Testünk szokatlan válaszai szex közben

Sokakat feszélyez, hogy a nemi érintkezés során milyen hangokat hall tőlük a partnerük, milyen mimikával látja őket az aktus során, vagy az orgazmus bekövetkeztekor. Természetesen ezeket egy érett személy tudja kezelni – mármint nem visszatartani, hanem elfogadni –, ám vannak olyan hatások és jelenségek, melyek a leginkább szakavatott személyeket is meg tudják lepni. Cikkünkben ezekből adunk most egy kis ízelítőt.

Egy kutatásban kifejezetten az orgazmushoz kapcsolódó „furcsa” történéseket vizsgálták, így kizárták azokat a tüneteket, melyek a szexuális érintkezés fiziológiájához, és nem pedig az orgazmushoz kapcsolódtak.

Arra is kitértek, hogy kutatásuk esettanulmányokkal dolgozott, melyekről az orvosi irodalom döntően úgy nyilatkozik, hogy a legalacsonyabb szintű bizonyítéknak tekinthetők. Ebben az esetben mégis kiemelt jelentőségűnek kell kategorizálnunk ezeket a forrásokat, hiszen az ilyen ritka állapotok, mozzanatok azonosításában, és az új gondolatok felvetésében elengedhetetlenek.

Ahhoz, hogy „szokatlan” orgazmusjelenségekről beszéljünk, először meg kellene próbálnunk definiálni egy „szokásos” kielégülést.

Fiziológiailag a szexuális ingerlésre bekövetkező vértódulás és izomösszehúzódás rövid folyamataként írható le, míg pszichológiai értelemben az ezekre a stimulációkra adott testi reakciók csúcsélményének szubjektív megélését jelenti.

Az előbbi egy sokkal könnyebben konkretizálható fenomén, és az orgazmust átélő egyének is mind érzik ugyanazt a „függés-megfeszülés-leállás” választ, melyet a testük ad. Ezenkívül megjelenik még pirosság, tachycardia (felgyorsult szívverés), vérnyomás-emelkedés, hiperventilláció (szapora légzés) és akaratlan hangok. Gyakori a tudat enyhe elhomályosodása, mellyel együtt járhat elégedettség, boldogság, nyugalom vagy akár egyfajta szerelemérzés is.

Sokat vitáznak azon a kutatók, hogy milyen különbségek lehetnek a férfiak és a nők élményeiben e téren, és ami biztosnak látszik az az, hogy a női nem esetében detektálható több gyors, rekurrens (visszatérő) orgazmus, amelyek között nincs egy rögzíthető platófázis intervallum, szemben a férfiakéval. Régen úgy tarották, hogy kizárólag a nők esetében lehetséges a többszörös elélvezés is, ám azóta tudjuk, hogy bizonyos esetekben képes hasonlóra mindkét nem, csak a férfiak esetében ez mégsem ugyanaz, mint a női multiorgazmus.

Üröm az örömben

Talán elsőre furcsán hangozhat, de több negatív jelenséget is tapasztalhat az egyén orgazmus után. Ilyen például a posztkoitális diszfória (postcoital dysphoria, PCD) vagy egyéb posztkoitális pszichológiai tünetek. Ezek a szexuális aktus után orgazmussal vagy anélkül is előfordulhatnak, így kissé kilógnak az említett kutatás fókuszából, de a szerzők mindenképpen ki akartak rájuk térni.

Az orgazmus és a sírás, vagy legalábbis annak késztetése nagyon sokszor megjelenik tanulmányokban, ám a PCD-vel járhat ezen kívül még agresszió, melankólia, depresszióérzés vagy szorongás is, és akár több, mint egy óráig is eltarthat még tartós, stabil párkapcsolatban is.

Szintén a lehetséges negatív jelenségek közé tartozik a diszorgazmia, melyről krónikus prosztatabetegségben szenvedő férfiak számoltak be először. Az első nőre vonatkozó jelentés 2009-ben jelent meg, vagyis hogy egy nőnek van fájdalommal járó orgazmusa úgy, hogy egyébként az említett egyénnek nem volt semmilyen erre utaló nőgyógyászati patológiája.

A POIS (postorgasmic illness syndrome) nehezen lefordítható magyarra, de az olyan orgazmus utáni ritka rendellenességet nevezzük így, mely szintén ingerlékenységgel, szomorúsággal, esetenként súlyos fáradtsággal, influenzaszerű érzésekkel járhat ejakulációt követően, ez az állapot pedig akár négy-öt napig is eltarthat.

A vizsgált betegek megpróbálták elkerülni a nemi érintkezést, hogy megszabaduljanak ezektől a kellemetlenségektől, ám spontán éjszakai magömlés után újra jelentkeztek a tünetek. Végül egy speciális kezelés segített rajtuk, mely tesztoszteronszint és libidóvesztéssel járt.

A „furcsa” kategóriába sorolható még a végtagok és az arc adta szokatlan reakciók. Erre részben magyarázat lehet a homunculus elmélet, mely kifejti, hogy az agyra lényegében „rárajzolhatjuk” az egész testünket, így minden emberben van egy egész miniatűr változat is. 2013-ban készült egy fejlesztett, módosított változat, melyben áttekintették a női test szomatoszenzoros kérgi reprezentációjával kapcsolatos ismereteket, és kimutatták, hogy

a női nemiszervek mennyire közel helyezkednek el ezen a térképen a lábakhoz.

Az első orgazmus közbeni lábfájdalomról 1983-ban írtak. Egy 45 éves férfi tapasztalta, és végül az orgazmus közbeni akaratlan összehúzódásoknak tulajdonították a kellemetlen érzést a lábujjaiban. Olyan is előfordult viszont, hogy egy női beteg amputációt követően érzett stimulációt vagy spontán orgazmusérzetet az intenzívosztályon való tartózkodása után. Mind a vaginális, mind a klitoriális orgazmusait követte egy orgazmusérzet a lába helyén, melyet a sérült idegrostokkal lehetett összekapcsolni.

Az arc esetében elmondható, hogy szintén képes abnormális reakciót produkálni, ám ez még véletlenül sem az akaratlan mosolygás vagy az eltúlzott érzelemkifejezés.

Egy 2014-es esetben leírták, hogy a páciensnek a VI. agyidege bénult le, ezzel befelé fordult a bal szemgolyója, majd kettőslátása lett. Ezek kezdetben spontán, majd orgazmussal együtt jelentkeztek és 15 percig tartottak. A betegnél váratlan súlygyarapodás is megjelent, valamint ödéma, így végül – ahogy több más esetben is – gyógyszeres kezelést alkalmaztak.

Magyarázatként azt mondhatjuk el, hogy az orgazmust a szimpatikus idegendszeri aktivitás átmeneti csökkenése követi, ám az említett tüneteket az ödéma és a távolító ideg vagy az extraokuláris izmok hibája okozta.

Fejfájások

Direkt használunk többesszámot, mert ennél a problémánál egy kutatópáros 3 különböző lehetséges fajtát definiál, ám közös bennük, hogy néhány perctől akár három óráig is eltarthatnak:

1. tompa, izomösszehúzódásos fejfájáshoz hasonló
2. robbanékony, kétoldalú fájdalom és az izgalom (vagyis az orgazmus) váltja ki. Ennek diagnosztizálásához először ki kell zárni az agyi patológiákat (pl. aneurizma)
3. testtartás eredetű, és az alacsony agy-gerincvelői folyadéknyomás eredménye, mely az aktus során az agyburok szakadása miatt következhet be

Azért nem akarjuk teljesen elijeszteni az olvasót. Vannak olyan beszámolók is, melyekben például a nevetés uralkodik el az egyénen, ám posztorgazmust vizsgáló kutatásokban nincs kifejezetten olyan orvosi szakirodalom, mely erre biológiai magyarázatot tudna adni, így feltételezhetjük, hogy ennek pszichológiai okai vannak, melyek sokkal inkább az adott személyre és annak élethelyzetére vonatkoztathatók.

„...Egészségedre?”

Zárásként pedig vegyünk egy olyan jelenséget, mely talán a legtöbb embernek meglepő lehet, ám a közelmúltban végzett vizsgálódások szerint mégsem olyan ritka, mint amennyire első olvasatra gondolnánk. Ez a szexuális fantáziálásra vagy magára az orgazmus hatására bekövetkező tüsszentés, tüsszögés.

A XIX. században már felismerték az orr és a nemiszervek közötti kapcsolatot, de még csak tapogatóztak a témában.

Arra a kérdésre, hogy mi okozza, és egyáltalán mi haszna van ennek, több említésre méltó magyarázat született. Az egyik szerint egyszerűen a szexuális feszültség levezetésére szolgál ez a hirtelen, erőteljes reakció.

A másik elgondolás viszont már összetettebb, és egy ponton kissé mulatságos is. Fliess egy fiatal, német fül-orr-gégész volt, aki jó barátságot ápolt Freuddal is. Ő az „orreflexes neurózis” elmélettel állt elő, melyet a két területet borító szövetek közötti hasonlóságra alapozott. Pontos ok-okozati összefüggést viszont nem tudott prezentálni, hogy ezeknek a távoli anatómiai pontoknak a szövetei miként kapcsolódnak össze ilyen formában.

Fliess viszont nagyon belemélyedt a témába, ami egészen odáig vezetett, hogy kijelentette, az orr kapcsolatban van a menstruációval, sőt a menstruáció felel a test minden ciklikus időzítéséért. Javasolta, hogy nagyszámú neurológiai, pszichológiai és szexuális panaszt kezeljenek gyógyszerekkel, vagy ha azok nem vállnak be, orrműtéttel. Elképzelései annyira nevetségessé és túlzóvá váltak, hogy kiesett a megbecsült orvosi körből és Freud kegyéből is.

Jópár évig annyit megtartottak elméletéből, hogy egy humorális mechanizmus lehet, melynek során a nemi szervek duzzanatát okozó nitrogén-monoxid bejut a véráramba, és az orrnyálkahártya esetében is hasonló duzzadást, valamint irritációt eredményez. Ennek befolyásoló hatása viszont nagyon sok időt venne igénybe, a pénisz erekciója során az említett gáz lokálisan felszabadul, és nem kerül jelentős mértékben a szisztémás keringésbe. Azóta erőteljesebb az az elgondolás, hogy inkább neurológiai, mintsem humorális reakcióról van szó.

Az is használható felvetés, hogy az egyik szerv paraszimpatikus idegi kimenete nem diszkrét, nem csak egy dologért felel, így más szervek paraszimpatikus kimenete kíséri. Ennek megfelelően itt is lehet, hogy a tüsszentés szexuális gondolatra vagy orgazmusra szintén ennek a „paraszimpatikus összegzés” elméletnek a hatása lehet.

A kulcs valahol ott keresendő, ahol a napfény hatására bekövetkező tüsszentés magyarázata is fekszik, de a kutatók szerint

kifejezetten aluljelentett témáról van szó, mivel nem vezet konkrét megbetegedéshez, ám megvitatása kínosnak tekinthető.

Fontos viszont kiemelni, hogy az internetes chatszobákban végzett felmérések szerint egyáltalán nem olyan ritka, mint amennyire keveset beszélünk róla. Azzal, hogy az orgazmus körüli jelenségeket vizsgáljuk, betekintést nyerhetünk az orgazmus neurofiziológiai mechanizmusaiba, és válaszokat adhatunk egy olyan ösztönös és alapvető szükségletünk rejtett kérdéseire, melyek még mindig lázban tartják az emberiséget.