Vajon ma megtalálod az igazit? A társkereső applikációk illúziói

A társkereső applikációk használata napjainkban elterjedtebb, mint valaha. A pandémia alatt pedig nem is igazán volt más módja az ismerkedésnek, így az egyedülálló, trendi szóval élve, szingli nők és férfiak kihasználták a társkereső applikációk adta lehetőségeket.  

Az ezredforduló szülötteinek 72 százaléka már használta a társkereső applikációkat, és csak a Tindernek 50 millió felhasználója van. Egy amerikai kutatás pedig azt találta, hogy már több, mint a házasságok egyharmada az online térben kezdődött. Abban is biztosak vagyunk, hogy mindannyiunknak van több olyan barátja vagy közeli ismerőse, akik szintén társkereső applikáción keresztül ismerkedtek meg. A Hinge applikáció felmérése szerint viszont mindössze minden 500. jobbra húzás vezet egyáltalán telefonszámcseréhez. Ez elenyésző szám, és mégis reméljük, hogy beleesünk a szerencsések körébe. Mégis miért használjuk a társkereső applikációkat, ha ilyen kicsi az esélyünk a valódi boldogságra?

A társkereső applikációk biológiai háttere

A társkereső applikációk biológiai, kémiai háttere leginkább a játékfüggőkéhez hasonlít. Gondoljunk csak bele: vibráló színek, hangok, grafika – pont, mintha egy online kaszinójátékkal játszanánk. A fejlesztők és a grafikusok keményen dolgoznak azon, hogy így is érezzük magunkat. A játék miatt válunk függővé, ahol ugyanúgy jutalom ér. Mintha ruletteznénk – attól, függ, mikor pörgetünk jól.  

A neurológiai, kémiai háttere az agyunknak ugyanúgy endorfint, boldogsághormont szabadít fel, mintha játszanánk. Az endorfin fájdalomcsillapító hatású, csökkenti a szorongást, és összességében jóleső érzést biztosít. Ha ez az applikáció még különböző elnyerhető jelvényeket is tartalmaz, akkor pedig a szerotoninszintünkre próbálnak erősen hatni. A szerotoninszint a boldogsággal függ össze – huzamosabb időn át való alacsony szintje a depresszió kialakulását jelentheti.

A legfontosabb tényező pedig, hogy dopaminhoz, jutalomhormonhoz juttat minket. Ez az a hormon, amely bármilyen függő agyában jelentős mértékben felszabadul, ha függőségének tárgyát magához veszi. Emiatt vágyunk újra és újra arra az érzésre, hogy rácsekkoljunk a társkereső applikációra. Amikor valakivel matchelünk, akkor az egy azonnali pozitív visszajelzés számunkra, és dopamint szabadít fel. Azt jelenti, hogy valaki szerint szépek/csinosak/jóképűek vagyunk, és szívesen töltene velünk időt. Emberként a kapcsolódás keresése a természetünk része, így semmi sem adhat olyan boldogságot, mint amikor egy ember vagy egy csoport „befogad” minket. Emiatt még akkor is töltünk időt a társkereső applikációkon, ha egyébként nem is keresünk aktívan párt, vagy nem is élvezzük a használatát.

Ezeknek a jutalomrendszereknek azonban árnyoldala is van. Függőséghez, kiégéshez, izolációhoz és a magány érzéséhez vezethetnek.

Az Észak-Texas Egyetem kutatói arra is rávilágítottak, hogy azoknak a férfiaknak, akik Tindert használnak, alacsonyabb az önértékelésük. A nemre való tekintet nélkül pedig a Tinder felhasználók alacsonyabb pszichológiai jóllétről és testükkel való elégedettségről számoltak be. Mindennek tehát ára van, és nem is kicsi.

A randioldalak azonban nem azon nyernek, ha mi első nap megtaláljuk a szerelmet. Inkább az a cél, hogy minél több ideig legyünk az oldalon, így minél több reklámot tudnak megjeleníteni nekünk. Nem ritka az sem, hogy előfizetést ajánljanak fel bizonyos plusz képességek eléréséhez. Ehhez pedig mi magunk is hozzájárulunk: kutatások szerint a társkereső appon lévők 81 százaléka bevallottan hazudik magáról a profiljában.

Mire használjuk a társkeresést?

A legtöbb applikáció a közvélemény szerint elsősorban a következmények nélküli szex miatt használatos. A férfiak találnak maguknak partnert az éjszakára, a nők pedig az ingyen vacsora reményében pörgetik a profilokat. Egy kutatás szerint azonban a Tindert az ezredforduló szülöttei, vagyis a milleniálok nem emiatt használják. Ráadásul bevallottan kevesebb szexpartnerük van, mint az idősebb generációknak. A szex még a dobogóra sem fért fel az okok listáján. Sokkal inkább kíváncsiságból, vagy az ego növelésére használjuk a társkereső applikációkat. Azonnali visszacsatolást kapunk arra, hogy tetszünk-e más embereknek, ezáltal jobban érezhetjük magunkat a bőrünkben. Még akkor is, ha valójában hazudtunk a profilunkban.

Kik használják leginkább a társkereső applikációkat? 

Amikor arra gondolunk, hogy társkereső appok, akkor leginkább az egyedülálló, kalandvágyó férfiak juthatnak eszünkbe, akik az ingyenes, alkalmi szexpartnert keresik. A kutatások szerint azonban a legtöbb felhasználót a melegek teszik ki. Az egyedülálló heteroszexuálisok kevesebbet és ritkábban használják. A kutatások arra is kiterjedtek, hogy milyen kötődési stílusú emberek használják leggyakrabban. A szorongó kötődési stílussal rendelkezők nagyobb eséllyel használják a társkereső applikációkat. Az elkerülő kötődő stílusúak pedig kevesebbet használják.

Az ismerkedés a leggyakoribb ok, ami miatt használják az ilyesfajta applikációkat, viszont az online megismert emberek megbízhatatlansága az az ok, ami miatt legtöbben kerülik a társkereső appokat. Ha pedig jobban belegondolunk, ez igaz is: úgy találkozunk emberekkel, akár már a lakásukon is, hogy előtte sosem láttuk őket élőben. Titkokat oszthatunk meg idegenekkel a chatelés során, néha akár olyan dolgokat is, amelyeket még a közeli barátainknak sem merünk elmondani.

Kit is keresünk pontosan?

A társkereső applikáció korában hajlamosak vagyunk elhinni, hogy létezik a Tökéletes, Az Igazi. Ha pedig nem látjuk ezt teljesülni, akkor csalódottá és életunttá válunk. Túl sok potenciális „Igazi” van, akikkel vagy találkozunk, vagy nem, akik a környékünkön élnek, vagy nem. Akár naponta 2-3 mellett is elhaladhatunk vagy „ellapozhatunk”. Ezáltal gyorsan váltunk, inkább több kapcsolatot tartunk fent rövid idő alatt. Sokszor hajlamosak vagyunk az első „nem tökéletes” tulajdonság előbukkanása után azonnal továbblépni, hiszen akkor „nem ő az IGAZI”. Az online ismerkedésnek nagy hátránya, hogy inkább maradunk egyedül és köteleződünk el rövid távon, érzelmek nélkül, és élvezzük a spontán szexuális kapcsolatok lehetőségét.

Emellett megfigyelhető az is, hogy sokkal türelmetlenebbek vagyunk a párválasztás során, mint a korábbi generációk. Rögtön a tökéletes partnert keressük, és ha rövid időn belül kiderül, hogy nem az, megyünk a következő potenciális jelölttel tovább. Az alternatívák mennyisége radikálisan megnőtt, választhatunk közelség, cél és aktualitás alapján, főleg a társkereső applikációk segítségével. Ma már megadhatjuk a Tökéletes választottunk jellemzőit, és találkozni is fogunk vele a felületen. Azonban lehet, hogy ő maga mégsem tökéletes, mert nem az igazat írta a profiljába.

Kutatások szerint a felgyorsult fejlődés miatt a kapcsolatainkat is gyorsabban „fogyasztjuk el”. Úgy gondoljuk, hogy megannyi lehetőségünk van megismerni a Nagy Ő-t,  jobban válogathatunk az interneten keresztül. Miközben végtelen alternatíva áll a rendelkezésünkre, türelmetlenül várjuk, hogy bárcsak találkoznánk már a tökéletes személlyel. Ha a vevőknek több lehetőséget kínálunk fel, amiből választhatnak, akkor szorongani kezdenek. A társkereső applikációkon pedig mindig van egy vevő és egy eladó – csak a termék mi magunk vagyunk, vagy inkább az idealizált képünk.

A társkereső applikációk népszerűsége töretlen, és rengeteg pszichológiai, biológiai és közgazdasági tényező befolyásolja a használatukat. Általánosságban elmondhatjuk, hogy már nem a szexpartner keresése áll a fókuszban, inkább a kapcsolatépítés. Úgy érezhetjük, rengeteg alternatíva áll a rendelkezésünkre, de ez egyben szorongással is jár. Akik gyakran használják a társkereső applikációkat, szorongóbbak és alacsonyabb az önértékelésük is. Azonban az azonnali visszajelzés arról, hogy valaki vonzónak tart minket, olyan dopaminlökettel ajándékoz meg minket, mintha játékfüggők lennénk. Agyunk pedig szeret boldog lenni, így újra és újra megteszünk mindent annak érdekében, hogy megkaphassuk azt a dopaminlöketet.