Pár éve alaposan felkavarta az indulatokat a nemzetközi médiában, amikor egy tinédzser lányt úgy gyanúsítottak barátja megölésével, hogy a fiú halála pillanatában nem is volt jelen. Telefonon azonban végig kapcsolatban voltak, sms-eztek és beszéltek is. A lány nemhogy lebeszélte volna, sokkal inkább biztatta barátját, hogy teljesítse be vágyát, és kövessen el öngyilkosságot.
2014-ben holtan találták a 18 éves amerikai fiút, Conrad Royt egy üres parkolóban, ahol szénmonoxiddal töltötte meg a kocsija utasterét. A tragédiát azonban nem miatta, hanem 17 éves barátnője miatt kapta fel a világsajtó. Kiderült, hogy Michelle Carter sms-ben támogatta a fiút terve kivitelezésében, és amikor az elbizonytalanodott az utolsó pillanatban,
telefonon parancsolt rá, hogy szálljon vissza a kocsiba és fejezze be, amit elkezdett.
Három évvel később a lányt a bíróság nemcsak bűnsegédletben, hanem konkrétan gyilkosságban találta bűnősnek. Az HBO Szeretlek, most halj meg című dokumentumfilmje Michelle tárgyalásán, a családtagok visszaemlékezésein és a több ezer sms-en keresztül próbálja megérteni a történteket. A kétrészes sorozat nemcsak arra keresi a választ, hogy beszélhetünk-e olyankor gyilkosságról, ha az elkövető nincs fizikailag jelen a helyszínen, hanem megpróbálja árnyalni a képet. Feltárva a fiatalok kapcsolatát, azt mutatja be, mennyire vékony a határ a bűnös és az áldozat szerepek között.
Ketten egyedül
Conrad és Michelle két évvel a fiú halála előtt találkoztak először, egy nyaralás során. Bár egymástól körülbelül egy óra távolságra laktak, alig párszor találkoztak személyesen, nem mutatták be a másikat a szüleiknek, sőt a családjuk nem is igazán tudta, hogy ők hivatalosan egy pár. Viszont több ezer üzenetet váltottak egymással. Conrad öngyilkossága után a rendőrség lefoglalta a telefonját, és a beszélgetésük alapján rekonstruálták kettejük bizarr kapcsolatát, ami tulajdonképpen teljes mértékben online zajlott.
Két zavart, magányos tizenéves, akik túl sokat vártak a másiktól, miközben keveset tudtak adni.
A rengeteg szerelmes hangvételű, hol flörtölő, hol egymást hiányoló, hol civakodó üzenet mellett ugyanis számtalan öngyilkossággal, magánnyal és depresszióval kapcsolatos szöveget is találtak. Az ezek alapján kirajzolódó viszony a két fiatal között a legjobb szándékkal is hullámzónak mondható. Conrad hol kedves volt a lánnyal, hol elutasító, néha szinte azt az érzést keltve, mintha az egész kapcsolat csak Michelle fejében létezne. A fiú ekkor már évek óta antidepresszánsokat szedett, többször próbálkozott öngyilkossággal.
https://www.youtube.com/watch?v=FNTz5ceNSuU
A dokumentumfilmben az egész családja megszólal (szemben Michelle családjával, akik közül senki nem vállalta a szereplést). Az általuk elmondottak alapján fiatal tinédzser korában kezdődtek a hangulatzavarai, de küzdött ellenük, még videóblogot is vezetett a témában. Ugyanakkor az is kiderül, hogy a szülei válása nagyon megviselte, és apjával nézeteltéréseik voltak, ami miatt egy alkalommal még a rendőrséget is riasztották. Mindezek ellenére a család álláspontja végig az, hogy a tragédia elkerülhető lett volna. Ha nincs Michelle.
A végzet szőke angyala
Az ügy kirobbanása után a sajtó a hidegvérű, számító gyilkost látta Michelle-ben. Az egyébként bulimiával és anorexiával régóta küzdő lány a tárgyalás során mindig jól öltözött volt. Szőke hajával, fiatalságával és vékonyságával tökéletesen megtestesítette, amit sokan látni akartak benne: a csábító tinilányt, aki
bármit és bárkit képes az ujja köré csavarni, majd feláldozni saját népszerűsége érdekében.
Hamar kiderült, hogy a lány a középiskolában nem tartozott a legmenőbb diákok közé. Nem közösítették ki, de furcsa stílusa miatt nem voltak igazi barátai. Pedig nagyon vágyott a társaságra, a figyelemre, rendszeresen próbálkozott közös programok szervezésével – kevés sikerrel. A tanúk padján felszólaló ismerősei pont emiatt a „túl ragadós” nyomulása miatt nem voltak vele igazán közeli kapcsolatban. A Conraddal való viszonyában is meghatározó volt a ragaszkodási vágy.
Michelle a két év alatt számtalanszor próbálta lebeszélni a fiút az öngyilkosságról, biztosította róla, mennyire szereti, és eltűrte, hogy az néha indokolatlanul bunkó volt vele. Aztán valami megváltozott. Az utolsó hónapokban már támogatta Conrad terveit. Ezzel párhuzamosan többször eljátszotta ismerősei körében, hogy nem tudja, mi van a fiúval, hangsúlyozta, mennyire aggódik az életéért. Az eddig nem válaszoló barátnők pedig ebben az esetben keresték a társaságát, odafigyeltek rá. A vád szerint
a fiú halála után fürdőzött a gyászoló barátnő szerepében.
Megemlékezéseket szervezett a saját városában, ahol Conradot nem is ismerték, de ő a figyelem középpontjában lehetett. A dokumentumfilmben megszólal egy újságíró, aki az elsők között foglalkozott az üggyel. Ő vette észre, hogy Michelle mondatai és szófordulatai sokszor a Glee című musical sorozatot idézik, aminek a lány nagy rajongója. Egészen pontosan Lea Michele karakterének és magának a színésznőnek a megnyilvánulásai köszönnek vissza az általa írt üzenetekben és posztokban. A színésznő vőlegénye (aki a sorozatban is a párját alakította) egy évvel Conrad Roy halála előtt halt meg drogtúladagolásban. Lea Michele gyásszal kapcsolatos interjúiból és a sorozatban elhangzottakból is használt fel Michelle. Mindezekben a média a lány bűnösségének bizonyosságát látta. Mindenféle felmentés nélkül azonban az is jól látszik, hogy a lány abszolút nem volt tisztában önmagával.
Tragédia vagy tünet?
A dokumentumfilm nem menti fel Michelle-t, nem állítja, hogy ártatlan lenne, vagy hogy amit tett, helyes. De árnyalja a sajtó által róla alkotott pszichopata képét. Michelle ugyanúgy gyógyszereken élt tizenéves kora óta, mint Conrad. Hasonlóan magányosak voltak, hasonlóan nem tudtak a környezetükhöz kapcsolódni, és hasonlóan instabilak voltak mentálisan. A lány a tragédia előtt néhány hónappal indult a lebeszélés helyett a rábeszélés irányába. A védelem mellett felszólaló pszichiáter ennek hátterében a gyógyszereket feltételezte, amiken pont akkor változtattak a lánynál, és amik fiatal korban akár pszichotikus tüneteket is okozhatnak. Szerinte Michelle
elvesztette a kapcsolatát a valósággal, egyszerűen segíteni szeretett volna a fiún,
aki annyit mondta, hogy az öngyilkosság minden vágya, hogy elhitte neki. Ezzel magyarázzák a lány sorozatos hazugságait is, amik néha annyira ellentmondásosak voltak, hogy feltételezhetően egy részüket már maga is elhitte.
A címadó „Szeretlek, most halj meg” mondat például elméletileg szóban hangzott el, pár héttel később mondta el egy barátnőjének bűnbánón, de írásos bizonyíték nincs rá. Ebben az esetben azonban elhitték, amit mond, annak ellenére, hogy az egész vád arra épült, hogy a lány mindenkit tudatosan becsapott maga körül. A legmegrázóbbak azonban azok a kérdések, amiket a dokumentumfilm csak a néző fejében mond ki a látottak hatására. Hogy nem vette észre egyik család sem, milyen rossz hatással vannak egymásra? Hogy nem volt senki a valós környezetükben, akivel megoszthatták volna a gondolataikat? Hogyan élhetnek tizenéves fiatalok évek óta kemény gyógyszereken? Az ügy felkapott lett, mert megdöbbentő. De talán egy kicsit amiatt is, mert figyelmeztető jel. Szélsőséges esetben azok a problémák, amikre legyintünk, hogy néha bárkivel előfordulhatnak – mint például a magány, a hangulatváltozások, a népszerűtlenség, az online világban létezés – összeadódva életekbe kerülhet.
