A nemi identitás és a szexuális orientáció az ember alapvető, egészséges és egységes önképének fontos része. Az identitás kialakulása konfliktusokkal teli folyamat, melyet még inkább megnehezíthet, ha a fiatal nincs tisztában azzal, hogy mi történik a testével és az érzelmeivel ebben az időszakban. Jobb esetben mindannyian átestünk valamilyen szexuális felvilágosításon, amely vagy örök traumát hagyott bennünk, vagy még a szex gondolatáról is végleg le akart tiltani minket, esetleg egyáltalán nem is emlékszünk rá. Nem biztos, hogy jól van ez így. De akkor hogyan is kellene lennie, és miért fontos ez?

Nagyon fontos, hogy egységes identitásunk alakuljon ki serdülőkorunk végére, melyben egyesülnek az értékeink, normáink, a társas kapcsolódásaink, a saját magunkról alkotott képünk, illetve a nemiségünk és a szexualitásunk is. 

A nemi identitás gyermekkortól serdülőkorig

Két éves koráig minden gyermek az anyával éli meg a legközelebbi kapcsolatot, hiszen ő volt az elsődleges biztonság a számukra a születésük óta. Ez azonban három éves korra átalakul. A kislányok elkezdenek azonosulni az édesanyjukkal, hiszen első számú mintájukként olyanok szeretnének lenni, mint ő. A kisfiúk ezzel szemben az édesapjukra szeretnének hasonlítani, így elkezdenek távolodni az anyától.

A gyerekek ekkor kezdik el felismerni, hogy bizonyos felnőttek hasonlítanak rájuk, tehát szintén lányok vagy fiúk,

és igyekeznek átvenni a megfelelő minta tulajdonságait, és magatartásmódját. Ezen folyamatok konfliktusai mutatkoznak meg azokban a pillanatokban, amelyek sokunk számára ismerősen csenghetnek, amikor a három-négy éves kisfiú kijelenti: „Anya, ha apa öreg lesz, én elveszlek téged feleségül!”. Freud ezt nevezte ödipális komplexusnak, hiszen a fiúnak, akiben kezd kialakulni az a tudat, hogy ő fiú, el kell szakadnia az anyától, és közeledni az apához, amely a kötődési rendszerének átalakulásával jár.

Arra, hogy valójában mi is alakítja a gyermekek nemi identitásának kialakulását, még ma sincs egyértelmű válasz. A kultúra, a nevelés, a társas közeg, illetve a kognitív folyamatok is hatással vannak erre a fejlődésre. Az azonban biztos, hogy

három éves korukra már képesek elkülöníteni a nőket a férfiaktól,

és nagy általánosságban a saját nemüknek megfelelő társaikkal játszanak, olyan játékokkal, amelyek sztereotipikusan a saját nemükhöz kapcsolhatók.

Talán még mindannyian vissza tudunk emlékezni az első, nagy óvodás szerelmünkre, hiszen ekkor már kialakul az érdeklődés a másik nem iránt is. Ezt követi azonban a kisiskoláskor, amikor a lányok és a fiúk nagyrészt elkülönülnek egymástól, szinte már-már járványgócként tekintenek egymásra. Ennek köszönhetően idejük nagy részét „saját csapatukkal” töltik, de mindig ott van közöttük némi vonzalom is, ami incselkedésben, vagy egymás látványos provokálásában nyilvánul meg. Tetszenek egymásnak, de nem tudnak mit kezdeni ezzel, vagy ahogy mondani szokás: „a fiúk húzogatják a lányok haját”. Talán pont azért van ez így, mert már van némi fogalmuk a szexualitásról, tudják, hogy az emberek szoktak csókolózni, esetleg azt hiszik, attól lesz a kisbaba, vagy bizonyos esetekben akár már ennél is többet tudnak.

 

Serdülőkorban történnek meg a szexualitással kapcsolatos legfontosabb biológiai és érzelmi változások.

 

 

A szexualitás konkrét megélése a serdülőkorra tehető. Ekkor mindkét nem óriási változáson megy keresztül, mind testileg, mind lelkileg. A hormonális aktivitás következtében megjelennek a másodlagos nemi jellegek, amelyek nőiessé teszik a lányokat, és férfiassá a fiúkat. Nem véletlen, hogy gimiben kezdenek felfigyelni a fiúk a lányok fenekére, a lányok pedig egyre szívesebben nézegetik a nyári tesi órán, ahogy a fiúk a nagy melegben póló nélkül fociznak. Nem beszélve arról, hogy mindkét nem biológiailag is képessé válik a gyermeknemzésre. Ez a csodás pubertás.

Fontos figyelembe vennünk azt is, hogy

egy bizonyos korosztályon belül is jelentős eltérések lehetnek a biológiai érettség szempontjából.

Sok lány már 12 évesen menstruál és nőiesedik, azonban vannak, akik csak 14-15 évesen érik be társaikat. Ezek a különbségek mindkét részről feszültségeket szülhetnek. Akik kortársaikhoz képest túl korán érnek, kellemetlenül érezhetik magukat, hiszen barátaik/barátnőik nagy része még nem élte át a serdülőkorral járó változásokat, a szüleikkel pedig nem szívesen beszélnek róla, így egyedül maradnak vele. Azok pedig, akik túl későn érnek, esetleg kirekesztve érezhetik magukat, és gyakori, hogy a szociális ranglétrán is alulmaradnak.

A nemi identitás kiforrása nagyon fontos a megfelelő önkép kialakulásához. Abban az esetben, ha a fiatal rosszul éli meg a saját nemiségét, az a későbbiekben is önértékelési problémákhoz vezethet.

Kifejezetten fontos tehát az önelfogadás ebben a korban, amelyhez hozzájárulhat a megfelelő időben történő, részletes információátadás.

Ha tisztában vannak azzal, hogy mire számíthatnak, mi és miért fog történni a testükkel, könnyebb lehet a koránérő fiatalok számára is elfogadni mindezt, és nem okoz majd bennük akkora szégyenérzetet. Annál is inkább, hiszen a serdülőkori intimitás megélése nagyon fontos a megfelelő női, illetve férfi énkép kialakulásához. Ha szorongásmentes és tudatos a biológiai átalakulás, az intim kapcsolatok kialakulása is könnyebbé válik számukra.

A szexuális felvilágosítás

A szexuális nevelés nem kizárólag a konkrét szexuális tevékenységgel kapcsolatos tudnivalókat foglalja magában. Ide tartozik a családi életre nevelés – mint amilyen a szerelem vagy a házasság –, a testtel kapcsolatos változásokról szóló ismeretek, a szexuálhigiéné, illetve a lehetséges egészségügyi problémák, amelyekről a tudást már gimnázium előtt is érdemes lenne átadni a gyermekeknek.

Az elsődleges felvilágosításnak a családon belül kéne történnie, hiszen sokáig ez a legbizalmasabb közeg a gyermek számára. Egy idő után persze a szexről való beszélgetés kellemetlenné válhat mind a szülők, mind pedig a gyermekek számára, így a szexedukáció akarva-akaratlanul áttevődik az iskola falai közé. Itt is kérdés azonban, hogy kinek a feladata az ehhez kapcsolódó órák megtartása.

Sok tanár szintén nincs felkészülve arra, hogy egy harminc fős osztály előtt beszéljen egy ilyen intim témáról,

így inkább kimarad, vagy csak érintőlegesen történik meg a felvilágosítás, leginkább egy negyvenöt perces tanóra keretein belül. A gyermekek pedig gyakran el is felejtik, hogy mi történt ott, vagy annyira kínosan élik meg, hogy oda sem figyelnek. Márpedig egy idő után mindenki szexelni fog, ha tetszik, ha nem, és a megfelelő tudás hiányában nem feltétlenül biztonságosan teszik majd. Manapság ráadásul egyre korábbi életkorra tolódik az első szexuális élmény.

Rengeteg téma érinthető a kérdéskörön belül. A lányok számára különösen fontos elmagyarázni a szexuális ciklus működését és szakaszait, hogy ne akkor döbbenjenek rá a peteérés funkciójára, amikor esetleg már túl késő.

Magyarországon a fiatalkorú lányok körében előforduló abortuszok száma magasan meghaladja az Európai Uniós adatokat,

annak ellenére, hogy a fogamzásgátlásra ma már lehetőségek tárháza áll rendelkezésünkre, sőt, a különféle hormonmentes megoldásokból sincs hiány. A sürgősségi fogamzásgátló („72 órás”) tablettáról nagyrészt van tudomása a fiatal lányoknak, azonban bevételi idejét tekintve sok hiányosság mutatkozik.

 

Fontos a megfelelő védekezés hangsúlyozása.

 

 

Az óvszerhasználat persze nem csak a nem kívánt terhesség esélyének csökkentéséhez szükséges. A nem kívánt nemi betegségek, főleg, ha sokáig tünetmentesek maradnak, súlyos következményekkel járhatnak. Ezt azonban sok fiatal figyelmen kívül hagyja.

A HPV (human papillomavirus) például az aktív szexuális életet élő személyek 70-80%-ánál előfordul,

legalább egyszer életük során. Ennek ellenére sok fiatal egyáltalán nem is tudja, mi az, ha pedig igen, a terjedési módjaival már valószínűleg egyáltalán nincs tisztában, pláne nem azzal, hogy az óvszer sem véd ellene 100%-osan. A méhnyakrákkal kapcsolatos összefüggéseit még ennél is kevesebben ismerik.

Kiemelten fontos lenne a minimum évi egy nőgyógyászati szűrés kihangsúlyozása a lányok számára, hiszen ezzel sok minden megelőzhető.

Sokan annak ellenére, hogy már élnek szexuális életet, még sosem jártak nőgyógyásznál.

Pedig sajnos valahol igaz az a példa, amelyre talán egyedüli mondatként emlékszünk a felvilágosító óráról, miszerint: „ha lefekszel valakivel, mindenki mással is lefekszel, akivel a partnered valaha együtt volt”. De a szűrővizsgálatok nem csak a lányok számára szükségesek, hanem a fiúknál is kiemelten fontosak. Erről azonban gyakran hajlamosak elfelejtkezni.

Mindenképpen szükség van tehát a szexuális nevelés iskolai tanrendbe való komolyabb és módszeresebb beépítésére. Ezzel sok abortusz és betegség megelőzhető lenne, de legalábbis a tudatosság szintje megemelkedne, és talán a fiatalok önértékelése is javulna általa. Na és persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szex jó dolog, csak biztonságosan kell csinálni!

 

 

Felhasznált irodalom:

Cole & Cole (2006) Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó kft., Budapest

Török, I. A. (2010). Az identitásépülés folyamatai. Intimitás és pszichoszexuális fejlődés serdülőkorban. Iskolakultúra, 20(11), 30-39.

Varga-Tóth, A., Németh, G., Paulik, E. (2019). A szexuális nevelésről orvosi szemmel a hazai adatok és a nemzetközi irányelvek tükrében. Orvosi Hetilap, 160(13), 494-501.