„Véget ér, de soha nem múlik el”– 5 film az első szerelemről

Az első szerelem lehet fájdalmas, reménytelen, végtelenül giccses, tökéletes vagy éppen esetlenségében aranyos, de mindenképpen emlékezetes marad. Minden érzés új, minden érintés vagy összenézés izgalmas, korábbi csalódások és szívtörések még nem félemlítenek meg. Akarva-akaratlan is viszonyítási alapként szolgál minden későbbi kapcsolatban, formálja identitásunkat. Öt olyan filmet gyűjtöttünk össze, amik az első szerelem és az önmagunkra találás édes-bús élményének szépségeit és nehézségeit mutatják meg!

Ritka, hogy az első szerelem egyben az utolsó is legyen, de

bármeddig is tart, hozzájárul ahhoz, akik vagyunk.

Egy viszonylag fiatal pszichológiai megközelítés, a narratív irányzat szerint az önmagunkról alkotott képünk egyfajta narratív identitás. Személyiségünk „az átélt eseményeknek és emlékeknek az elbeszélés fonalára felfűzött láncából áll.” Ezt az önéletrajzi narratívát a tinédzser kor vége környékén vagy a húszas éveink elején alakítjuk ki. Mint minden történetben, az önmagunkról alkotott narratíva esetében is vannak „kiugró pillanatok”. Vagy amiatt, mert különösen jók, esetleg rosszak voltak, vagy mert fordulópontként szolgáltak, de erősebben megmaradnak és segítenek tagolni az élettörténetet. Az „első” élmények is tipikusan ilyenek. Részletesebben maradnak meg az emlékezetünkben, ráadásul

a későbbi élményeinket már az általuk szerzett tapasztalatokhoz viszonyítva értelmezzük.

Nem meglepő hát, hogy nemcsak számlálhatatlan (és sokszor rossz) vers és sláger, de nagyon sok film is megörökíti az első szerelmet. Az elmúlt évek mozis felhozatalából igyekeztünk öt olyat összeválogatni, amik a műfajra jellemző sablonokat kerülve ragadják meg a témát!

Holdfény királyság

Sam és Suzy szerelmesek. Éppen ezért hosszas levelezés után úgy döntenek, hogy közösen maguk mögött hagyják megszokott életüket, amiben amúgy sem érzik magukat túlságosan megértve a környezetük által. Megszöknek, majd összeházasodnak.

Csakhogy egy tizenkét éves fiúról és lányról van szó, így szerelmük okoz némi bonyodalmat

az aprócska szigeten, ahol véghezviszik tervüket. Ahogy azt a rendező, Wes Anderson filmjeinél megszokhattuk, itt is kapunk számtalan abszurditásba hajló jelenetet, szinte giccsesen szimmetrikus képet, és meseszerűen felvázolt, de nagyon is szerethető karaktert. A gyermeki szerelem felnőttként való ábrázolása eszünkbe juttatja, milyen az, amikor semmi sem lehet fontosabb az érzelmeknél.

Szólíts a neveden

A nyolcvanas évek vidéki Olaszországában járunk, ahol az amerikai Elio családjával tölti a szünidőt. Ide érkezik elismert régészprofesszor apjának tanársegédje, a jóképű és megnyerő modorú Oliver, aki gyorsan magába bolondítja a családot és az egész környéket. Elio részéről azonban a kezdeti, inkább példaképként való csodálat hamar átfordul testi vonzalomba, majd viszonzott szerelembe. Könnyen beleragadhatna a film a tabudöntögető skatulyába, nemcsak a szerelmesek életkorbeli különbsége miatt, hanem mivel főszereplőink történetesen melegek. A Szólits a neveden azonban egy

sokkal univerzálisabb történetet mesél az első szerelemről.

Elióval azonosulva egyszerre élhetjük át benne az útkereső, naiv és tapasztalatlan tinédzser ébredező szexuális kíváncsiságát, a tökéletes lelki társ utáni vágyat és azt a fájdalmas ürességérzést, ami a mindent elsöprő szerelem után marad.

The End of the F***cking World

Némileg kakukktojás a listán, hiszen nem egy filmről, hanem egy nyolcrészes sorozatról van szó. James tizenhét éves gimnazista srác, aki anyja halála után egyedül marad apjával, akivel nem sikerül megtalálnia a közös hangot. Illetve nagyjából senkivel sem sikerül neki, ráadásul

túlzottan vonzódik a halálhoz és a gyilkosságokhoz, így pszichopataként diagnosztizálja magát.

Megismerkedik az új diáklánnyal, Alyssával, aki szülei válása után nem jön ki jól nevelőapjával, és összességében azt lehet rá mondani, hogy „problémás tinédzser". Alyssa le akar lépni az unalmas kertvárosból, James pedig éppen megfelelő áldozatot lát benne, így kapóra jönnek egymásnak, és megkezdődik a roadmovie. A szökés közbeni kalandok során fokozatosan ismerik meg egymást, próbálnak kitörni a szeretetlen környezetből, miközben igyekeznek helyesen cselekedni, felnőni, és végül egymásban találják meg azt a személyt, aki végre törődik velük.

Juno

Címszereplőnk egy talpraesett, nagyszájú tizenhat éves lány, aki legjobb barátjával történt első szexuális kalandja után rögtön nem kívánt terhességgel néz szembe. Környezete meglepetése ellenére úgy dönt, hogy kihordja a babát, ugyanakkor örökbe adja. Miközben örökbefogadó szülőket keres, nemcsak növekvő pocakjával kell megküzdenie, hanem saját érzéseivel és a felnőtt világgal is.

Ebben az esetben az első szerelem az első éjszaka után jön,

az anyaság független a várandósságtól, a felnőttség pedig az életkortól. Bár az alaphelyzet viszonylag szélsőséges, a szerethető karaktereknek köszönhetően a film végig életszerűen egyensúlyoz a dráma és a komédia között.

Engedj be!

A film Stockholm külvárosában játszódik, ahol egy brutális sorozatgyilkos szedi áldozatait. A tizenkét éves, introvertál, anyjával egyedül élő Oskarnak azonban nagyobb problémája, hogy az iskolában verbálisan és fizikailag is zaklatják a többiek. Magányos. Pont mint az újonnan a szomszédba költözött kislány, Eli.

Bár ő mellesleg még vámpír is.

Itt már sejthető, hogy a titokzatos módon, vér nélkül előkerülő hullák nemcsak a darkosabb, svéd hangulat miatt kerültek a történetbe. Nehezen besorolható műfajilag az Engedj be!, izgalmas keverék: horror, vámpírfilm, részben naturalista szociodráma vagy művészfilm. Legnagyobb erénye mégis az, hogy mindezen műfajokat hátrahagyva véghez viszi azt a bravúrt, hogy csak egy történet, ami két kiskamasz első szerelméről szól.

Az első szerelem a filmekben és regényekben erősen összefonódik a felnőtté válással és az identitáskereséssel – akár csak a valóságban. Ez az az életszak, amikor még nemcsak a saját érzéseinkben, de önmagunkban sem vagyunk biztosak. Nem véletlen, hogy a legtöbb ilyen témájú alkotás főhősei különcök vagy legalábbis valamilyen mértékben kívülállók. Ha néha eltúlzott vagy sztereotipikus formában is, de annak a lelkiállapotnak állítanak emléket,

amikor valaki más szemén keresztül szeretnénk meglátni, milyenek is vagyunk.

A gyerekkorból a felnőttkorba lépés alapvetően az első igazán önmagunkba forduló, magányos feladat az életben. Az első szerelem pedig annak az ígérete, hogy minden rendben lesz, hiszen valaki különlegesnek tart minket.

•••

Szerelmi bánat, párkapcsolati probléma? Egyéni pszichológiai tanácsadásunk vagy párterápia keretben segítünk feldolgozni! Pszichológusaink várnak a Mindset Terápiás & Tanácsadó Központban Budapesten vagy Skype-on!