Legtöbben ismerünk olyan embereket, akik energikusak, sokszor pörögnek, mindenhol ott vannak, és csomó ötletük van. Az ilyen emberekre esetenként használjuk azt a kifejezést, hogy „mániákus” vagy „hipomán” személyiség. Valóban nagyok az eltérések az egyéni energiaszint tekintetében. A tevékeny személyeket legtöbb esetben megbecsüli, értékeli a társadalom, és olykor sokan kérnénk tőlük egy kis lendületet, hogy produktívabbak lehessünk. Ezzel szemben a mánia és a hipománia valójában pszichiátriai szakkifejezések, és pszichopatológiai állapotokra utalnak. Hogy pontosan mire? Cikkünkből kiderül.
A mánia a közismert néven bipoláris zavar (vagy mániás depresszió) egyik meghatározó eleme. A bipoláris zavar egy hangulati betegség, mely kétpólusú: az egyik végponton a lehangolt és reményvesztett depressziós állapot található, a másik oldalon pedig a szélsőséges jókedv és felhangoltság, ami a mánia. Alapvetően a betegségnek két fő típusát különböztetik meg: az I. és II. típusú bipoláris zavart. Az I. típus jellegzetessége a mániás és a depressziós időszakok váltakozása. A mániában torzulhat a valóságészlelés, pszichózis alakulhat ki. A mánia a kezdeti hipomániából fejlődik ki. A hipománia a mániának egy enyhébb fajtája, melyben nincs pszichózis. A tünetek hasonlóak, mint a mánia esetében, de kisebb fokban jelentkeznek. A II. típusú bipoláris betegségben a depressziós epizódok mellett szintén jelen vannak az emelkedett hangulattal járó fázisok, de ezek csak a hipománia szintjét érik el.
A hipomániás ember euforikus, életteli személy benyomását kelti, aki magabiztos és gyakran karizmatikus is.
Képes logikus, összefüggő gondolkodásra, így a mindennapi életben jól helyt tud állni. Ám a hipomániával pont azért kell óvatosan bánni, mert felfokozódhat teljes mániáig, ami pedig már veszélyes a személyre és környezetére egyaránt.
A hipománia jellemzői
A hipománia jellemzői legalább 4 napig egyfolytában (de akár hetekig, hónapokig is) fennállnak, és nem tudhatók be más pszichiátriai zavar meglétének vagy drogok, pszichoaktív szerek használatának. Ezek a jellemzők a következők:
- Megnövekedett önbizalom, túláradó magabiztosság vagy akár nagyzási hóbort;
- Csökkent alvásigény (három óra alvás is elég lehet naponta);
- Gyorsabb és több beszéd a megszokottnál;
- Felpörgött gondolkodás (cikázó gondolatok), amelyet az egyén gyakran pozitívan él meg;
- Fokozott érdeklődés a hétköznapi tevékenységek iránt (társas érintkezés, munka/iskola, szex, hobbik);
- Olyan élvezetet vagy izgalmat okozó cselekedetek keresése, amelyek kockázatosak lehetnek (pl. költekezés, szexuális tapintatlanság, felelőtlen üzleti befektetések);
- Kiemelkedő produktivitás (szellemi és fizikai hatékonyság egyaránt), de a figyelem könnyen elterelhető és ingerlékenység is felléphet.
A hipománia tünetei minden embernél különböznek abban a tekintetben, hogy kiből mit hoznak ki, vagy mik lesznek a kulcsjellemzők egy adott ember hipomán epizódjában. Vannak, akik költekezni kezdenek, megjelenhet enyhe exhibicionizmus, mások szociális pillangóvá válnak, és sokan az alkotásba merülnek. Természetesen egyszerre több domináns viselkedés is jelen lehet. Közös pont azonban, hogy a hipomániások a világot és benne az ő helyüket nagyon pozitívan látják, létezésüknek kiemelt jelentőséget tulajdonítanak, és az élet nyújtotta lehetőségekből azonnal ki akarják venni a részüket. (Ez teljesen ellentéte a depressziós lelkiállapotnak.)
A gátlások oldódnak, a gondolatok között az asszociációk fellazulnak és az egyén kreatívabbá válik. A hangulati emelkedettség képes a felszínre hozni a lappangó tehetséget, és valóban értékes alkotásokat eredményezhet a tehetségeseknél. Az ingerek érzékelése felerősödik, a zene intenzívebben átélhetővé válik, az érzések jobban megérintik az illetőt. Akár hétköznapi természeti látványosságok is teljesen magával ragadhatják.
Áldás vagy átok?
Filozófiai kérdést vet fel, hogy áldás vagy átok-e a mániás depresszió, és ha mindkettő, akkor melyik oldalra billen a mérleg. Sok olyan személy szenvedett a zavarban, akik jelentős és pozitív dolgokat is képesek voltak hozzátenni a világtörténelemhez. Bizonyos alkotásaikhoz valószínűsíthetően hozzájárult a normálistól eltérő hangulati életük.
Többek között Vincent Van Gogh, Kurt Cobain, Winston Churcill és Amy Winehouse is a bipolárisok közé tartozott.
Sokak azonban pont a depressziójuk miatt nem tudták kibontakoztatni magukat, öngyilkosok lettek vagy mániás állapotban adósságba sodorták családjukat. „Ami felmegy, annak le is kell jönnie.”
Részlet egy bipoláris személy naplójából
„Az elmúlt időszakban megint kezdtem hipomániás lenni. Ahogy lenni szokott, most is úgy kezdődött, hogy egyre kevesebbet aludtam éjszakánként. Ha csak keveset alszom, az álmaim akkor is sokkal színesebbek és intenzívebbek ilyenkor. De ébren lenni sokkal jobb, a világot teljesen máshogy érzékelem. Hirtelen minden izgalmassá válik, motivált leszek, tele célokkal és egyszerre mindent akarok csinálni. Életem legszebb pillanatai, sikerélményeim elárasztják a gondolataimat, fergetegesen érzem magam. Minden negatív energia és aggodalom szertefoszlik. Persze racionálisan tudom, hogy vannak korlátok a világban és közel sem minden fényes. De ilyenkor belül ebből semmit nem észlelek, egyszerűen nem érdekel. Úgy érzem, hogy minden a helyén van, és a dolgok nagyon kedvezően és szerencsésen fognak alakulni. A kedvenc zenéimet hallgatni szinte testen kívüli élmény. Be kell, hogy hunyjam a szemem és mélyeket kell lélegeznem, hogy lenyugodjak az extázistól.
Nem csak azt gondolom, hogy okos vagyok, hanem briliánsnak érzem magam. Emellett gyönyörűnek is. Az öltözködést kifejezetten élvezem, egyből ráérzek arra, hogy mi áll jól számomra és jobban ki tudom fejezni a nőiességemet. Szívesebben megyek társaságba, mint bármikor. Szellemes vagyok, eltalálom a beszélgetések fonalát, valahogy sokkal könnyebben ismerkedem. Tisztában vagyok vele, hogy finoman fékeznem kell magamat. Ez az óriási kalandvágy, a csökkent gátlások, az impulzivitás olyan döntésekhez vezethetnek, amit megbánhatok később.
Most már tudom, hogy ilyenkor sűrűn kell konzultálnom a doktorommal, mert ő reálisabban látja az állapotomat. A családtagjaim véleményét is igyekszem figyelembe venni. Nem könnyű eltalálni, hogy hol a határ. Régen képtelen voltam elfogadni, ha a pszichiáterem emelni akart a gyógyszerezésemen ilyen esetben. Utálom, ha magam kell, hogy véget vessek a hipomániának. Megszüntetni ezt az állapotot, amiért más drogokat vesz be, hogy így érezhesse magát. Ez a legőrültebb része ennek a betegségnek.”
