Lássuk be, mindenkinek vannak titkai és gyakran meg is „gyónjuk” őket, mert úgy érezzük „könnyebb lesz tőle a lelkünk”! Ám nem mindenki szereti kiteregetni a szennyest. Nincs is rá szükség! Segíthet például az is, ha papírra vetjük gondolatainkat. Lelki egészségünkhöz nagyban hozzájárulhatunk azzal, ha a mélyen lapuló érzéseinket felszínre engedjük. Emellett az önismeretünk is javulhat az által, hogy eltöprengünk életünk apró részletein.
Amikor eldöntjük, hogy titkainkat másokkal megosztjuk-e általában végiggondoljuk, milyen következményekkel jár mindez. Nézzünk egy példát! Ha elmondunk egy féltve őrzött titkot valakinek, azon kívül, hogy jobban érezzük magunkat elképzelhető, hogy mint kívülálló, egy másik perspektívából fog rávilágítani a problémára. Azonban azzal is számolnunk kell, hogy rossz fényben tűnhetünk fel ismerősünk előtt. Egy biztos: mindenki más-más módon teszi meg vallomását.
A vallomás szóról gyakran valami rossz cselekedetre asszociálunk,
azonban nem feltétlenül jelent bűnös dolgot. Bevallhatunk a titkokon kívül olyan dolgokat is, melyek más emberek számára ismeretlenek. Fantáziáinkat, álmainkat, szenvedélyeinket, melyek gyakran lefoglalják gondolatainkat.
Vallomásaink azonban szólhatnak életünk „sötét oldaláról” is, mint például Hippói Szent Ágoston esetében. A „Vallomások” című műve az első önéletrajzi mű, melyben a püspök gyermekkori bűneiről számol be. Néhányan szívesebben osztják meg titkaikat szóban a terapeutájukkal, vagy egy baráttal, de akadnak Szent Ágoston mellett olyanok is, akik leírják gondolataikat.
Az érzelmeink írásba foglalása nem minden esetben bír gyógyító hatással, ám
segíti az érzelmek pontos kifejezését, megfogalmazását.
Segít a különböző életesemények és azzal kapcsolatos érzések értelmezésében és szembesít minket a mélyen megbúvó titkainkkal. Sokféle írott forma közül választhatunk. Egyesek naplót írnak, mások regény formájában fejezik ki gondolataikat. Akadnak azonban olyanok is, akik a versek szerelmesei.
Azoknak, akik kedvet kaptak és mondatokba öntenék eddig be nem vallott érzéseiket, íme egy kis segítség, hogy mit érdemes végiggondolni:
- Mi foglalkoztat minket gyakran? A könyvek? Filmek? Természet? Szex?
- Kezdjünk egy mondatot úgy, hogy: „Mielőtt elmegyek el szeretném mondani, hogy..."!
- Gondoljunk egy személyre, akinek köszönetet szeretnénk mondani életünkben! Írjunk egy hozzá szóló levelet!
- Gondoljunk egy személyre, aki igazán kihoz a sodrunkból! Írjunk hozzá egy levelet, amiben megfogalmazzuk mit érzünk, mi bosszant vele kapcsolatban!
- Gondoljunk vissza gyerekkorunkra! Írjuk le például a gyerekkori szobánkat, ahogy ott ülünk!
- Írjunk le egy múltban elkövetett hibát! Hogyan oldanánk meg ma a szituációt?
Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy mindenki életében akadnak nyomasztó dolgok, amiket legszívesebben elfelejtene, vagy csak arra vágyik, hogy mások megértsék furcsa fantáziáit. Egyesek magukban őrlődnek a gondolattal, mások ezzel szemben megtalálják a megfelelő eszközt a kifejezésre. Fontos, hogy mindenki a számára legalkalmasabb, szívéhez közelebb álló módon tegye mindezt, mert egészségünk szempontjából elengedhetetlen az érzelmek megfelelő kezelése.
