Az Illyés Sándor Szakkollégium által szervezett őszi konferencia a szexuális tudatosságot, intimitást helyezte a fókuszba. Az izgalmas kerekasztal-beszélgetéseken és interaktív műhelyeken kívül olyan egyesületekkel ismerkedhettünk meg, mint a Yelon, a Tudatos Ifjúságért Alapítvány, a Melegség és Megismerés, a SzexED, a Vöröskereszt és a Patent Egyesület. Ezek az egyesületek szexuális felvilágosítással és segítségnyújtással járulnak hozzá a szexuális egészséghez. A továbbiakban a műhelyeken elhangzott információkat foglaljuk össze.
A nap kezdéseként részt vettünk egy kerekasztal-beszélgetésen, melynek keretében Vancsura Petra, Együd Dávid, Sárközi Andrea és Csordás Ágnes átbeszélték, hogy melyek a szexuális nevelés legfontosabb célkitűzései. Az egyik legfontosabb feladat az abúzusprevenció. Sajnos sokszor családon belül történik az abúzus, ezért nehéz felfedezni. Amennyiben a pedagógusnak jó a kapcsolata az iskolapszichológussal, elmondhatja neki az abúzusra utaló jeleket.
A diákokat a szexuális nevelés során tájékoztatni kell a menstruációról, a pornónézéssel kapcsolatban pedig helyre kell tenni bennük azt, hogy ez egy film, nem a valóság. Érdemes kortárs segítőket kijelölni a diákok közül, ők jelezhetik a pedagógusnak, hogy aktuális már egy téma, lehet róla beszélni. Emellett a védőnő, pedagógus, pszichológus fel kell mérje, hogy hol tart az adott csoport, és hogy mire van igényük. Amikor a szexről szeretnénk tudást átadni a fiataloknak, a testtől kezdve, az önértékelésen át egészen az érzelmekig, mindenről átfogóan kell beszélni. Érdemes kitérni az egészséges maszturbációra is, fontos tudatosítani a diákokban, hogy ne érezzék rosszul magukat emiatt. Így fedezik fel a saját szexualitásukat, a későbbi partneri kapcsolatukban így fogják tudni, mi a jó nekik és a társuknak.
Ezután részt vettünk Szigeti Réka interaktív műhelyén, amely a nemet mondásról szólt. A legfontosabb kérdések a nemet mondás során, hogy az én visszautasításom okozza-e a másik visszautasítását?
Tisztelem-e eléggé a céljaimat, hogy nemet mondjak?
Akarok-e egyáltalán nemet mondani? Ugyanis az is egy szempont, hogy nem kell mindig asszertívnak lenni, nem kell mindig nemet mondani, néha érezhetjük úgy, hogy nem megy.
Ezt követően átbeszéltük, hogy amikor nemet mondunk, mire mondunk igent. Ha nemet mondunk egy szexuális aktusra, igent mondunk arra, hogy kontrolláljuk az életünket, igent mondunk arra, hogy hosszú távú, élvezetes kapcsolatot akarunk, vagy mással akarjuk megélni ezt. Amikor nemet mondunk egy párkapcsolatban a szexre, akkor igent mondunk a saját autonómiánkra, vágyainkra, igent mondunk ezáltal egy későbbi élvezetes együttlétre.
A tea metafora jól szemlélteti, hogy bármikor kiléphetünk egy szituációból. Amikor valaki megkínál teával, lehet, hogy nem kívánjuk. Az is lehet, hogy az elején azt hisszük, szeretnénk teát, de amikor fő a víz, meggondoljuk magunkat. A lényeg, hogy a teafőzés olyan, mint a szexuális aktus, közben bármikor visszaléphetünk. A NANE Egyesület egy videót, sőt színdarabot is készített ezzel kapcsolatban.
Mi történik akkor, ha nem tudjuk, hogy mit akarunk? Adjunk időt magunknak, de lehetne egy aranyszabály, hogy
amiben nem vagy biztos, azt ne csináld meg!
Mire mondjunk igent, ha szexről van szó? Ha az óvszerre igent mondunk, az egészségünkre, későbbi gyerekvállalásunkra, valamint a felszabadult, felelős szexuális élményre mondunk igent.
És végül felmerül a kérdés, hogy hogyan mondjunk nemet? Fontos a következetesség, határozottság, a diplomatikus, empátiás kapcsolódás, valamint az alternatíva ajánlása. Fontosak az énközlések, ha szükséges, be lehet vetni a megakadt lemez technikát, tehát hangsúlyozni kell többször, hogy nem, nem és nem. A végső megoldás, hogy ha semmi sem működik, kilépünk a szituációból.
A harmadik prezentáció Szél Dávid előadásában a genderről szólt. Az előadáson megtudtuk, hogy a nők alulreprezentáltak a politikában és a tudományban. A magyar parlamentben például körülbelül annyi nő van, ahány László nevű férfi, az Akadémián pedig több László nevű férfi van, mint nő.
A nemek közötti fizetéskülönbség is elég nagy hazánkban. Mindemellett a toxikus maszkulinitás befolyásolja társadalmunkat, és ez egyéni szinten lassítja a férfiak pszichológiai fejlődését. Az érdem nélkül szerzett előjogok meggátolják őket abban, hogy önkritikusak legyenek, és ez okozza az erőszakot és a szexizmust. A szexizmus az, amikor nem alapján határozzuk meg, hogy milyen valaki, általában a nők hátrányára. Az ambivalens szexizmus azt jelenti, hogy nemcsak negatívan, de pozitívan is diszkriminálhatjuk a másik nem tagjait, például virágot adunk a nőknek nőnapon. Magyarországon elfogadott ez a fajta jóindulatú szexizmus, ami társadalmilag egy szakadékot hoz létre a nemek között.
A nők ezen kívül otthon láthatatlan munkát, érzelmi házimunkát végeznek, amit nem fizetnek meg. Ennek lényege, hogy az anya takarít és szervez mindent. Az apát sokszor megkéri, de az apa nem csinálja meg. Egy Ricsárdgír dal ezt így ragadja meg:
„Én nem csak arra vagyok jó, hogy észben tartsam a dolgaid
De délután négykor teniszed lesz, de úgyis hívlak előtte
Én nem csak arra vagyok jó, hogy megfőzzem a spagettid
De megfőzöm, mert én is ennék veled majd belőle.”
És még nem beszéltünk a nők anyagi függéséről. A GYES Magyarországon 2-3 éves, Franciaországban ugyanez 6 hét. Ami érdekes az az, hogy a híres kötődéskutató, John Bowlby sosem mondott olyat, hogy két-három évig a gyerekkel otthon kellene ülni. A GYES 2-3 évre állítása egy politikai-gazdasági döntés volt a kevés munkahely miatt a szocializmusban.
Hogyan lehetne mindezek ellenére jobbá tenni a kapcsolatokat? Szél Dávid tapasztalata a párkapcsolat terén az, hogy gyakran azt hiszik a pár tagjai, hogy a másik gondolatolvasó. Emellett hiányzik az önismeretük és a családismeretük. Nem tudják, hogy milyen nemekkel kapcsolatos tabukat és elfojtásokat visznek tovább a kapcsolatban. Fontos lenne az önismeretre szánt saját időt és a kapcsolatra szánt mi-időt összeegyeztetni. Szél kiemelte, hogy már az érzelmekről való csupán napi négy perc beszélgetés is pozitívabb irányba tud módosítani egy kapcsolatot. Egy profánabb Kollár-Klemencz idézettel élve „mielőtt elkezdenénk kefélni, tudnánk-e egymással beszélni?”.
Végül Rédai Dorottya elődásán vettünk részt, amely az LMBTQ személyek által megélt zaklatásról szólt. Az LMBTQ diákok 80 százalékát éri valamilyen zaklatás. A diákok közel felét eléggé zavarják a homofób megjegyzések. Az is problematikus, hogy a diáktársak az esetek felében, a pedagógusok pedig csak az esetek egyharmadában avatkoznak közbe.
Az LMBTQ személyek legtöbbször azért nem jelentik a zaklatást, mert nem így akarnak előbújni. A homo- és transzfóbia következményei pedig elég súlyosak: romlik az iskolai teljesítmény, kevésbé akar továbbtanulni az illető, csökken a csoporthovatartozás és az önbecsülés, és nő a depresszió esélye.
Sok diák kerüli a folyosót, lépcsőt és mosdóhelyiséget, mert félnek a zaklatástól, és sokuk hiányzott már azért az iskolából, mert korábban bántották. Nyíltan beszélni leginkább az iskolapszichológussal tudnak erről. Ám a tanárokat, szülőket, diákokat mind fel kéne világosítani arról, hogy mi megy végbe bennük. Vannak már egynapos képzések LMBTQ emberekről tanároknak és segítő szakembereknek is. Ezen kívül kézikönyvekből, filmekből, a Meleg szemmel című videósorozatból, a Melegség és megismerés program által személyes történeteken keresztül közelebb kerülhetünk az LMBTQ személyek megéléséhez. Ha az olvasóink közül valakit jobban érdekel a téma, önkéntesnek jelentkezhet a melegsegesmegismeres@labrisz.hu e-mail címen.
Összességében láthattuk, mennyire fontos a szexuális edukáció, hogy a nemet mondás a szexre éppen olyan, mint a teára való nemet mondás, hogy a nemek közti egyenlőtlenségek és a kommunikáció hiánya problémák lehetnek egy kapcsolatban, és hogy mennyire nehéz egy LMBTQ személy iskolai élete. A szexkonferencia a társadalmi kérdéseken keresztül közelebb vitt minket az intimitás megértéséhez.
