A Park Kiadó gondozásában megjelent AlkalMáté Trupp könyv a „legendás”-ként emlegetett Máté-Horvai osztály tagjai által 14 éven keresztül, nyaranta színpadra vitt önéletrajzi daraboknak állít emléket. Gyárfás Dorka és Somos Ákos interjúkötete a visszatekintésen, újraértelmezésen túl olyan személyes történeteket tár elénk, amelyekhez az olvasó is könnyen tud kapcsolódni. 

A kezdetekben adott volt egy osztály, amelynek tagjaiban diplomaszerzést követően felmerült annak az igénye, hogy a továbbiakban is együtt dolgozzanak. E vállalás nagyságát mutatja, hogy bár nem ők voltak az egyetlenek, akik hasonló ambíciókkal indultak neki színészi pályafutásuknak, nekik sikerült csak ehhez a vállaláshoz tartani magukat. Annak ötlete, hogy önéletrajzi előadásokat vigyenek színre, az osztályvezető tanáruknak, Máté Gábornak jutott eszébe. Visszaidézése szerint „Töprengtem, mi lehet az, ami őket is nagyon érdekelheti. Végül arra jutottam, hogy hát, hiszen önmaguk! Hogy igazából ez az a téma, amely iránt soha nem fogy bennünk az érdeklődés: saját magunk, az életünk.” 

Ezt követően 14 (a pandémia miatt 15) éven keresztül AlkalMáté Trupp néven az osztály minden tagjának életét színpadra vitték. Ugyan időközben ketten kiszálltak a produkcióból, de az ő történetük feldolgozása sem maradt el. Az ő távozásuk hozza magával a kérdéseket, hogy hogyan tudjuk a másik döntését elfogadni és tiszteletben tartani még akkor is, ha az a mi meggyőződésünkkel ellentétes, és hogyan tudunk közösségként tovább együtt működni? 

Az AlkalMáté előadások megvalósítására minden évben két hetet fordítottak, ez az idő pedig töredék része annak, ami általában egy darab elkészítéséhez az alkotók rendelkezésére áll. Ez jelentette az előadások egyik nehézségét, és egyidejűleg ebből fakadt –de nem kizárólag– egyedülállósága. Azonban minden alkalommal volt egyetlenegy szereplő, akinek egy teljes év ált rendelkezésére azon gondolkodni, milyen formát öltsön a következő darab: a címszereplő, akinek a neve minden év utolsó AlkalMáté előadásán került kisorsolásra. 

A főszereplő életének színpadi adaptációjával kapcsolatban a legfontosabb szabály az volt, hogy nincsenek tabuk. Az osztály tagjaitól bármit meg lehetett kérdezni, és bármit meg lehetett osztani. Ez a két hét igazán a címszereplőről szólt.

Járó Zsuzsa szerint az ember ilyenkor „ráláthat a saját életére, és tisztán láthatja, ki ő valójában”.

Persze mindenki más mértékben nyílt meg és adta kézbe az életét. A Szandtner Anna előadás például a főszereplő jövőjéről szólt, amit az osztály jósolt neki. Ez is mutatja a közösség megtartó és támogató erejét. Ezzel szemben Gál Kristóf jelen idejű témákat és problémákat feszegetett. 

Ebből a saját maguk és másokkal szembeni nyílt őszinteségből nem csak a szereplőknek származott előnye: a nézők az életepizódokban magukra ismerhettek, megtapasztalva ezzel valamiféle közösséget, hogy nincsenek egyedül.

Az AlkalMáté Trupp előadásait gyakran hasonlítják a pszichodrámához, mely a csoportterápia aktív formája, ahol a főszereplő a tagok közül kerül ki és az ő élethelyzeteit mutatják be és játszák el. A protagonista itt is szerepet válthat, ezzel kívülről ránézve magára és belépve a problémát érintő másik személy helyébe. Az osztály tagjai közül is többen gondolnak vissza a próbafolyamatra és élményre úgy, mint aminek szinte terápiás hatása volt, megkönnyebbülést hozott. 

Az interjúk is megőrizték az előadásokra jellemző bizalmas és őszinte hangnemet; a kötet elénk tárja azt, ki hogyan emlékszik vissza a saját előadására, milyennek látták a folyamatot, miben lenne más, ha most kellene az életüket színpadra vinni, hogyan értékelik a közösséget és az azokat érintő nehézségeket. Saját életútjukon túl betekintést kaphatunk abba is, milyen ma Magyarországon színésznek lenni, milyen a színházak helyzete.

Az osztály tagjai a sorozat elkészülte közben felnőttek.

A könyv ettől lesz hiánypótló, hogy így nem csak az AlkalMáté egy-egy darabját, de a 14 műt egészében láthatjuk, mely időbeliségét tekintve is egyetemes és valahol mindannyiunkról szól.

Éppen ezért ez a kötet nem csak azok számára lehet érdekes, akik látták az AlkalMáté valamennyi előadását, hanem bárkinek, hisz az interjúk formájában megírt történetek olvasmányosak, érdekesek, elég őszinték ahhoz, hogy azonosulni lehessen velük, és továbbgondolásra késztetnek.  Dömölky Dániel és Ilovszy Béla próbákról és előadásokról készített fotói pedig még közelebb hozzák az olvasóhoz az AlkalMáté tagjait és hangulatát. 

 

Gyárfás, D., & Somos, Á. (2022). AlkalMáté Trupp. Park Kiadó.