A féltékenység mardosó érzése még a jól működő párkapcsolatokban is megjelenik. Bizonyos fokig ez a jelzése annak, hogy mennyire fontosnak tartjuk életünkben, aki ezt váltja ki belőlünk. Az érzés ismerős lehet férfiak és nők körében egyaránt, ám nem feltétlenül ugyanolyan formában fejeződik ki a két nem szempontjából. Egy valami azonban közös: a zöld szemű szörnyet komplex fiziológiai és mentális folyamatok hívják elő.
A féltékenység az az érzelmi reakció, ami akkor jelenik meg, ha a kapcsolatunkat egy harmadik személy (akinek a jelenléte lehet valós vagy valótlan) által fenyegetve érezzük. A féltékenység nemcsak a párkapcsolatban, hanem bármilyen más kapcsolatban is felütheti a fejét, akár barátok vagy testvérek között is. Erica Slotter, a Villanova Egyetem professzora a féltékenységet úgy definiálja: a féltékenység az, amikor nekem van valamim, és úgy érzem, te el akarod venni tőlem.
A féltékenység haszna
Elsőre talán negatív dolgokra asszociálunk, pedig a féltékenység szükséges elem, ha két ember között szoros érzelmi viszony áll fönn. Davis Buss szerint ez a jelzése annak, hogy – párkapcsolat esetében – partnerünket többre tartjuk másoknál. Éppen ezért, félünk attól, hogy elveszítjük őt. Evolúciós megközelítés alapján a féltékenység célja nem más, mint választottunk éberen magunk mellett tartása. Ez az érzés ugyanis olyan cselekedetekre motiválja a partnert, amely megakadályozza, hogy elhagyja a társa – fejezte ki Edward Lemay, a Maryland Egyetem professzora. A féltékenység egy jel lehet, amely azt mutatja: valami nem működik jól. Tehát
Nem más, mint egy vészjelzés.
Arra sarkall, hogy tegyünk még többet a kapcsolatért. Főleg a hosszú távú kapcsolatokban érezhetjük „áldásos” hatását. Egyszer csak jön valaki, aki meglát valamit a párunkban, amire mi már esetleg rég elfelejtettünk figyelni. Féltékenységünk megjelenésével újra rájövünk, milyen értékes az, aki mellettünk van.
A féltékenység persze korántsem könnyen alakítja át a kapcsolatot. Sok esetben diszharmóniához, az erőviszonyok felborulásához vezethet. Szélsőséges esetekben súlyos károkat okozhat. Gyanúsítgatás, túlkontrolláló attitűd jelenhet meg a magát sértettnek érző fél részéről, és akár tettlegességig is fajulhat a dolog.
A férfi és a női féltékenység
A kutatások az mutatják, hogy a férfiak és nők körében hasonló arányban és intenzitással jelenik meg a féltékenység érzése. Ennek ellenére fontos különbségek figyelhetőek meg a nemek tekintetében. A férfiak sokkal veszélyesebbek tudnak lenni: a nyugati országokban meggyilkolt nők 50-70 százalékának halálát féltékeny párjuk/volt párjuk okozta. A nők esetében a féltékenységből megölt férfiak száma ezzel szemben pusztán 3 százalék.
Továbbá, a nők és férfiak más pontokon érzékenyek ezen a téren. Férfiak esetében a konkrét fizikai megcsalás sokkal súlyosabbnak számít, míg a nők a kapcsolatot igazán veszélyeztető dolognak az érzelmi hűtlenséget tartják. Evolúciós szempontból ennek is egyértelmű oka van: a férfiak jobban aggódnak a szexuális árulás miatt – mert ez ahhoz vezethet, hogy nem a saját gyermekeiket nevelik föl. Ezzel szemben a nőknek fájdalmasabb, ha érzelmileg érzik megcsalva magukat. Így elvesztik annak az érzését, hogy partnerük eleget invesztál közös életük és gyermekeik felnevelésébe.
Ám ez nem azt jelenti, hogy a nők számára a szexuális hűtlenség kevésbé fontos, vagy hogy a férfiak nem foglalkoznak azzal, ha társuk érzelmileg máshoz kezd közelebb állni. Mind a két nem nagy fájdalmakat tud átélni mind a két esetben. Ám a férfiak intenzívebben reagálnak, ha szexuális megcsalásról, a nők pedig ha érzelmi elhagyatásról van szó.
Mi is zajlik bennünk, amikor féltékenységet érzünk?
A számunkra fenyegető szituációkban az agyunk egy ősibb működési módba kapcsol. Ilyen helyzetekben a reakcióinkat az úgynevezett hüllőagy vezérli. Ez az agyunk legbelső, legkorábban kialakult régiója. E szerint a felosztás szerint a másik két alapstruktúra a limbikus rendszer és a neocortex. Amikor
agyunk „visszavált”
ebbe az ősi, hüllő módba, készek vagyunk felvenni a harcot vagy éppen menekülni az adott helyzetből. Amikor ránk tör a féltékenység, az információfeldolgozás kevéssé válik jelentőssé, mert a neocortex helyett a hüllőagy vesz át az irányítást. Így ösztöneink által lesznek vezérelve a cselekedeteink.
Ha intenzív féltékenységet élünk át, nehezen koncentrálunk, ez az érzés uralja a mindennapi teendőinket, behálózza gondolkodásunkat. Mindez ahhoz vezethet, hogy a partnerünket is állandó ellenőrzés alatt tartjuk. Gyakran fellép a „jéghideg vállak” jelensége. Metaforikusan ez arra utal, hogy továbbra is teljes szívvel a kapcsolatra próbálunk koncentrálni, igyekszünk nagyon kedvesek maradni, ám az ellenkező történik: egyre kevésbé sikerül kordában tartanunk indulatainkat.
A féltékenység érzése és intenzitása a tesztoszteronszinttel függ össze. A tesztoszteron felelős többek között a férfias, másodlagos nemi jellegek kialakulásáért. Ez az elsődleges férfihormon azonban nőkben is termelődik, csak sokkal kisebb mennyiségben. A kiegyensúlyozott tesztoszteronszint azonban megborul, amikor fenyegetve érezzük magunkat. Ekkor a T-hormon mennyisége megugrik, attól függően, mennyire értékeljük veszélyesnek az adott helyzetet (Ritchie & van Anders, 2015). A férfiak tesztoszteronszintje alapszinten is sokkal magasabb, mint a nőké. Ebből kiindulva érthető lehet, miért fajulhat a férfiaknál sokkal nagyobb arányban tettlegességig a féltékenykedés.
Ritchie és van Anders kutatása érdekes eredményeket hozott a férfi és női féltékenységi reakciók tekintetében. Vizsgálatuk során a nők tesztoszteronszintje jobban megemelkedett, ha partnerüket flörtölve kellett elképzelniük, mint akkor, mikor arra kérték őket, képzeljék maguk elé: a párjuk megcsókol valaki mást. Az egyszeri csókkal szemben számukra
a flörtölésben sokkal inkább ott van az érzelmi bevonódás kockázata.
Ha visszaemlékszünk: a nők kiélezettebbek az intimitással járó helyzetekre, ha féltékenységről van szó! Ezzel ellentétben, a férfiak nem mutattak különösebb tesztoszteronszint változást egyik elképzelt szituációban sem. Habár az első esetben, az elképzelt flörtölés csökkent intimitás érzést váltott ki sokakból, a második fiktív szituáció után pedig erősebb szégyenérzetről számoltak be.
Az arany középút
A féltékenység éppúgy lehet egy új lendület adója, mint a zöld szemű szörny, amely elmarja egymástól a két felet. Bizonytalanságban élni nagyon nehéz és megterhelő lehet. Beszéljünk partnerünknek az érzéseinkről, vállaljuk fel féltékenységünket! Ezáltal azt is jelezzük, mennyire fontos számunkra, és nem elveszíteni, hanem megtartani szeretnénk őt. Ha úgy érezzük, mi magunk vagyunk azok, akikre nem alaptanul féltékeny a párjuk, sok segítséget adhat, ha belegondolunk,
mit hiányolunk a partnerünkben
– vagyis mit keresünk másokban. Esther Perel terapeuta szerint ez nagyon hasznos módszer, különösen, ha utána elmondjuk párunknak, mit gondolunk erről. Például: „Látom milyen hatással vagy másokra. Kedves vagy mindenkivel, de ha velem vagy, valahogy nem vagy ilyen...” Ha megfogalmazzuk önmagunk számára, mik lehetnek a kulcs elemek ezen a téren, a féltékenység akár segíthet a kapcsolat magasabb szintre emelésében is.
Ne feledkezzünk meg azonban arról sem, hogy az itt említett fiziológiás és mentális folyamatok nem kivédhetőek. A féltékenység nem kiirtható, és nincs is rá szükségünk, hogy megszüntessük! El kell fogadnunk azt a dilemmát, miszerint: igen, szeret a párom, ám a lehetőség mindig ott lesz, hogy talán valaki mást választ.
Higgyünk magunkban és a partnerünkben, de főleg abban, hogy olyan közös úton haladunk, amiről nem érdemes letérni – és erről a párunk is így vélekedik.
