Az elmúlt évtizedben nagy szerepet kapott a pszichológiában az idősödéssel járó kérdések kutatása, amelynek oka részben a nyugati társadalom demográfiai változásaiban keresendő. Ugyanakkor az is szerepet játszott a kutatók érdeklődésének felpezsdülésében, hogy az idősebb személyeknek nemcsak saját testük biológiai változásaival, hanem a társadalom feléjük való változó hozzáállásával is meg kell küzdeniük. Milyen tényezők segítik a sikeres öregedését? Hogyan segíthet ebben a rendszeres testmozgás? Cikkünkből kiderül.

Először is fontos tisztázni, kiket nevezhetünk idősnek, ugyanis a különböző kutatásokból az derül ki, hogy nem ugyanattól az életkortól értelmezik az időskort. Pedig a WHO-nak (Egészségügyi Világszervezet) van egy egységes meghatározása, amely könnyebbé teheti az életkor szerinti osztályozást. Eszerint a 45-59 évesek a középkorúak, 60-tól 74 éves korig idősödőkről, 75 és 90 éves kor között öregekről, míg 90 felett aggastyánokról beszélhetünk.

Butler (1980) bevezette az Agism fogalmát, ami egyfajta előítéletes attitűdöt jelent az idősekkel, az öregedéssel kapcsolatban. Ez tulajdonképpen az idősekkel szembeni diszkriminatív viselkedés, amelyhez szép lassan olyan elvek és viselkedések társulnak, amelyek fenntartják a sztereotípiákat. A fogalom rámutat tehát az idősek egyik legnagyobb nehézségére.

Érdekesség, hogy létezik olyan kutatási eredmény, amelyben azt találták, hogy a fiatal sportolók inkább élnek sztereotípiákkal az idősek felé, mint nem sportoló társaik. Ez fakadhat abból, hogy a sportolók már fiatalon tudják, karrierjük egyszer véget ér a korosodás miatt, míg például a szellemi munkát végző személyek az idősödésben a szellemi, erkölcsi fejlődést, a tapasztalatok és a tudás bővülését látják.

A sikeres öregedés

Különböző elméletek elég eltérően fogalmazzák meg, hogy mi a sikeres öregedés titka. Például Cumming és Heny (1961) teóriája arra helyezi a hangsúlyt, hogy az idős ember vágyjon arra, teremtse meg annak a lehetőségét, hogy visszavonuljon az aktív élettől és felkészüljön a halálra. Havighurst (1963) aktivitás elmélete viszont a folyamatos alkalmazkodást, az új szerepek felvállalását, az idősödés révén elvesztett készségek és képességek pótlását emeli ki a pozitív önértékelés fenntartása érdekében. Rowe és Kahn (1987) pedig 3 fő elemet hangsúlyoz: a betegségek elkerülését, a kognitív és fizikai funkcionális kapacitás szinten tartását, illetve az életben való aktív részvételt. A pontos kritériumok megfogalmazása azonban nehéz és egyénenként változó.

pexels-photo-28195
A fizikailag aktív idős emberek kevesebbszer betegednek meg, és gyorsabban épülnek fel egy-egy betegségből.

Az imént bemutatott elméletek rávilágítanak arra, hogy az időskori mozgásnak vagy akár sportolásnak fontos szerepe van a fizikai és a szellemi képességek fenntartásában egyaránt. Egy korábbi cikkünkben bemutattuk, hogy a gyermekkori futás elősegíti az agy strukturális és funkcionális gyarapodását, az időskori testmozgás pedig

fenntartja a korábbi  erőfeszítések jótékony hatását.

Az élet értelme, a társak szerepe

Victor Frankl neurológus és pszichiáter munkássága során az értelmet kereste az életben. Kiemelte a célok fontosságát, főleg azért, mert véleménye szerint ezek hiányában unalom, depresszió és reménytelenségérzés is kialakulhat. Az életcélokat akkor tudjuk kialakítani, amikor egészségesek vagyunk, ráadásul kompetensnek érezzük magunkat azok felállításához. A sikeres öregedéshez vezető úton tehát mindenképp fontosak a folyamatos célkitűzések, illetve az ezekért tett erőfeszítés.

A funkcionálisan ép középkorúak és idősödők kitartó sport és rekreációs tevékenységét nagymértékben befolyásolja, hogy milyen elvárásaik vannak az idősödéssel járó fizikai leépüléssel kapcsolatban. Kutatási eredményekre alapozva valószínűsíthető, hogy a leépüléshez társuló negatív gondolatok és elvárások a testi és szellemi egészség rizikófaktorai közé sorolhatók.

Mi az, ami segít?

A boldog és egészséges időskor egyik legfőbb elemei a jó minőségű társas kapcsolatok, hiszen a testmozgás létrejöhet szociális kapcsolatok révén. Gondolhatunk akár egy nyugdíjas klub által szervezett táncesre, vagy a családban lévő kisgyerekekkel való aktív játékra. Sőt a rekreációs tevékenységek többsége is társaságban zajlik. Továbbá rengeteg kutatásban bizonyosságot nyert, hogy a fizikailag aktív idős emberek

kevesebbszer betegednek meg, ha mégis, gyorsabban épülnek fel

egy-egy betegségből. Utóbbi, ahogy az életcélok felállítása is, pozitív hatással van a jóllétre.

Az időskorban végzett különböző és sokszínű feladatok – legyenek azok fizikai vagy szellemi típusúak – elősegíthetik azt, hogy akár 80 éves kor fölött is olyan memóriával és figyelemmel rendelkezzenek, mint 20-30 évvel fiatalabb társaik vagy akár unokáik. Az agyi területek egészsége fenntartható élénk fizikai feladatok és kimerítő szellemi erőfeszítések révén.

A testi és mentális fittség megtartása az időskorban komoly és fárasztó munkával jár, ám pozitív hatásai elég okot adnak arra, hogy erőfeszítést tegyenek érte.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=4s