Pásztor Rudolf Zalaegerszegről indulva ismerte meg a világ több pontját az önkéntességen keresztül. Sokan nehezen küzdik le a materiális javak hiányát az önkénteskedésben, ám neki sikerült belső motivációjából forrásra lelnie, amely a mai napig hajtja. Jelenleg az EYOF (European Youth Olympic Festival) önkéntes koordinátoraként napi szinten tesz azért, hogy másokat is bevezessen az önkénteskedés világába. Ezáltal lehetőséget nyit a fiataloknak a nagyobb sportrendezvények megismerésére, eltérő kultúrákból érkező emberek könnyebb elfogadására vagy épp az önmegvalósításra. Interjúnk.
Két különböző elmélet uralkodik a pszichológiában az empátia és az altruizmus kapcsolatáról. Belső feszültség könnyítése miatt vagy tisztán mások segítése érdekében végzel önkéntes munkát?
Talán a második elméletet érzem jobban magaménak. Olyan beállítottságú ember vagyok, aki abból kap energiát, ha másnak adhat. Szeretek az embereknek segíteni, a visszajelzésük az én napomat is jobbá teszi.
Hogy érzed te adtál valamit a világnak az önkéntes munkáddal vagy inkább kaptál, lettél több e tapasztalások révén?
Mindkettő. A magyar delegáció csapatorvosa, Dr. Balogh Péter mondta Hosszú Katinka első aranya után, hogy ebben a sikerben mindenkinek benne volt a keze. A gyúróknak, a buszsofőrnek, a csapatiroda dolgozóinak és bizony az önkénteseknek is. Egy ezredmásodpercet talán az is számíthat a medencében, hogy egy bőrönddel kevesebbet kellett cipelnie a beköltözésnél.
Az önkéntes ad, de a befektetett energiáját vissza is kapja
a világtól, még ha nem is mindig azonnal. Rengeteg ismerőst, tapasztalatot, tudást kaptam egy-egy önkénteskedés alatt, emellett sportesemények hátterébe is beleláthattam.
A világ teljesen eltérő pontjain tevékenykedtél önkéntesként sporteseményeken. Hogy látod, van eltérés a különböző országok, kontinensek vezetőinek, illetve lakosainak hozzáállásában az önkéntesség intézményéhez?
Természetesen van. Másként gondolnak rá minden kultúrában. Skandináviában normális, hogy a fiatalok érettségi után utaznak és világot látnak, mely által megtapasztalják, hogy a rosszabb körülmények között élők milyen feltételek mellett tengetik mindennapjaikat. Ezen keresztül elkezdik először is jobban értékelni, amijük van, és ráébrednek arra, hogyan tehetik jobbá a világot önkéntes tevékenységeken keresztül. Másrészt látják, hogy az önmegvalósítás útján ez hogyan segítheti őket. Magyarországon egyelőre még a nyugatinál beszűkültebb látókör érvényes. Materialistább gondolkodásunk révén én sem láttam sokáig, hogy pénz helyett mit is tud adni az önkénteskedés. Dél-Amerikában szervezeti szinten, intézményesítve nincs mélyebb gyökere az önkénteskedésnek, azonban ott az emberek belső indíttatásból, kulturális neveltetésből vagy a vallásuk révén végeznek altruista cselekedeteket.
Az önkéntes munka egyik hátulütője, hogy anyagi juttatásokkal kevéssé vagy egyáltalán nem jár együtt. Ahogy te is mondtad, talán emiatt húzzák legtöbben a szájukat, és maradnak távol az ilyen jellegű munkavégzéstől. Neked mi segített ezen túllépni, mi motivált, hogy belekezdj?
Sok mindenben változott a motivációm az évek során. Első önkéntes kalandom alkalmával, amikor is a brazíliai foci VB-n tevékenykedtem, szerettem volna látni egy nagy sporteseményt belülről, valamint a szakdolgozatomhoz gyűjtöttem információkat, tehát a szakmai oldal is hajtott. A munkavégzés közben jöttem rá, hogy több ezer szurkoló terelgetése a Porto Alegre-i stadion mellett még boldoggá is tesz. Nem elhanyagolható az sem, hogy nézőként sokkal drágább lett volna megtapasztalni a miliőt, persze az önkéntesek számára így is benne van a pakliban, hogy nem lát semmit egy meccsből. Ezt a kockázatot viszont bőven megérte vállalni.
Több alkalommal is belevágtál egy hosszabb külföldi túrába azért, hogy segítsd az adott sportrendezvény lebonyolítását. Ha egyszer megkóstolja az ember ennek az ízét, akkor rákap, vagy mindig más okod és motivációd volt újra elindulni?
Mint mondtam, a motiváció folyamatosan változik. Ami számomra konstans ok az az, hogy az adott kultúrát megismerjem és utazásélményt is szerezzek. A latinos életmód nagyon vonz, így extra motivációt jelentett a labdarúgó VB után visszatérni Brazíliába, az olimpiára. Norvégiába és Grúziába ifjúsági olimpiai sportrendezvényeken keresztül jutottam el, így ismerhettem meg kicsit jobban a skandináv és a kaukázusi kultúrát. Mindig próbáltam úgy spórolni, hogy a sportesemény előtt vagy után néhány napot az adott ország megismerésével tölthessek.
A riói olimpián már az is motivált, hogy a magyar csapatot segíthessem. Biztos jó lesz mesélni majd az unokáknak, hogy testközelből átélhettem az olimpia hangulatát, és talán hozzá is járulhattam kicsit a magyar sikerekhez.
Az érettségi megszerzéséhez kötelező 50 óra közösségi szolgálat szükséges. Mit gondolsz ez hasznos a társadalomra nézve?
Nyilván jobb lenne, ha az önkénteskedést nem egy kötelességként ismernék meg a fiatalok, ha olyan családi példákat látnának otthon, amely természetessé teszi számukra a segítőkészséget. A megismerés lépéseként azonban jó célt szolgál a program. Aki ezek után belső késztetésből segíteni akar, úgyis túllépi ezeket a kereteket.
Miért válasszanak a fiatalok valamilyen sporthoz kapcsolódó önkéntes tevékenységet?
A sporton keresztül olyan példákat láthatnak maguk előtt, amit az élet más területén is fel tudnak használni. Testközelből tapasztalhatják meg a megfelelő fizikai és mentális felkészültség előnyeit, és a sportolók által mutatott küzdeni akarásból is erőt meríthetnek.
Globális szinten mi az az érték, amit az önkéntesség hozzáadhat a társadalomhoz?
Talán a legfontosabb, hogy
hozzájárulhat a társadalom, mások és önmagunk megismeréséhez.
Segíthet a személyek, kultúrák, vallások és ezen keresztül akár egész nemzetek közötti feszültségek leküzdésében is. Az önkéntesség általában társasági tevékenység, ezen keresztül könnyű megismerni mások gondolkodásmódját, és észrevenni, hogy vannak, akik másképp gondolkodnak bizonyos dolgokról. Az önös érdekek feladásának képessége is kifejlődhet ezáltal, és az ember megtanulhatja, milyen is feltétel és elvárások nélkül adni.
Sajnos olyan folyamatokat tapasztalunk manapság, hogy az emberek zárkózottabbá és bizalmatlanabbá válnak, nehezebben értünk meg idegen kultúrákat, személyiségeket, véleményeket. Az utóbbi években sok embert és álláspontot ismertem meg az önkénteskedésen keresztül, ami ahhoz vezetett, hogy jóval elfogadóbb vagyok egy-egy szituációval vagy véleménnyel kapcsolatban, kevesebb előítélettel rendelkezem.
Mit tanácsolsz az önkéntes munkavégzés kapcsán hezitáló embereknek?
Próbálják ki magukat, ne csak egyszer, több tevékenységi körben és sportágban szerezzenek tapasztalatokat, valamint próbálják meg kihozni a maximumot az adott helyzetből. Egy kedves kollégám első élménye például nagyon negatív volt az önkénteskedéssel kapcsolatosan, azóta mégis több mint 20 eseményen tevékenykedett, életének részévé vált az önkénteskedés.
Mondhatjuk, hogy folyamatosan lépkedtél fel a ranglétrán. Helyszíni szervezési feladatokkal kezdtél, voltál Rióban a magyar olimpiai különítmény csapatkísérőjeként, egy nemzetközi strandkézilabda versenyen már nagyrészt te irányítottad az önkénteseket, jelenleg pedig önkéntes koordinátorként tevékenykedsz a Győrben megrendezendő Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon. Térjünk át kicsit a vezetői tapasztalatidra. Tudatosan, megfigyelések révén sajátítottad el a vezetői kompetenciákat, vagy szakirodalmakra alapozva sajátítottad el őket?
Az út elején állok még ebben. Mind a kettőt nagyon fontosnak tartom. Úgy érzem, fiatal koromban sportolóként is előjöttek már bizonyos vezetői képességeim, de ahhoz hogy valaki jó vezető legyen,
folyamatosan fejlesztenie kell önmagát.
Nagyon fontos forrás lehet a szakirodalom, kezdésképp a kommunikációs praktikák elsajátítását tartottam fontosnak, hiszen mégiscsak egy másik szerepbe kerül egy kezdő vezető. Mivel nagyon szeretek kérdezni, és úgy érzem, a kritikát is jól kezelem, igyekszem gyakran kikérni a környezetemben tevékenykedő vezetők tanácsát, véleményét.
Vezetői szempontból van különbség egy önkéntes és egy fizetett alkalmazott irányítása között?
Vezetői tapasztalataim még nem elegek e kérdés megválaszolásához. Ám azt el tudom mondani, hogy én mit tartok fontosnak önkéntesként illetve a fizetett alkalmazottként.
Mégis mit?
Ahogy említettem, már egy-egy sporteseménynél is változott a motivációm, és úgy gondolom ez minden személynél különböző, akár önkéntes, akár dolgozó. Ennek okán az egyénekhez is különbözőképp kell hozzáállni. Ami szerintem mindkét szerepben azonos a vezető szemszögéből, hogy a másik fél oldalán elérjen és fenntartson egy megfelelő szintű elkötelezettségi szintet. A dolgozó és az önkéntes érezze, hogy fontos láncszeme a folyamatoknak, hiszen tényleg az! Gólkirály sem lett még senkiből gólpasszt adók nélkül!
Ha normális esetben nem is kellene, hogy így legyen, de az utasítás és a kérés között lehetnek mások az arányok az önkénteskedést és a munkakörülményeket összehasonlítva. Emellett az is egyértelmű, hogy a fizetett alkalmazott az anyagi függősége miatt nem teheti meg olyan könnyen, hogy egy konfliktus után csak úgy feláll és elsétál.
Milyen személyiségvonásokat tartasz a legfőbb vezetői erénynek? Melyik vezetői stílust tartod a leginkább eredményesnek?
Több vezetői stílus is eredményes lehet, nincs egy etalon, a vezetési stílus a személyiséghez kapcsolódik. Én a nyitott kommunikációt tartom a legfontosabbnak. Kiemelném még a visszacsatolások jelentőségét. Ez a vezető, az alkalmazott és az egész szervezet számára is fontos.
Az EYOF önkéntes kiválasztási folyamatában mennyire vettél aktívan részt, milyen szempontokra helyezted a hangsúlyt?
Szerencsére már a toborzásnak is aktív részese voltam. A legfontosabb szempont számomra az volt, hogy személyesen is megismerjünk mindenkit. Ez nekünk és az önkéntesnek is fontos, hiszen a csoportos elbeszélgetéseken keresztül megmutathatja magát a jelentkező, megismerhet minket és későbbi társait, valamint kaphat egy elsődleges benyomást a rendezvényről. Egyébként a kiválasztás folyamán igyekeztünk saját példákat is mesélni, hiszen fontos volt, hogy megfelelő kedvet, hangulatot teremtsünk az EYOF-on való önkénteskedéshez.
Hogyan képzeled el a jövődet?
Az utóbbi években egyre fontosabbá vált, hogy olyan munkakört keressek, amit élvezek, ahol folyamatosan képezhetem önmagamat. Az önkéntes koordináció egyelőre nagyon nagy, de egyben hálás feladat is. Később talán a sportrendezvény szervezés egyéb területein is kipróbálnám magam, ha lehet természetesen maradva a nemzetközi vonalon.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=4s
