezek azonban számos esetben elérhetetlennek bizonyulnak mindazok számára, akik saját krízisük egyszemélyes csapdájába szorultak. A krízis a szenvedélybeteg esetében gyakran egyet jelent a visszaeséssel. A decemberi ünnepek kapcsán érdemes felkészülni a józanságmegtartásra, olykor még egy harcedzett, sokéves szermentes múlttal rendelkező felépülő függőnek is. De miben más ez az időszak az év többi napjához képest?

Kellemes ünnepek helyett kellemetlen ünnepek

A felépülés kezdeti időszakában gyakran hallják a szenvedélybetegek, hogy érdemes kerülni az intenzív érzelmeket generáló helyzeteket. Még a pozitív érzelmek hullámverései is visszaesésére ösztönözhetik a felépülőt, hiszen begyakorlott rutinnak számít koccintani a sikerekre. Ez éppen úgy rögzülhet, mint a kudarcok kapcsán vigaszt jelentő italozás, szerfogyasztás. A karácsony kétségtelenül érzelmekben bővelkedő időszak, ami aligha megkerülhető. Múltbéli élmények, hiányérzettel párosuló emlékek szűrődnek be az ünnepnapokba, amik viszonyításai alapként szolgálnak az aktuális ünnep átélése kapcsán. Miért nincs úgy, mit akkor volt? Hová tűnt az a szeretett személy, aki egykoron még jelen volt? Ilyen és ehhez hasonló kérdések zavarják fel az állóvizet, a magányosság, a kétségbeesés és a csalódottság érzéseit életre keltve. Számos olyan józanodó közösség létezik, ami tudatosan számol az ünnepekkel. Az anonim önsegítő csoportokat látogató közösség és más felépülési alternatívát képviselő csoportok egyaránt felkészülnek az együttlétre szermentes környezetben. Ezen közösségek üzenete többé-kevésbé egységes: minden érzésnek van létjogosultsága, a függőnek joga van a saját érzéseihez. Bármilyen megterhelőek is tudnak lenni ezek az érzések, nem kell velük egyedül maradni. Az érzések megoszthatóak, terhük csökkenthető.

Amikor az újévi koccintás elmarad

Az érzelmek túlcsordulásán túl a másik jelentős rizikófaktor, hogy ünnepeink szerves részét képezi az alkoholfogyasztás. Elég csak a karácsonyi puncsra, az adventi vásárban kapható forralt borra vagy a szilveszteri pezsgőbontásra gondolnunk. Mindez a legkevésbé sem megterhelő egy szociális fogyasztó számára, egy függő esetében azonban az első korty teljes kontrollvesztéshez vezethet, ami egy sok éve józan felépülőnél is a teljes visszarendeződést jelentheti. A szerhasználatra ösztönző ingereket triggernek nevezzük, ide tartoznak bizonyos érzelmi állapotok is, de nem kevésbé provokatívak azok az ingerek, melyek tárgyakhoz, helyekhez, időpontokhoz kötődnek. Tehát a megszokott helyszínen rendezett soron következő céges karácsonyi buli is triggerként hathat egy függő számára. A felépülők bevált stratégiája kerülni ezeket az ingereket, a jól ismert a kocsmákat, az anyagozás korábbi helyszíneit, a „cuccos” bulikat.

A decemberi ünnepek és az ünnepi szokások körül is számos triggert találhat a szenvedélybeteg.

Tudatos tervezéssel, rendszeresség kialakításával, akár személyre szabott napirend elkészítésével fontos lépést tehet a felépülő saját józansága megőrzése érdekében. És ami e tekintetben sem elhanyagolható: minden kétely, dilemma és elbizonytalanodás megosztható más felépülő sorstársakkal.

A felépülés nem ismer munkaszüneti napot

A felépülés az a műfaj, mely nem ismer szünnapot sem karácsonykor, sem újévkor, sem máskor. Az anonim közösségek az ünnepek alatt is tartanak gyűléseket, így a szermentességet választó függők még ebben az időszakban is el tudják érni azt a támaszt, mely a józanság megtartásában segítséget nyújthat. Az anonim csoportok gyűléseinek köszönhetően megszólíthatóak és elérhetőek azok a felépülő társak, akik egy vagy több karácsonyt már átvészeltek, vagy akár már arra is képessé váltak, hogy örömtelivé tegyék az ünnepet. Nem ritka az sem, hogy egy-egy szermentes közösség úgy dönt, hogy józan bulit csap szilveszterkor. Csak azért, mert nem fog pukkanni a pezsgő, a buli fogalmát még nem kell elfelejtenie egy szenvedélybetegnek sem.

A felépülés számos leckéje közül egy egészen biztosan aktuális. A kérdés az, miként lehet ünnepelni, minőségi időt együtt tölteni tudatmódosító szerek nélkül. A válasz lehetőségét ez a karácsony is magában hordozza.