Mind úgy vagyunk „huzalozva", hogy alapvető törekvés van bennünk önmagunk és a hozzánk közel állók pozitív megítélésére. Olykor azonban saját elvárásaink, hangulatunk vagy tudattalan törekvéseink miatt nem látjuk tisztán egymást. Vajon mit árul el rólunk az, hogy hogyan látjuk a másikat? Miért kedveljük jobban azokat a személyeket, akik tükrébe szívesebben nézünk bele? Cikkünk többek között ezeket a kérdéseket is körül járja.
Tükröm, tükröm...
Az, hogy miképp észlelünk másokat, egy meglehetősen aktív, konstruktív folyamat, amelyben saját tudásunk és korábbi tapasztalataink olykor fontosabb szerepet játszanak, mint maga az észlelt ember tényleges tulajdonságai. Jones és Nisbett szerint ugyanis a tulajdonságok inkább a megfigyelők szemében léteznek, mint a cselekvő pszichikumában. Néha az emberek másokban ismerik fel saját tudattalan törekvéseiket, ezt árnyék-projekciónak nevezzük. Jung szerint az Árnyék a személyiségünk azon része, amely a belső világunkból szűri a tartalmakat és az állati ösztön archetípusának tekinthető. Amikor árnyékunkat másokra vetítjük, az embertársainkról alkotott kép elhomályosul, az objektív észlelés pedig eltorzul. Az árnyékprojekció során jellemzően azokat a belső tartalmakat vetítjük másokra, amiket elfogadhatatlannak találunk önmagunkban. A híres svájci pszichiáter szerint így
minden, ami másokban irritál minket, hozzásegít saját magunk megértéséhez.
Mindannyian úgy vagyunk „programozva”, hogy szeretnénk önmagunkat pozitívan látni, így azokkal az emberekkel alakítunk ki szoros kapcsolatot, akiknek a társaságában pozitívan látjuk önmagunkat. Jobban kedveljük tehát az olyan személyeket, akik tükrébe szívesen nézünk bele.
A következő gondolat játékos szemléltetése lehet egy gyakorlat. Kérjük meg két-három barátunkat, hogy szedjék össze velünk egyenként egy mindannyiunk által ismert személy öt-öt tulajdonságát. Nem muszáj valós személynek lennie, lehet egy mesehős vagy filmbeli szereplő is. Ha megvagyunk, osszuk meg egymással a saját tulajdonságlistánkat, majd tegyük fel magunknak (és egymásnak) a kérdést: mennyire szól rólunk a szereplőről alkotott jellemzésünk? Hány olyan tulajdonság szerepel a listánkon, ami ránk is igazán jellemző?
Hajlamosak vagyunk ugyanis másokban a saját tulajdonságainkat észrevenni, vagy épp azokat a tulajdonságokat, amelyek ránk igazán nem jellemzőek.
Mások jellemzésekor gyakran önmagunk tulajdonságkészletéből merítünk.
Ez azt jelenti, hogy inkább azon tulajdonságok mentén észlelünk és jellemzünk másokat, amelyek belőlünk fakadnak, és amelyek ezáltal könnyen hozzáférhetőnek bizonyulnak számunkra. Mindenki a saját szubjektív szűrőjén keresztül észleli a másikat, így megeshet az is, hogy ugyanazt a személyt különböző személyek másképp észlelik és másképp jellemzik. Ennek fordítottja is igaz lehet, miszerint egyetlen valaki nagyon hasonlónak észlelhet több különböző személyt, hiszen ahelyett, hogy a valódi különbségekre koncentrálna, inkább az előzetesen kialakított tudását használja mások megítélésére.
Mind naiv tudósok vagyunk
Tovább nehezíti egymás objektív megítélését az is, hogy a szociális észlelés egy bonyolult, konstruktív folyamat, amely során nagyobb valószínűséggel követünk el hibákat, mint mikor nem emberekről alakítunk benyomásokat. Mindannyiunk fejében léteznek burkolt, naiv elméletek arról, hogyan működnek az emberek. Előzetes elvárásaink vagy tapasztalataink alakítják elképzeléseinket arról, hogy bizonyos vonások együtt járnak más vonásokkal.
Holdudvarhatások
A benyomásalakítási torzítások speciális esetei a holdudvarhatások. Az arra irányuló hajlamunkat hívják így, mikor feltételezzük, hogy ha valaki valamilyen jó (vagy rossz) tulajdonsággal rendelkezik, az illető egyéb tulajdonságai is nagy valószínűséggel összhangban lesznek ezzel, vagyis jók vagy rosszak lesznek.
Ehhez a jelenséghez kapcsolódik az a vizsgálat, mely során a szép külsejű embereket egybehangzóan pozitívabban értékelték, mint a kevésbé szép külsejű személyeket. Más, felettébb elgondolkodtató vizsgálatok pedig azt mutatták ki, hogy a szép embereket (vagy éppen gyerekeket) kevésbé szigorúan bírálják el, ha valamilyen szabálysértést követnek el, mint az előnytelen külsejű embereket.
Megdöbbentő, de nem csupán a vonzó fizikum, hanem
még a rövid, pillanatnyi megnyilvánulások is, mint amilyen a mosoly, hasonló holdudvarhatásokat eredményezhetnek.
Egy még meghökkentőbb vizsgálat során általános iskolai tanárokat kértek arra, hogy osztályozzanak olyan fogalmazásokat, amelyeket állítólag negyedikes, ötödikes gyerekek írtak. A gyerekeknek csak a keresztnevük volt ráírva a dolgozatra. Bizonyos dolgozatokon olyan gyakori, pozitívan értékelt nevek szerepeltek, mint például „Dávid" és „András", másokon pedig szokatlan, negatívan értékelt nevek, mint a „Hugó" és „Móric". Jóllehet a fogalmazások pontosan ugyanazok voltak, „Hugó" és „Móric" átlagosan majdnem egy teljes osztályzattal rosszabb eredményt ért el, mint „András" és „Dávid".
Jó kedv – jó élet?
Azt, hogy miképp észlelünk másokat, pillanatnyi hangulatunk is nagyban befolyásolja. Egy kutatásban a kétértelmű arckifejezéseket pozitívabban észlelték azok a személyek, akik egyébként is jókedvű hangulatban voltak, míg a negatív érzelmi töltettel rendelkezők negatívabban észlelték azokat. Egy másik vizsgálatban pedig azt állapították meg, hogy olyan enyhe környezeti hatások, mint például a jó időjárás, elegendő ahhoz, hogy az emberek megváltoztassák vélekedésüket a lakásukról, a párkapcsolatukról vagy akár az egész életükről. Ha gyakorlatiasan akarnánk fogalmazni, amikor fontos dolgokról kell véleményt alkotnia vagy döntést hoznia az olvasónak, érdemes ezt jó hangulatban tennie!
Őszintén látni, melodráma nélkül
Olykor, ha nem vagyunk elég tudatosak, saját elvárásaink vagy hangulatunk, tudattalan törekvéseink akadályoznak abban, hogy tisztán lássuk a másikat. David Richo pszichoterapeuta szerint
valószínűleg csak azokat a problémákat vagyunk képesek tárgyilagosan, erős érzelmi reakciók nélkül kezelni, amelyeknek nincs közük a múltunkhoz.
Szerinte amikor érzelmileg túl hevesen reagálunk, a szituáció előhívta belőlünk a múltunkat és az az árnyékunkon, egónkon vagy a gyermekkorban gyökerező problémáinkon keresztül szabotálja a jelenünket.
Ez különösen romboló hatású lehet, ha így a szeretteinket nem látjuk tisztán. Megfelelő önismerettel és önreflexióval azonban felismerhetjük ezeket a torzító tényezőket. Noha teljesen objektív észlelés nem létezik, egy egészséges, felnőtt kapcsolatban, amelyben a tudatos szeretet dominál, képessé válhatunk tisztábban látni egymást.
Felhasznált szakirodalom:
Asch, S. (1973) Személyekről alkotott benyomások. In Hunyady Gy. (szerk) Szociálpszichológia, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, pp. 137-152.
Carver, C., S., Scheier M., F., (2006). Személyiségpszichológia. Budapest, Osiris Kiadó
Forgács, J. (é.n.): Emberekkel kapcsolatos következtetések: attribúcióelmélet, Kairosz Kiadó, Budapest, 91-114.
Forgas, J. (é.n.) Mások észlelése: a pontosság kérdése. Az embereket olyannak látjuk, amilyenek elvárásaink velük kapcsolatban: burkolt személyiségelméletek. A benyomás kialakítása In A társas érintkezés pszichológiája, Kairosz Könyvkiadó, Budapest, pp. 31-90.
Harari, H. & McDavid, J. W. Name stereotypes and teachers' expectations. Journal of Educational Psychology, 1973, 65, 222-225
Jones, E. E. & Nisbett, R. E. The Actor and the Observer. Morristown, N. J .: General Learning Press, 1971.
M.Hewstone-W.Stroebe: Szociálpszichológia, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007. 177-212.
Richo, D., (2002). Hogyan legyünk felnőttek párkapcsolatainkban. A tudatos szeretet öt titka. Budapest, Édesvíz Kiadó
Schiffenbauer, A. Effect of observers emotional State on judgments of the emotional State of others. Journal of Personality and Social Psychology, 1974, 30, 31-35.
Schwarz, N. Mood and information processing. Paper given at the Tilburg Meeting of the European Association of Social Psychologists, 1984
Smith, E. R., Mackie, D. M., & Claypool, H. M., 2015. Szociálpszichológia. Psychology Press.
