A humor egy hétköznapi jelenség, amellyel napi szinten találkozunk, és amelyet mi magunk is elég gyakran használunk. Az élet minden területén felbukkan, például ha valaki álmai férfijáról beszél, nagy valószínűséggel az elvárások közt fog szerepelni az is, hogy „legyen jó a humora”, de igényeljük akkor is, ha egy előadó, főnök vagy tanár személyéről van szó. Azt azonban lehet, kevesen tudjuk, hogy mindannyian sajátos humorérzékkel rendelkezünk, amely sokat elárulhat a személyiségünkről. 

Hogy pontosan mily módon tekinthetünk a humorra a pszichológia szemüvegén keresztül? Lehet például egyfajta kognitív képesség, miután egy jó poén létrehozásához szükségünk van alkotóképességre, befogadásához pedig annak megértésére. De tekinthetünk rá esztétikai reakcióként is, hiszen ugyanúgy, ahogyan egyénenként különböznek a művészetekkel kapcsolatos preferenciáink – például hogy milyen zenét szeretünk, vagy éppen ki a kedvenc festőnk –, a humoron belül is mindenkinek más és más az, amin hosszú percekig, könnyezve tud nevetni. Ha jobban belegondolunk, előfordul az is, hogy valaki alapvető attitűdként használja a humort, és az egész világot ezen keresztül vizsgálja. Azt sem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a humort nem csak jókedvünkben vesszük elő.

Ahogy a mondás is tartja „a nevetés a legjobb orvosság”, ennek megfelelően pedig egyfajta elhárító mechanizmusként is működik.

A mindennapos bosszankodások és nehézségek mellett a nagyobb viszontagságok és krízisek feloldására is alkalmazzuk. Nem ritka az sem, hogy még halálesetek körül is előfordul, hiszen valóban kizökkentően tud ránk hatni egy kiadós nevetés.

A pszichológián belül Martin kutatásai a legmeghatározóbbak a témában; többek között létrehozott egy kérdőívet is, amely négy különböző humorstílust különít el. Ezeket két csoportra, pozitív és negatív humorstílusokra oszthatjuk. A pozitív humor a kapcsolatépítő, valamint az énerősítő stílus, amelyek jótékonyak és sosem bántóak. Ezzel szemben a negatív humor közé sorolható az agresszív és az énlegyengítő stílus, melyek kártékonyak tudnak lenni, mivel gyakran belső elégedetlenségből táplálkozva, kifejezetten bántóak önmagunkra vagy másokra nézve. A kérdőívet kitöltve megkapjuk, mely típusú humort képviseljük. (Az angol nyelvű verzió itt elérhető.)

Vegyük végig tehát, hogy pontosan mit is takarnak ezek a humorstílusok!

A kapcsolatépítő humorstílus

A kapcsolatépítő humorstílus általában a jókedvű, hangos, társaságokban sikeresen szereplő emberek fegyvere. Mindannyiunknak ismerős lehet saját társaságunkból az férfi vagy nő, aki a legjobb poénokat mondja, és akinek a sztorijain mindenki nevet. Gyakoriak a vicces közbeszólásaik, tudnak önmagukon is nevetni, az esetlegesen előforduló feszültségeket pedig igyekeznek a vicc segítségével feloldani. Talán nem meglepő, hogy ezek az emberek általában extravertáltak, vidámak, pozitívak, rendben van az önbizalmuk, valamint elégedettek a kapcsolataikkal. 

Szociálisan rendkívül vonzó ez a típusú humor, éppen ezért népszerűek az ilyen emberek, ha pedig felismerik, és tudatosan használják ezzel kapcsolatos képességeiket, akár komolyabb sikereket is elérhetnek vele.

Gondoljunk csak a humoristákra, vagy éppen a televíziós személyiségekre. Amerikában rendkívül gyakoriak a különböző „late night show-k”, amelyeket az egész ország néz minden este. Az ilyen műsorok házigazdái olyan emberek, akik napról napra hírességeket szórakoztatnak, és ezt nem tehetnék remek humorérzékük nélkül. Jó példa erre Ellen Degeneres vagy éppen Jimmy Kimmel.

Az agresszív humorstílus

A kapcsolatépítő humorstílus azonban gyakran társul az agresszív humorral. Ez nem meglepő, hiszen egy nagyhangú, vicces figurától gyakran hallhatunk bántó poénokat is. Ezt a stílust a másokból való gúnytűzés jellemzi. Az ilyen emberek gyakran pécéznek ki egy személyt vagy akár egy csoportot, amellyel kapcsolatban sértő poénokat hangoztatnak. Ilyen például, amikor sztereotípiák alapján nevetünk ki valakit, tehát a szexista vagy éppen a rasszista viccek.

Ezek az emberek gyakran rosszindulatúbbak, agresszívabbak, a kapcsolataikkal elégedetlenek és harag van bennük.

Jellemzően az ilyen humorpreferenciával rendelkező emberek kedvelik leginkább, és nézik szinte napi szinten a különböző animált sitcomokat. Mindannyian ismerjük a South Parkot, a Family Guyt és a Simpson családot, amely sorozatok a kifejezetten rasszista, szexista és sértő poénjaikról híresek. Azonban éppen ezért szerethetjük őket, hiszen a mai világban néha jólesik egy-egy, habár rendkívül túlzó, de szókimondó és kijózanító véleményt hallani. Talán néha éppen az ilyen társadalomkritikákra van szükség ahhoz, hogy az emberek felébredjenek, és észrevegyék, hogy mit csinálnak rosszul.

Az agresszív humorstílus jellemzően az animált sitcomokban jelenik meg.

Az énerősítő humorstílus

A következő humorstílus az énerősítő, amely egy attitűdszerű, általánosan humoros életszemléletet takar. Az ilyen emberekre szoktuk azt mondani: „ő mindig olyan jókedvű”. Szeretik az életet és a világot humorosan látni, ami segíthet nekik a stresszkezelésben is.

Sikeresen használják a humort és a viccet annak érdekében, hogy könnyebben tudjanak adaptálódni a nehézségekhez, egy fajta coping mechanizmusként kezelik azt.

Éppen ennek köszönhető, hogy nem jellemző rájuk a szorongás vagy a depresszió, viszont általában nyitottak az élményekre, megfelelő az önbecsülésük és magas a pszichológiai jóllétük. Maga a típus abban különbözik a kapcsolatépítő humorstílustól, hogy kevésbé társas irányultságú, sokkal inkább az egyénre hat. Bizonyos nehéz helyzetekben rettenetesen el tudunk keseredni, például ha nem sikerül egy vizsgánk vagy a munkahelyünkön kudarccal szembesülünk. Ilyenkor gyógyító lehet, ha megpróbáljuk humorosan felfogni a helyzetet, vagy utólag poénkodva tekintünk vissza az ilyen szituációkra. Természetesen ebben is meg kell találni az egészséges egyensúlyt, hiszen könnyen átbillenhetünk a ló túloldalára.

Az énlegyengítő humorstílus

Így érkezünk el az énlegyengítő humorstílushoz, amely egy erős megfelelési kényszerből és kisebbrendűségi érzésből táplálkozó stílus. Olyan személyeket kell elképzelnünk, mint például az osztály bohóca, aki saját magát teszi a vicc tárgyává. Gyakran önbecsmérlő, és saját magukat nevetségessé tevő poénokat és szituációkat kreálnak.

Hagyják magukat kinevetni, mindezt azért teszik, hogy másoknak megfeleljenek.

Leginkább a negatív érzéseik elfedésére vagy belső küzdelmeik tagadására használják ezt a módszert. Humoruk önértékelési problémákból és érzelmi kiéhezettségből származik, gyakran csak arra vágynak, hogy tartozzanak valahová, szeressék és elfogadják őket. Nem csoda tehát, hogy a szorongásra és a depresszióra való hajlam kifejezetten jellemző rájuk, de a pszichológiai jóllétük, a kapcsolati elégedettségük és az önbecsülésük általában alacsony. Tökéletes példa erre Chandler Bing, a Jóbarátok című népszerű sorozat egyik szereplője. Ő az, aki mindig viccet csinál magából, tulajdonképpen saját magát becsmérli folyamatosan, de mindezt a humor köntösébe bújtatva teszi. Ő is bevallja, hogy védekezésként használja a humort, amikor kellemetlenül érzi magát vagy szorong. Mindezt egy gyermekkori traumára vezeti vissza, amikor egy hálaadási vacsora alkalmával bejelentették a szülei, hogy elválnak, mert az apja elhagyja őket egy másik férfiért. Ebből is láthatjuk, hogy akár mély lelki sérülés esetén is adaptív lehet egy ilyen humorstílus, ám kívülről nézve kellemetlen érzésünk lehet, hiszen észlelhető, hogy valójában keserűség van az ilyen jellegű viccek mögött. Még akkor is így van, ha ténylegesen viccesnek tartjuk őket.

Természetesen sokunknál nem különül el kiemelkedően egyetlen humorstílus. Előfordulhat, hogy együttesen több is jellemző ránk. Mindezt megtudva, talán most már máshogyan gondolunk a humorra, és jobban belelátunk abba is, hogy saját magunk vagy akár közeli ismerőseink milyen motivációkkal rendelkeznek a saját humoruk képviseléséhez.


Felhasznált irodalom

Martin, Puhlik-Doris, Larsen, Gray, Weir (2003) Individual Differences In Uses of Humor and Their Relation to Psychological Well-Being: Development Of The Humor Styles Questionnaire, Journal of Research in Personality 37 48–75

Judit Boda-Ujlaky, László Séra, Ferenc Köteles, Attila Szabo (2017), Validation of the Hungarian Version of the Humor Styles Questionnaire (HSQ-H), Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 3(18), 301–319

Ágnes Zsila, Gábor Orosz, Zsolt Demetrovics, Róbert Urbán, (2020) Motives for Viewing Animated Sitcoms and Their Associations with Humor Styles, Positivity, and Self-Criticism In a Sample of Hungarian Viewers, https://doi.org/10.1371/journal.pone.0230474