Stresszes sportolók – lehet, hogy hiba a szervezetben van?

A stressz mindenhol ott van, még a sportolók életében is. Egyéni, csapat, de akár egészen a sportklub szintjén is. Általában ha sportpszichológiáról beszélünk, egyéni szinten kutakodunk, pedig sok esetben nagyobb szervezeti sajátosság is lehet gyökere egy-egy pszichológiai problémának. Cikkünkben egy friss, 2017-es kutatás eredményeit ismertetjük: megnézzük, milyen szervezeti stresszorokkal találkozhatnak a sportolók, és ezek hogyan hat rájuk. Végül, a kutatási eredmények alapján felsorolunk néhány hatékonyan alkalmazható stresszkezelési lehetőséget is.

A szervezeti szintű sportpszichológiai kutatások a munka- és szervezetpszichológiai eredményekre alapoznak, hiszen a sportpszichológiában még elég kevés erre vonatkozó adattal tudunk szolgálni. Ahogy egy vállalkozásnál, a sportkluboknál is egy szervezeti szintű működésről beszélünk, ahol a sportolók sokszor csapatban dolgoznak együtt, egy vezetővel, az edzőjükkel. A szervezeti szintű stresszorok – mint a szervezeti szerepek, a munkahelyi kapcsolatok vagy a karrierút – itt is megjelennek.

Mit is nevezünk szervezeti stresszornak?

A stressz forrása szervezeti szintű is lehet. Egy nem megfelelő szervezeti struktúra vagy működés ugyanúgy hatással van a sportolók teljesítményére és jóllétére. Így érdemes szervezeti szinten is tisztában lenni azokkal a faktorokkal, amelyek megfelelő működtetésével segíthetünk a sportolóknak teljesítményüket, motivációjukat, szubjektív jóllétüket, egészségi állapotukat növelni.

Számos szervezeti szintű stesszor lehet. Ahogy általánosságban a stressz esetében beszélhetünk eustresszről és distresszről, szervezeti szinten ugyanígy megjelennek a pozitív, illetve negatív stresszorok. Vannak, amelyek feszültséget, teljesítménycsökkenést, szorongást, agressziót váltanak ki. Sokszor negatív érzelmekkel járnak, ilyenkor a sportolók többsége nem kívánatosan viselkedik, sokszor túl- vagy épp aluledzik magukat, nem elégedettek magukkal, a teljesítményükkel, esetleg a csapattal, edzővel vagy az egész klubbal. Mindez hat testi és pszichológiai állapotukra is.

Léteznek olyan stresszorok is, amelyek pozitív érzelmeket, elköteleződést, elégedettséget eredményeznek.

A szervezeten belül öt fontos területet különítettek el a kutatók a stresszorok szempontjából. Ezek a következők:

1. Célok és fejlődés – pl.: a sportolók sportkarrierjének fejlődése
2. Szervezeti működés – pl.: munkafolyamatok, eljárások
3. Csapat és szervezeti kultúra – pl.: a csapat atmoszférája
4. Vezetési és edzői stílus – pl.: az edző személyisége
5. Kiválasztás – pl.: sportolók csapatba való kiválasztásának módszerei

Megküzdési stratégiák?

A stresszel való megküzdési stratégiák fejlesztése épp olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a megfelelő szervezeti működés biztosítása. Nem véletlenül mondják, hogy nem az számít, mi történik körülöttünk, hanem hogy azt hogyan értelmezzük, illetve hogyan oldjuk meg magunkban. Sok különböző megküzdési stratégia létezik, mégis három nagyobb csoportba szokás sorolni őket. Az első a problémaközpontú, a második az érzelemközpontú megküzdés, míg a harmadik az elkerülés. A problémafókuszú megküzdési stratégiák jellemzője, hogy a személy a probléma okát akarja aktívan megváltoztatni, míg az érzelemközpontú és az elkerülő a probléma jelentését változtatja meg. A problémafókuszú megküzdési stratégia inkább a pozitív érzelmekkel, míg az érzelemközpontú a negatív érzelmekkel áll kapcsolatban.

Vannak olyan helyzetek, ahol egyik vagy másik megküzdés sikeresebb, de nagy általánosságban az a tendencia rajzolódik ki, hogy a problémafókuszú hatékonyabb. A sportpszichológiában, de ugyanúgy az élet egyéb területein is

a stresszel való megküzdés olyan sokszínű, ahány szituációval találkozunk.

A rugalmasság és adott helyzethez való alkalmazkodás az, ami egy fejlesztendő terület, hiszen egyes szituációk más-más megküzdési stratégiát kívánnak. Ebben kell kiemelkedniük és ezt mesteri szinten űzniük a sportolóknak, hogy egy adott stresszes helyzetet egyből felismerjenek és a megfelelő coping-stratégiához nyúljanak. A stressz ugyanis időben, intenzitásban és gyakoriságban is változik.

A stresszkezelés fázisai

Fletcher (2006) modellje a szervezeti stresszorok és kimenetelük közötti kapcsolatra világít rá. A modellben három fázist különböztet meg. Első körben a személy és a szervezeti sajátosságok közötti össze nem illés okozhat feszültséget, illetve stresszt. Sokszor olyan munkahelyi sajátosságoknak kellene eleget tenniük a hivatásos sportolóknak, amelyek meghaladják erőforrásaikat. Ez hatással lesz teljesítményükre, mely negatív érzéssel tölti el őket, ami a második lépés. Ez befolyással lesz a harmadik lépésre, a megfelelő megküzdési stratégia kiválasztására. Negatív érzelmek hatására valószínűbb, hogy nem hatékony megküzdési stratégiát fognak alkalmazni, míg pozitív érzelmek hatékonyabb megküzdési stratégiákat hívnak elő.

Így tudják befolyásolni a környezeti feltételek az érzelmeken keresztül a megküzdési stratégiák kiválasztásáig a folyamatot, ami pedig befolyással lesz a stresszel való megküzdés sikerességére.

A folyamat persze nem ilyen egyszerű, hiszen ugyanúgy, ahogy az egyént nem szabad a szervezet nélkül vizsgálni, úgy a szervezetet sem választhatjuk le az egyénről, így egyéni sajátosságok, mint érzelmi beállítódás és önbecsülés, vagy szituációs sajátosságok, mint társas támasz és észlelt autonómia is befolyásolják a stresszel való megküzdést.

Természetesen egyéni módszerekkel is lehet, sőt kell a sportolók megküzdési stratégiáit fejleszteni, azonban a fent leírtak alapján egyértelmű, hogy maguk a szervezeti sajátosságok is meghatározzák, hogy menyire lesz képes az egyén megküzdeni a stresszel.

Egyéb befolyásoló tényezők

Azt láthattuk már, hogy stressz számos különféle területen érhet minket, még szervezeti szinten is, és hogy a megfelelő megküzdési stratégiák mennyire fontosak. Ezen felül azonban egyéb tényezők is befolyásolják, hogy stresszes helyzeteket hogyan kezelünk: ilyen lehet például az egyén percepciója, a helyzet egyéni értékelése, a reziliencia és például a társas támogatás is. Sok esetben ezek a tényezők a stresszkezelés különböző szakaszaiban más hangsúllyal vannak jelen. Míg a reziliencia az első szakaszokban fontosabb, amikor felismerjük a stresszt és kiválasztjuk, milyen stratégiát alkalmazunk, addig például a coping-stratégiák a harmadik szakaszban válnak fontosabbá, amikor ténylegesen is válaszolunk a stresszre.

Mit tehetünk?

Egyrészről a szervezeti stresszorokat mind a fent említett öt területen (célok és fejlődés, szervezeti működés, csapat és szervezeti kultúra, vezetési és edzői stílus, kiválasztás) érdemes felmérni, tudatosítani és minimalizálni, melyhez különböző, a munka- és szervezetpszichológiában sikerrel alkalmazott módszert lehet adaptálni sportkörnyezetre. Nagyobb, makrováltozás lehet például egy szervezeti kultúra megváltoztatása, vagy kisebb, mikrováltoztatások, például a munkafolyamatok optimalizálása. Lényegében egy megfelelő környezet megteremtése segít megelőzni a stresszt, mellyel kontrollálni tudjuk azt, és nem szimplán csak reagálni rá.

Ezt hívjuk proaktív, preventív stresszmenedzsmentnek.

Másrészről biztosan nem lehet minden stresszt kiszűrni, és nem is cél, hiszen ahogy említettük, vannak pozitív és negatív stresszorok. Azt viszont tudjuk szabályozni, hogyan reagáljunk rájuk. A sportpszichológusokkal a sportolók tudják fejleszteni a különböző coping-stratégiáikat (főleg a problémafókuszút), és ezzel párhuzamosan fejleszteni egyéb stresszel való megküzdésben fontos tényezőket, mint például a reziliencia vagy az önértékelés.

Összefoglalva tehát, a magasabb szervezeti stresszorokra is érdemes odafigyelni sportolók esetében, hiszen hatással van teljesítményükre, testi és pszichológiai állapotukra egyaránt. Több ponton is be tudunk avatkozni egy sportklub életébe ahhoz, hogy a stresszorokat csökkentsük, és a sportolókat felkészítsük a stressz kezelésére. Egyrészről a szervezeti stresszorokat a cikkben említett öt nagyobb területen érdemes feltérképezni és úgy alakítani a szervezeti sajátosságokon, hogy minimálisra csökkentsük őket. Másfelől a sportolók percepciói, attitűdjük és reakcióik is változtathatóak, stresszel való megküzdési stratégiáik is fejleszthetőek.

Kiemelten fontos a problémafókuszú megküzdési stratégia fejlesztése, hiszen ez az, amivel leginkább kontrollt tudnak gyakorolni a helyzet felett, és pozitív érzelmeket vált ki, ami növeli jövőbeli teljesítményüket és testi-lelki egészségüket. Ezen felül a sportpszichológusok a sportolókat egyéb tényezők fejlesztésében is segíthetik, melyek befolyással vannak a stresszel való megküzdésükre.