Ha elképzelünk egy sportolót, nem véletlen, hogy legtöbbünk fejében egy férfi képe jelenik meg. A sport számos olyan tulajdonságot kíván, amelyekről azt gondoljuk, elsősorban a férfiakra jellemző. Napjainkban azonban egyre nagyobb számban vannak jelen a női sportolók is. Mi állhat az alapvető nemi különbségek hátterében? Miben különbözik a férfi és női sportolók motivációja? Milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy női sportolónak? Cikkünkből kiderül!
Nagyon sokáig teljes férfiuralom volt a sport terén. A 16. századig kizárólag férfiak számára fenntartott tevékenységet jelentett a sport. A férfiak a nagyobb presztízs megszerzéséért, felsőbbrendűségük érzékeltetéséért játszottak. A nők megjelenése a sportéletben kezdetben nagy felháborodást keltett, és a mai napig megfigyelhető a nemi diszkrimináció.
Mítosz a női sportról
A sportban megjelenő
NEMI DISZKRIMINÁCIÓ AZ ELTÉRŐ SZOCIALIZÁCIÓBÓL ERED.
A szocializáció során megtanuljuk a nemi szerepeinket, majd azoknak megfelelően cselekszünk. Ám a sportban fontos értékek egy nő számára lényegtelennek bizonyulhatnak. Az agresszivitás, a teljesítményközpontúság és a versenyszellem elsősorban a férfiak számára jelent értéket. Ebből adódóan a közhiedelem szerint a sport nem lehet olyan fontos egy nőnek. Sokszor halljuk, hogy veszélyes a gyerekvállalásra, ráadásul férfiassá teszi a külsőt. Ezek az érvek pedig sok nőt elriasztanak a sportolástól.
Mi történik akkor, ha egy nő mégis sportolni kezd?
Mivel a sport megfelelő fizikai erőnléten túl számos férfias tulajdonságot – pl. versenyszellem, agresszió – is megkíván, ezért felmerül a kérdés: egy nő hogyan lehet egyszerre nő és sportoló.
A NŐI SPORTOLÓK SZEREPKONFLIKTUST ÉLNEK MEG,
mikor mind a társadalom, mind a sport által támasztott elvárásoknak igyekeznek megfelelni. A nők egyfajta választási kényszerbe kerülnek: dönteniük kell, hogy női identitásukat vagy sportolói énjüket válasszák. Két választási lehetőségük marad:
(1) A nyomás hatására férfias vonásokat vesznek fel.
(2) Olyan sportágak alakulnak ki, amelyek feminizálódnak, mint például a szinkronúszás, a gimnasztika vagy a zumba.
Az említett sportágak ugyan komoly fizikai teljesítményt igényelnek, sokan mégsem tekintik őket sportnak. Az önálló sportágak kialakulása azonban egyértelműen a nőknek kedvez. Ezekben egyszerre találhatják meg az egészségmegőrzéshez, fittséghez szükséges testedzés lehetőségét és őrizhetik meg nőiességüket.
Hogyan is felelhetünk meg nemi szerepünknek?
Mind a férfi, mind a női sportolók igyekeznek megfelelni nemi szerepeiknek. Számos elvárást támasztunk a férfi sportolók felé: izmosnak, erősnek, érzéketlennek és mindig győzelemre törekvőnek kell lenniük. Ezzel szemben sokan úgy tartják, hogy a nőknek érdektelenséget kell mutatniuk a sport iránt éppen amiatt, mert az említett férfias vonások nem egyeztethetők össze a hagyományos női szerepekkel és vonásokkal. Az elvárások hatására pedig a férfiak és a nők egyaránt tesznek azért, hogy a sport maszkulin jellege fennmaradjon. Ha egy nő mégis sportolóvá válik, arra törekszik, hogy nőies jellemzőit kihangsúlyozza, például hosszú hajával vagy ruha viselésével. Ezzel a sportoláshoz szükséges, bizonyos mértékben átvett tulajdonságok kompenzálásra kerülnek.
Milyen motiváció áll a háttérben?
A férfiak és nők sportolásra vonatkozó motivációja is eltérő. Egy 2013-as kutatás szerint a nők elsősorban
A FITTSÉG, AZ EGÉSZSÉG ÉS A TESTSÚLYKONTROLL MIATT SPORTOLNAK.
Számukra a szép, formás test elérése a cél. Ebben szerepet játszik a média hatása is. A szupermodellek által képviselt női ideál állandó hangsúlyozása azt sugallja a nőknek, hogy a boldogsághoz tökéletes külső szükséges, ami megfelelő étrenddel és sportolással érhető el.
A sportolók sajtómegjelenése is eltérő. Egy amerikai kutatás szerint a férfi sportolókat inkább sportolás közben ábrázolják, ezzel is kidomborítva a sport maszkulin jellegét. A női sportolókat gyakrabban ábrázolják olyan pozíciókban, amelyek – a női szerepnek megfelelő – erotikus kisugárzást tartalmaznak. Ilyen értelemben a sport egy eszköznek is tekinthető arra, hogy a nők megfeleljenek a média által közvetített ideálnak.
A férfiakat ellenben sokkal inkább a versengés, a kikapcsolódás, a szórakozás lehetősége, valamint a társaság motiválja sportolásra. Ebből adódóan a férfiak gyakrabban űznek különböző csapatsportokat, játszanak labdajátékokat, járnak konditerembe. A nők viszont inkább otthon folytatnak testedzést.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a nemek közötti különbségek alapvetően kulturális eredetűek, és a szocializációs eltérésekből fakadnak. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a nők esetében a társadalom által elvárt szerepeket nehéz összeegyeztetni a sportolói szereppel. Ugyanakkor nem lehetetlen! Napjainkban erre számos példát láthatunk. Csak meg kell találnunk az egyensúlyt a szerepeink között. Érdemes meghúzni a határt, meddig adjuk át magunkat a sportnak, és mikortól törődünk inkább a nőiességünkkel.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=4s
