A társadalom és a transz identitás között jelentős oda-vissza hatás áll fönn. Miben érhető tetten ez a jelenség? Hogyan változik a nemekről való gondolkodás? Hogyan segíthetjük a legjobban transz barátainkat, családtagjainkat? Cikkünk második részében Borbély Lilla tanácsadó pszichológus-jelölt ezekkel a kérdésekkel foglalkozik.
Gender és nem bináris identitás
„Nem az van, hogy van egy nagy szakadék, aminek az egyik oldalán vannak a férfiak, a másik oldalán meg a nők, és akkor most be kell ülnöm egy katapultba és ha szerencsém van akkor átrepülök. Hanem annyi nem van, ahány ember. És nem azt kell néznem, hogy hogyan lehetnék jó nő, hanem hogy hogyan lehetnék jó önmagam” – véli Klára.
A tanult nemhez szorosan köthető kifejezés a gender, vagyis a társadalmi nem. Ez azoknak az attitűdöknek, viselkedéseknek és érzéseknek a gyűjtőfogalma, amelyeket a társadalom egy bizonyos biológiai nemről gondol. A társításokat, sztereotípiákat a környezet beépíti a gyermek felé történő reakciókba. Transzidentitásnál gyakori a gender-vélekedések határainak átlépése, a gender-nonkomformitás.
A modern európai társadalmak alapvetően bináris kategóriákban gondolkoznak a nemeket illetően: a külső megjelenés és a nemi szervek alapján a nők vagy a férfiak csoportjába sorolják az egyént. Amennyiben valaki nem illeszthető be ebbe a szigorú besorolásba, azt
nehezen tolerálják az általa keltett bizonytalanság miatt.
Ezért is lényeges a transzszexuálisok esetében a másik nem megjelenése felé való törekvés. Ez a pszichés megnyugvás mellett sokszor a társadalmi elfogadást is jelenti számukra.
Judith Butler szerint egyre kevésbé fenntartható az identitás belső koherenciájának gondolata, amely az elkülönülő férfias és nőies jellemzők ellentétességében, és a vágy heteroszexualizálásában nyilvánul meg. A transznemű csoport tagjai gyakran a bináris gondolkodás felülvizsgálatának, megszüntetésének támogatása érdekében vállalják fel identitásukat, illetve
nem akarják elhelyezni magukat ebben a dichotóm rendszerben.
Hasonló a queerelmélet társadalomértelmezése is: elutasítják a merev kategóriákat, főként a nemi identitás, a nemi szerepek és a társadalmi nem kérdésében.
Az út rögös a vágyott élethez
Az LMBTQI embereket különösen sok hátrányos megkülönböztetés éri a társadalmi átlaghoz képest, jóval több potenciális stresszfaktorral kell megbirkózniuk. Transz önmeghatározás esetében ez jóval kifejezettebb lehet.
„Kaptam azért, sokszor volt olyan, hogy megvertek, és én inkább kerültem az iskolát. Mondjuk hála az égnek apu az bement, aztán áttetetett a másik iskolába.” – emlékszik vissza Zsuzsa.
Nagy arányban szenvednek mind pénzügyi gondoktól, mind pedig feléjük irányuló erőszaktól, méghozzá más LMBTQI csoportok átlagát jóval meghaladó arányban. Sokszor nagy nehézséget jelent számukra az elhelyezkedés.
A szociális támogatás különösen jelentős
az élethelyzetükkel való megküzdésben. A szociális környezetet vizsgálva nagy jelentősége lehet a családnak: a támogató családi környezet melegeknél, leszbikusoknál és biszexuálisoknál fontos erőforrásként működött. Transzidentitásúak esetében a család elfogadása nagyban együtt járt a negatív következmények visszaszorulásával, így csökkenő tendenciát mutatott például az öngyilkosság, a depresszió, a kockázatos viselkedés. A választott családok, kortárs kapcsolatok, egyéb elfogadó közösségek jelenléte szintén elősegítik az életminőség javulását.
Hogyan segíthetünk?
„Ha tudtam volna, hogy így reagálnak az emberek, akkor nyilván hamarabb megléptem volna a dolgot. Igazából ez volt a nagy félelmem, hogy hát én nagyon magamra veszem a dolgokat, és hát jaj, mit fognak gondolni rólam.” – meséli Zsófi.
1. Nyújtsunk társas támogatást!
Különösen fontos, hogy érezhessék, mellettük állunk. Az identitás felismerése sokszor lehet traumatikus, a felvállalása pedig egy különösen nehéz út, melyben nagy szükség van a szociális háló védő szerepére. A nemváltás folyamata során is nagy szükség lehet egy társra, aki akár fizikai jelenlétével is támogatja a praktikus elintéznivalók (például orvosi vizsgálatok, névváltoztatás kezdeményezése) megoldásában.
2. Törekedjünk a megismerésre!
Sokat segíthet, ha hiteles forrásokból tájékozódunk a transz önmeghatározásról, a hozzájuk kapcsolódó kifejezésekről. Így könnyebben megérthetjük a helyzetüket és elkerülhetjük a félreértéseket.
3. Kérdezzünk!
Bár a transzidentitásúak csoportjai között nagy hasonlóságok vannak, nem húzhatunk általános sémát az egyedi esetekre. Fontos megtudni, hogy
ő hogyan van jelen a saját helyzetében.
Támogatásunkkal hathatós segítséget nyújthatunk transz önmeghatározású barátainknak, rokonainknak egy jobb élet eléréséhez. Aktív részt vállalhatunk abban, hogy a társadalom elfogadása növekedjen irányukba.
A szerző Borbély Lilla tanácsadó- és iskolapszichológus-jelölt, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja.
