Veled vagyok, de nem köteleződöm el – az aszimmetrikus elköteleződés, I. rész

Scott M. Stanley és munkatársai új tanulmányukban olyan párkapcsolatokat vizsgáltak, amelyekben az egyik fél elköteleződött a másik iránt, miközben a másik fél kevésbé köteleződött el iránta. Ezeket a kapcsolatokat aszimmetrikusan elköteleződő kapcsolatoknak (Asymmetrically Committed Relationships – ACR) nevezték el. Miért ezt választották kutatásuk céljául? A párkapcsolatokat tanulmányozó szakembereket már régóta lenyűgözik az aszimmetrikus elköteleződés következményei, bár mindeddig nem túl sok tanulmány vizsgálta e kapcsolatok jellemzőit. Stanley és munkatársai feltételezése szerint pedig manapság egyre könnyebben találhatjuk magunkat egy ilyen párkapcsolatban.

Több tudós is hosszasan írt már olyan kapcsolatokról, amelyekbe a felek nem egyenlő mértékben fektettek be. Willard Waller megalkotta a jól ismert „legkevésbé érdeklődés elvét” a kapcsolatok hatalmáról, miszerint „az a személy képes diktálni a kapcsolati feltételeket, akit a kapcsolat folytatása a legkevésbé érdekel.” Ez az elv nem csupán romantikus kapcsolatokra, de akár családi, üzleti kapcsolatokra is vonatkoztatható. Az elköteleződés természetére összpontosító társadalomtudományi irodalomban újból és újból felmerül ez a téma, miszerint 

a kapcsolat fenntartására leginkább elköteleződött személynek kevesebb hatalma van, mint annak, aki kevésbé törődik azzal, mi is lesz a kapcsolattal.

Fiatal felnőtt párok és az elköteleződési aszimmetria

Az Aszimmetrikusan elköteleződő kapcsolatok című tanulmányban a kutatók egy 315 párból álló mintát vizsgáltak. A résztvevők ellenkező nemű párkapcsolatban élő, 18 és 34 év közötti randevúzó és/vagy együtt élő fiatal felnőttek voltak. Ez a minta lehetővé tette a kutatók számára, hogy közvetlenül összehasonlíthassák a partnerek elköteleződésének mértékét (a jövőt tekintve, hogy egy pár legyenek). A mintát aszimmetrikusan elköteleződő (ACR) és nem aszimmetrikusan elköteleződő (nem ACR) párokra osztották. Az aszimmetrikusan elköteleződő pároknál pedig elköteleződési szint alapján megkülönböztették és azonosították a gyengén, illetve erősen kapcsolódó partnert.

A mintában vizsgált párok a longitudinális kutatás kezdetén nem voltak házasok, valamint átlagosan körülbelül két éve voltak együtt. A párok negyvenhét százaléka tervezte a házasságot, huszonnégy százalékukban neveltek gyermeket előző kapcsolat(ok)ból, és tizenhárom százalékban közös gyermeket neveltek.

A kutatók a következő eredményt kapták:

• A kapcsolatok hatvanöt százaléka kölcsönösen elköteleződő volt, harmincöt százaléka pedig aszimmetrikusan elköteleződő, vagyis ACR volt.
• A férfiak esetében sokkal valószínűbb volt, hogy gyengén kapcsolódóak, mint a nők esetében (huszonhárom százalék a tizenkét százalékkal szemben).

A házasság előtti együttélésről szóló korábbi tanulmányaikban nem mindig találtak a kutatók ilyen érdekes különbségeket a férfiak és a nők között az elköteleződés terén, amikor viszont igen, akkor a különbségek mindig azt mutatták, hogy

a férfiak nagyobb valószínűséggel voltak kevésbé elköteleződő partnerek, mint a nők (körülbelül kettő az egyhez arányban).

Összeköltözés, házasság és elköteleződés

Stanley és kollégáinak korábbi tanulmányaikból származó egyik eredménye szerint a partnerek elköteleződési szintje között nem volt különbség azon párok esetén, amelyek tagjai vártak az összeköltözéssel az eljegyzésig vagy a házasságig.

Azonban lényeges különbség mutatkozott elköteleződésben azok között a partnerek között, akik együttélése már az eljegyzés, illetve a házasság előtt megkezdődött. Az ilyen házasságok férjei kevésbé köteleződtek el, mint feleségeik, valamint azokhoz a férfiakhoz és nőkhöz képest is kevésbé, akik olyan párkapcsolatban éltek, amelyben a párok csak eljegyzés vagy házasság után éltek együtt. Valamint ezeknek a pároknak az elköteleződést tekintő különbsége már a házasság előtt is számottevő volt, és ez láthatóan fennmaradt a házasságkötést követő évek során is.

Stanley arra figyelmeztet, hogy vegyük fontolóra, miért is alakulhatott ki ez a különbség az összeköltözés idejét illetően. Vannak, akik talán a hiányzó elköteleződést kívánják pótolni, „megjavítani” azzal, hogy összeházasodnak, látszólag elköteleződnek.

A továbblépés azonban nem jelent átváltozást, transzformációt a párkapcsolat szempontjából.

Azt az aggodalmát is megfogalmazta a kutató, hogy az emberek manapság azért kerülhetnek könnyebben ACR kapcsolatokba – amelyeknek más helyzetben már véget vetettek volna – mert az együttélés sokkal nehezebbé tette a kapcsolat felbontását. Számos tanulmányban találtak megerősítést erre a feltételezésre. Ennek alapján azt jósolták, hogy azok, akik a kutatás során együtt éltek, nagyobb valószínűséggel voltak ACR-ekben, mivel az együttélés miatt valószínűbb volt, hogy ezek a kapcsolatok folytatódtak.

Eredményeik a következők lettek:

• Az együtt élő párok szignifikánsan nagyobb valószínűséggel (42%) voltak ACR-ben, mint azok, akik nem éltek együtt (30%).

Hasonlóképpen számítottak arra is, hogy azok, akik házassági terveket szövögettek, lényegesen kevésbé valószínű, hogy ACR-ekbe kerülnek, és ezt is találták:

• Azok a párok, akik a házasságot kölcsönösen tervezték, szignifikánsan kevésbé voltak (25%) ACR-ben, mint a kölcsönös tervek nélküli párok (45%).

Ez az utolsó megállapítás nyilvánvalónak tűnik, azonban olyan eredmény is született, hogy a párok egy meglepő százaléka (25%) a házasságot kölcsönösen tervezte, mégis ACR pár volt. Hogyan történhetett ez? A házasságkötést megelőző együttélés is vezethetett az ACR házassághoz, vagy legalábbis az együttélés megkezdése azelőtt, hogy a párok tagjai világossá tették volna egymás számára a jövőre vonatkozó terveiket, elképzeléseiket a párkapcsolatukról.

A cikk második részében arról is szó lesz majd, hogyan befolyásolja a párkapcsolat minőségét, megélését az aszimmetrikus elköteleződés, mely párok hajlamosabbak a szakításra aszerint, hogy melyik nemű partner a gyengén, illetve erősen kapcsolódó. Ezen kívül arra is lehetséges magyarázatokat kapunk, hogyan alakulhatott ki, és miért van egyre több aszimmetrikusan elköteleződő párkapcsolat, és mit tehetünk, hogy lehetőleg ne kerüljünk ilyen helyzetbe.