„Sétáló” meetingek – a kreativitás rakétai

Jack Dorsey, a Twitter társalapítója az új alkalmazottakkal elsőként mindig San Francisco utcáin sétálgatva tart megbeszélést. Ha Mark Zuckerberg interjúztat a Facebook egy magas beosztású pozíciójára, akkor mindezt a campuson, séta közben teszi. Ha egy irodában dolgozol, akkor nagy valószínűséggel a megbeszélések, amelyeken részt veszel, egy zárt tárgyalóban egy asztal körül zajlanak. Sokszor azonban ahelyett, hogy egy zsúfolt szobában ülnétek, akár a szabadban, séta közben is tarthatnátok a megbeszéléseiteket. Ahogy teszik ezt a Twitternél, a Facebooknál és a világ számos vállalatánál. De milyen hatással van mindez a megbeszélés eredményességére? Mikor érdemes a megbeszélés helyszínének az irodát, és mikor a közeli parkot választani? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A fenti kérdés eldöntésében segítségünkre lehet Marily Oppezzo és Daniel Schwartz 2014-es tanulmánya. A Stanford Egyetemen végzett kutatásukban azt vizsgálták, hogy az átlagos tárgyak (pl.: cipő) használatára vonatkozóan milyen egyéb új ötlettel állnak elő a vizsgálati személyek, miközben egy asztalnál ülnek vagy sétálnak egy futópadon. A kutatásukban azt az eredményt kapták, hogy a résztvevők több mint háromnegyede több ötletet vetett fel sétálás közben, mint amikor ültek.

Ez alapján a gyaloglás határozottan serkenti a divergens gondolkodást, ami a kreativitás kulcstényezője.

Ha tehát megbeszélésünk célja a brainstroming, és sok ötletet szeretnénk generálni, akkor séta közben tartani a meetinget egy jó megoldás lehet. De mi a helyzet azokkal a feladatokkal, amelyek konvergens gondolkodást igényelnek, a cél pedig az, hogy konszenzusra jussunk és a legmegfelelőbb megoldást találjuk meg a problémára? Marily Oppezzo és Daniel Schwartz ezt is megvizsgálták. Ebben a kísérleti feltételben a résztvevőknek meg kellett találniuk azt az egy közös szót, amely a másik három szót összekötheti. A futópadon gyalogló vizsgálati személyek ezekben a konvergens feladatokban jelentősen rosszabbul teljesítettek és kevesebb helyes választ adtak, mint az ülő résztvevők. Az eredmények tehát azt mutatják, hogy a sétálás nem támogatja az ilyen típusú gondolkodást. Ezt alapul véve, ha az a célja egy megbeszélésnek, hogy konszenzusra jussunk, akkor egy tárgyaló jobb választás lehet.

Milyen előnyökkel jár a sétálás?

Ha a megbeszélés célját mérlegelve úgy döntünk, hogy a sétálást választjuk a tárgyaló helyett, akkor a kreatív gondolkodás serkentésén túl egyéb előnyök is származhatnak a meetingből. Dr. Ted Eytan, a Kaiser Permanente Egészségügyi Központ igazgatója és a séta közben tartott meetingek lelkes támogatója hangsúlyozza, hogy az agyunk nyugodtabb a séták során bizonyos neurotranszmitterek felszabadulása miatt. Ez segíti a végrehajtó funkciót, amely azt szabályozza, hogy a feladatra koncentrálunk, és figyelmet fordítunk többek között az előre nem látható eseményekre, kockázatokra is. Továbbá Dr. Eytan úgy véli, hogy a sétálás a munkatársak mélyebb elköteleződését is eredményezheti azáltal, hogy lebontja a szervezeti hierarchiából adódó vélt vagy valós korlátokat. Azt tapasztalta eddigi munkája során, hogy a séta közben tartott megbeszélések mikro-változatai a munkatársak közös üzleti útjainak. David Haimes, az Oracle termékfejlesztésért felelős vezetője is hasonlóan nyilatkozik: „Az a tény, hogy egymás mellett sétálunk, azt jelenti, hogy a beszélgetés sokkal inkább párhuzamossá válik, mint amikor az íróasztalomon keresztül tárgyalunk, ami megerősíti a szervezeti hierarchiát.”

A sétálás emellett a konfliktusmegoldást is támogatja.

Webb és munkatársai szerint a közös sétálás elősegítheti a konfliktusok feloldását intra- és interperszonális szinten is. Mivel a sétálás támogatja a kreatív, divergens gondolkodást, ezért az egyéni újszerű megoldások nagyobb valószínűséggel kerülnek elő. Interperszonálisan pedig a séta közbeni szinkron mozgásnak köszönhetően a partnerek könnyebben megtapasztalják a kognitív és érzelmi egymásra hangolódást is. Ezáltal növekszik az empátia és a proszociális viselkedés a kapcsolatban. Mindennek lehet a következménye, hogy sétálás közben inkább elfogadjuk az együttműködést a versengés helyett.

Ha a sétálás előnyeiről beszélünk, meg kell említenünk az egészségre gyakorolt jótékony hatásait is. Már akár napi harminc perc séta is csökkentheti a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát, ahogy a vastagbélrák, a mellrák és demencia kialakulásának valószínűségét is.

Ahogy láthatjuk, a séta közben tartott megbeszélésekből innovatív ötletek és új eredmények származhatnak, miközben a munkahelyi kapcsolatainkra is jótékony hatást gyakorolhat. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartanunk, hogy nem minden meeting alkalmas arra, hogy séta közben tartsunk, és nem minden résztvevőnek ugyanolyan komfortos ez a helyzet. Fontos lehet sokszor, hogy kéznél legyen egy whiteboard vagy egyéb eszközök, esetleg egy intenzív tárgyalásnál lényeges, hogy szemtől szembe tudjunk kommunikálni. Séta közben tartani egy megbeszélést elsősorban akkor jó ötlet, ha a cél, hogy lehetséges megoldásokat keressünk.