„Szendvics a családban” – a középső gyerek szindróma

A család ideális esetben a születésünktől kezdve része az életünknek. Szüleink, testvéreink különböző módon ugyan, de hatással vannak életünkre, személyiségünkre, fejlődésünkre. Öröklés vagy környezet? Vajon épp annyira befolyásolja személyiségünket a környezetünk, mint az öröklés? Mi jellemzi leginkább az elsőszülött gyerekeket? Mi a középső gyerek szindróma? Cikkünkből kiderül. A testvérsorrend kutatásának kezdetei

Egy gyermek születése mindig hatalmas esemény egy család életében, akár első, akár sokadik születendő gyermekről van szó. Ugyanabba a családba születő gyermekek sem egyforma szituációkban nőnek fel, hiszen sajátos légkör veszi körül mindegyik gyermeket. A testvérsorrend kutatásnak kezdetei alig egy évszázadra nyúlnak vissza. A szakirodalom Galton 1896-os megfigyeléseihez köti, aki az intelligenciával hozta összefüggésbe a születési sorrendet. A 20. század második felétől számos kutató vizsgálta a születési sorrend és a személyiség összefüggéseit.

A pszichológiában Alfred Adler foglalkozott elsőként a testvérsorban elfoglalt hely és a személyiség alakulásának összefüggéseivel. Adler kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a legidősebb gyermek személyisége különbözik a középső, illetve a legfiatalabb gyermek személyiségétől. Az elsőszülött áll a család figyelmének a középpontjában, amíg meg nem születik a testvére. Ilyenkor megváltozik kivételes helyzete, osztoznia kell szülei szeretetén, ami változásokat idézhet elő fejlődésében.

Az elsőszülött életében meghatározó a trónfosztottság élménye, és ebből fakadóan a szeretet elvesztésének élménye is. Hatalmának elvesztését valódi tragédiaként éli meg.

Korábban Adler meghatározónak tartotta a trónfosztás élményét az elsőszülött életében, úgy gondolta, hogy emiatt a trauma miatt kudarcgyerekké válhat. Az elsőszülött testvére születésének élménye idővel a hatalom felbecsülésével, konzervatív és autoriter személyiségjegyek felerősödésével jár. Az elsőszülöttekre általában jellemző, hogy az átlagosnál következetesebbek, magabiztosabbak és dominánsabbak. Gyakran kerülnek ki közülük vezérigazgatók vagy politikusok, hiszen a kisebb testvér gondozása során megtapasztalta mások vezetésének élményét.

A középső gyermekek

A másodszülött gyermek egy kész családi struktúrába érkezik, ezért helyzete kettős. Születésétől kezdve osztoznia kell szülei figyelmén és szeretetén, viszont így később könnyebben sajátítja el a közösségi normákat, mint az idősebb testvére. Nagyobb körből áll a társas környezete, közelebb van a közösséghez. A másodszülött gyermek ösztönösen az idősebb testvérétől való megkülönböztetésre törekszik, ennek elérése miatt rugalmasabb, nyitottabb, személyiségében több az empatikus, illetve altruisztikus vonás.

Hajlamosabbak a lázadásra és kevésbé tisztelik a szabályokat. Versenyszellem jellemzi őket, állandóan gyakorolnak, hogy legyőzzék idősebb testvérüket, ami általában sikerül is nekik. Sokszor tehetségesebbek és sikeresebbek az elsőszülöttnél. Felnőttkorban is gyakran keresnek olyan személyt, akivel összehasonlíthatják magukat, olyat, aki szerintük előnyösebb helyzetben van, és igyekeznek felülmúlni őt. A másodszülöttek igyekezetének azonban negatív következménye is lehet.

Ha a testvérének túlszárnyalására tett törekvése sikertelen, akkor visszahúzódó, magába forduló személy válhat belőle, aki egész életében kerülni fogja a versenyhelyzeteket a kudarctól való félelem miatt.

Sokan és sokat beszélnek a középső gyerek szindrómáról, és állítják, a családon belüli legtöbb konfliktus forrása a középső gyerek, aki, miután szülei figyelme megoszlik a legnagyobb és a legkisebb gyerek között, úgy érzi, elvész valahol a testvérek között, és ezért bármilyen eszközt bevet, csak hogy megszerezze szülei megbecsülését. Tulajdonképpen kettős féltékenységgel kellene megküzdenie, miközben önmagát, a családban elfoglalt helyét és szerepét kórosan alulértékeli. Szakemberek véleménye szerint a későbbi gyermekek azért is választanak teljesen más életstílust, mint az idősebb testvér, hogy ne kelljen versenyezniük vele. Például ha az elsőszülött sikeres sportoló, a kisebb gyermek semmilyen sportot nem hajlandó űzni, inkább valamilyen kreatív tevékenységet választ, mert így jobban érvényre tudja juttatni egyéniségét.

A legkisebb gyermekekről

Adler a legkisebb gyerek személyiségfejlődését sem tartotta könnyűnek. Úgy gondolta, a legkisebb gyerekeket a szülők gyakran elkényeztetik vagy túlóvják. Ennek következtében jellemzően gyengébb empátiás képességgel rendelkeznek, mint idősebb testvéreik. Ugyanakkor az utolsónak születettek egyik legfőbb erénye a kitartás. Szülők is beszámolnak arról, hogy más-más tulajdonságokat szeretnek gyerekeikben, illetve másképp is reagálnak rájuk. A később született gyermekekkel a szülők már oldottabban viselkednek. Ennek oka nem az, hogy szigorúságuk az idő folyamán engedékenységre fordul, hanem az, hogy az újabb gyerek érkezésénél már kevésbé merevek. A szülők eltérő engedékenységével általában a gyerekek is tisztában vannak.

Sok külső tényező árnyalhatja a születési sorrend hatását és pusztán a családi sorban elfoglalt hely alapján senkiről nem alkothatunk teljes képet. Nem kőbe vésett tény, hogy az egyik pozíció jobb, előnyösebb a másiknál, hiszen mindegyiknek megvannak a pozitív és negatív oldalai. Abban azonban mindenképp segítségünkre lehet, hogy jobban megismerjük a történetünket, melyből jövünk, és vele együtt azt az embert, akivé nap, mint nap válunk.