A korai évek során is elszenvedhetnek a gyerekek traumatikus eseményeket. Ezek az élmények már a csecsemőkorban is nagy hatással vannak a gyermek érzelemvilágára, így a viselkedésében is változásokat észlelhetünk. Milyen viselkedési minták adhatnak gyanúra okot? A gondozók milyen praktikákat alkalmazhatnak, hogy az általuk szeretett kisgyermek fejlődését megsegítsék? Cikkünkből kiderül.
Mekkora hatással vannak a fiatal gyerekekre azok élmények és események, amelyek körülöttük történnek? Nem is gondolnánk, hogy milyen nagy mértékűvel! Ez főleg akkor igaz, amikor erőteljes, emocionális élményekről beszélünk. Például erőszak, bántalmazás, szülők vagy családtagok közötti intenzív veszekedés elszenvedése, szülők vagy gondozók felé irányuló erőszak átélése. A legsúlyosabb esetek – mint a szülők bebörtönzése vagy halála – nagy traumatikus élményt jelentenek már a csecsemők és a tipegő korban lévő gyerekek számára is. Akár az életben történő nagyobb változások – mint válás következtében történő szeparáció a szülőtől – is óriási stresszforrás lehet a gyermeknek.
A kisgyermekek nagyon komplexek, akik életkoruktól, fejlődési stádiumuktól és temperamentumuktól függően eltérően reagálnak a szituációkra. A mi szenzitív válaszunk segíthet a gyerekeknek megküzdenük a nehéz idők kihívásaival.
Milyen jeleket észlelhetünk, ha egy gyermek ilyen traumatikus élményeket élt át?
A csecsemőknek és a kisgyermekeknek gyakran a nyelvi készségek hiányában kell kommunikálniuk zavarodottságukat, félelmüket, aggodalmukat. Az érzelmeiket nagyrészt a viselkedésükön keresztül fejezik ki. A lentebb olvasható összefoglalóban felsorolunk néhány általános viselkedést, amelyeket azoknál a gyerekeknél láthatunk, akik traumatikus élményeken mentek keresztül. Ezek a viselkedési minták külön-külön is megjelenhetnek, nem törvényszerű, hogy mindegyiknek fel kell tűnnie!
Az tapasztalhatjuk a gyerekeknél, hogy sokkal nehezebben válnak el tőlünk, ragaszkodnak a jelenlétünkhöz, és magukban nem szívesen játszanak. Gyakoribb és intenzívebb sírás jelenik meg, és nehezebben is lehet őket megvigasztalni. A bevált megnyugtató technikák a korábbi megnyugtató hatást nem fejtik ki. Nagyobb és szokatlanabb félelmet éreznek szülőktől vagy egy bizalmi gondozótól való szeparáció esetén. Erőteljesebben reagálnak ezekben a szeparációs helyzetekben. Nagyobb visszahúzódás, csöndesség jellemzi őket.
Nehezebben lehet őket bevonni egy játékba vagy egy interakcióba,
és nem is tudnak ezekben elköteleződni, a helyzetben megmaradni. Könnyebben frusztrálódnak, és így nehezebb is megnyugtatni őket. Ritkábban láthatjuk őket jókedvűnek és boldognak. Inkább „sivárként” tudjuk jellemezni az arckifejezéseiket. Babák esetében gyakrabban jelentkeznek általános szituációkban is vészjelzések.
A gyerekek esetében gyakoribb agresszív viselkedés mutatkozhat meg. Megjelennek az ütések, harapások és a lökdösődések. Változást észlelhetünk az alvásban, étkezésben és a vécézési szokásokban is. Például kisgyermekeknél több „nadrágbaleset” történik, csecsemők gyakrabban riadnak fel az éjszaka közepén, és a kisiskolásoknál pedig az étvágy megnövekedése vagy lecsökkenése jelentkezhet. Az ijesztő eseményekre acting out-tal reagálhatnak. A szülők úgy érezhetik, hogy ezek a reakciók túlzóak. Traumatikus esemény hatására a gyerekek egy korábbi életkori viselkedési mintához térhetnek vissza. Például a kisgyermekek újból elkezdik szopni a hüvelykujjukat.
Hogyan segíthetünk a megküzdésben ?
Néhány gondozói stratégiát szeretnénk felsorolni, amelyek használatával segíthetünk a kicsiknek, hogy újra biztonságban érezzék magukat!
Tartsuk meg az általános rutint! Ugyanazoknak az aktivitásoknak a megélése a nap ugyanabban az órájában segíthet a gyerekeknek, hogy biztonságban érezzék magukat. Fontos üzenet, amelyet át kell nekik adnunk, hogy nyugodtan támaszkodhatnak ránk és függhetnek tőlünk.
Vegyük észre a gyermekek érzelmeit! Segítsünk nekik megfogalmazni, milyen érzelmeket élhetnek át! „Ijedtnek tűntél, amikor a kutya elkezdett ugatni." Ez segít a gyermeknek elkezdeni megérteni az érzéseinek a folyamatát. Még akkor is, ha nem elég idős, hogy ezekről beszéljen. Az érzések ignorálása nem fogja az érzelmeket eltüntetni. Amikor tanítjuk a gyerekeknek azokat a szavakat, amelyekkel le tudják írni az érzéseiket, egy-egy konkrét példa segíthet nekik, hogy értelmet adjanak az érzéseiknek.
Ajánljunk fel a gyerekeknek egy biztonságos módot, ahogy ki tudják fejezni az érzelmeiket. Képek rajzolása, szerepjátékok, és saját történetek mondása nagyszerű módok lehetne a kisgyerekeknek, hogy
kifejezzék és megdolgozzák a nehéz és kellemetlen érzéseiket.
Legyünk türelmesek és nyugodtak, amikor a gyerek túlzottan ragaszkodó, nyafogós vagy agresszív. Ajánljunk fel extra ölelést és összebújást a gyereknek, hiszen arra van szüksége, hogy közel legyen hozzánk. Egy nyafogós hangulatban lévő kisgyermeknek, mutassuk meg azt a fajta hangszínt, amit szeretnénk, ha használna ehelyett. „Én sajnos most nem értelek téged. Tudnád használni a nagyfiús hangodat?” Az agresszívabb gyerekeknek állítsunk koráról elvárható határokat: „Nincs semmi ütés, mert az ütés fáj!” Ezután irányítsuk egy másik aktivitáshoz: „Tomi egy teherautóval játszik. De nézd csak! Itt egy autó, amivel te is tudsz játszani.”
A gyermek megértési szintjének megfelelően válaszoljunk a gyermek kérdéseire! „Anya és apa elfognak menni egy időre. Anya és apa nagyon szeret téged, de most éppen nem fognak ráérni, hogy veled foglalkozzanak. Én itt vagyok most veled, és én fogok rád vigyázni.”
Szórakozzunk együtt! Nagyon fontos része a gyermekkornak, hogy olyan emberekkel osszuk meg a boldog élményeinket, akiket szeretünk. Nevessünk sokat, bolondozzunk együtt! Osszuk meg egymással a kedves történeteinket és dalainkat! Sétáljunk nagyokat, és élvezzük az új felfedezéseket! Ölelgessük meg a gyermekeket lefekvés előtt! Tervezzünk különleges kinti programokat a parkba és az állatkertbe. Olyan dolgokat csináljunk, amelyeket öröm együtt megtenni!
Ismerjük fel, ha segítségre szorulunk! Ha a gyermek viselkedése nagy nehézséget okoz számára, hogy exploráljon, tanuljon és kapcsolódjon másokhoz, akkor itt az idő, hogy egy szakértőt, pszichológust keressenek fel!
Ismerjük fel, hogy egy családi trauma vagy nagyobb veszekedés milyen nagy hatással lehet már egy csecsemőre is! Ha ezt meg tudjuk érteni, akkor már nagyobb figyelemmel tudunk feléjük fordulni, hogy egy biztonságos és boldog környezetet hozzunk létre számukra. Reméljük, hogy a stratégiák jó kiindulási pontként tudnak szolgálni.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE
