„Észleltem éjszaka, hogy hazaértél, de aztán aludtam tovább, még úgyis, hogy te a mozgásérzékelős lámpa alatt járkáltál!” Miről is beszélünk, mikor észreveszünk vagy éppen érzékelünk valamit? Mi az észlelés és mi az érzékelés? Tényleg eltérő fogalmakról beszélünk?
Igen, tényleg. Bár a szavak köznapi használatát tekintve nem feltétlenül gondolnánk, mégis: az érzékelés és az észlelés a pszichológiában más folyamatokra utal. Külön szóval is illeti őket a szaknyelv: recepcióról beszélünk az érzékelés esetében, míg percepcióról az észlelés kapcsán.
A gyakorlatban szorosan összetartozik a két fogalom, ugyanis
a világban való tájékozódáshoz mindkettő elengedhetetlen.
Az észlelés végső soron egy inger detektálása. Képzeljük el: bemegyünk valahová, meglátunk egy nagy kék pacát, megszimatoljuk, hogy más illatú a levegő, a talpunk alatt tapintunk valami keményet, és még egy fülsüketítő hangot is hallunk – ez mind érzékelés. Mindezt pedig képesek vagyunk észlelni: feldolgozni, hogy a nagy kék paca egy medence, klórszagot érzünk, csempén állunk és az edző fújja mellettünk a sípját – minden érzékszervünkkel érzékeljük, így észleljük: egy uszodában vagyunk!
Az érzékelés az elsődleges folyamat, melynek során információkat nyerünk a külvilágról, amiket az észlelés során integrálunk és töltünk meg jelentéssel. Első körben – érzékelés – az érzékszervekben található receptorok felveszik az adott ingert és ingerületté alakítják, majd a második körben – észlelés – az agyunk tudatosítja és integrálja ezt az ingerületet. Az észlelés során így valós információkat nyerünk a világról, amiknek segítségével megoldhatjuk problémáinkat, boldogulni tudunk.
Érzékelni különböző érzékleti modalitásokon keresztül tudunk: ilyen a látás, a hallás, az ízlelés, a szaglás és a tapintás. Minden modalitás esetében rendelkezünk küszöbökkel: vagyis van egy határ, ami alatt nem vagyunk képesek látni, hallani stb. A határok természetesen egyénenként is változnak, kutatások azonban bizonyítják, hogy többnyire:
- egy gyertya lángját 50 kilométerről is láthatjuk a sötét éjszakákon,
- ha csend van, hat méterről meghalljuk egy karóra ketyegését,
- kilenc liter vízben feloldva is megérzünk egy teáskanálnyi cukrot,
- 6 szobányi levegőben is kiszimatolunk egy csepp parfümöt,
- és ha egy centi magasról ráesik az arcunkra egy légy szárnya, még azt is megérezzük!
Az észlelőrendszer feladata ekkor, az érzékelés megvalósulása után kezdődik. Hogy miben is van szerepe?
- Az éppen aktuálisan fontos ingerek kiválasztásában,
- ezeknek lokalizálásában,
- a tárgyak azonosításában,
- ezen tárgyak alapvető tulajdonságainak felismerésében,
- és a tárgy alakállandóságának megtartásában.
Mindez pedig lehetővé teszi, hogy egy teraszon, a friss kávé ízével a szánkban meglássuk a napsütést, érezzük a frissen esett eső illatát és örömmel süppedjünk a karosszékbe meghallgatni barátunk mondandóját.
