Egy régi, ismerős illat, egy érdekes, kedves hang… hacsak ezen ingerek nem hozzák elő, gyakran nem térünk vissza saját emlékeinkhez. Kevesebb időt szentelünk annak, hogy visszatekintsünk és felderítsük a múltunkat.

Manapság inkább a jelenre koncentrálunk, aminek természetesen megvan a maga szerepe és fontossága, csak mintha hajlamosak lennénk arra, hogy emlékeinket elhanyagoljuk. Pedig az emlékek fontosak, hiszen azok határozzák meg, hogy kik vagyunk, belőlük építjük fel életünk narratíváját. Megmutatják, miért és hogyan jutottunk el oda, akik ma vagyunk.

Emlékeink a kreativitás szolgálatában

A gyermekkori emlékek felidézése kiváló eszköz ahhoz, hogy kreatív inspirációt nyerjünk. Jane Dunnewold művész szerint a gyermekkori emlékek leírása által a mentális-emocionális egyensúly időlegesen felborul, olyan képeket, ideákat szabadítva fel bennünk ezáltal, amiket aztán átalakíthatunk művészetté, illetve az ezek által nyert energiát bármilyen munkavégzéshez felhasználhatjuk.

Dunnewold számos technikát használ az emlékek felszínre hozásához. A feladatok első részeként azt ajánlja, hogy írjunk az első ruháról, amire emlékszünk, kifejtve, hogy hány évesek voltunk akkor, milyen körülmények között jut eszünkbe, kihez tartozott, miért emlékszünk rá, miért fontos. A gyakorlat másik verziójához tartozik az emlékek lerajzolása, például a kedvenc szobánké. Amikor készen vagyunk a rajzzal, írjunk annak tárgyáról, és arról, miért szerettük.

További gyakorlatok

  • Írjunk a három legkedvesebb illatról gyermekkorunkból

  • Írjunk a három legkedveltebb ízről a gyermekkorunkból.

  • Írjunk a három legkedvesebb hangról gyermekkorunkból.

  • Írjunk a három kedvenc helyszínünkről gyermekkorunkból.

  • Írjuk le az első iskolai napunkat (általános iskola, középiskola, gimnázium, bármelyik lehet).

  • Írjunk le egy olyan emléket, amikor nem bírtuk abbahagyni a nevetést.

  • Vegyük fel, ahogy múltunk egyik kedvenc dalát énekeljük.

  • Kérdezzük meg egyik rokonunkat a legbolondosabb emlékről, amit rólunk őriznek gyermekkorunkból. Kérdezzük meg, hogy saját magukról mi a legviccesebb emlékük.

  • Fényképezzünk le egy olyan helyszínt több szögből, nézőpontból, amely gyerekként vagy fiatal felnőttként fontos volt számunkra.

  • Írjunk vagy rajzoljunk le egy olyan emléket, amit nem akarunk elfeledni.

Talán sok olyan emlékünk van, melyek kellemetlenek. Fájdalmasnak vagy pusztítónak érezhetjük őket, és nem szívesen engedjük közel magunkhoz. De nem is szükséges. Ezek a gyakorlatok használhatóak arra, hogy pozitívan töltekezzünk belőlük, amelyek megmosolyogtatnak, megnevettetnek minket. Mágikus emlékek, melyeket nem szeretnénk elfeledni.

Az ősz különösen alkalmas az emlékek felidézésére – a nyári zsongás után egyre inkább lelassulunk, a kintről a bentre tevődik át a fókuszunk. Használjuk hát jól ezt az időszakot, és ne féljünk elmélyedni egy kicsit önmagunkban.

A szerző Hátszegi Eszter pszichológus, tanácsadó szakpszichológus jelölt, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja.