Az internet modern világunkban életünk egyik legalapvetőbb része, amely az online lét sajátos formája révén teret ad az egyéni kibontakozásnak a kommentszekciókban, fórumokon, vagy a közösségi médiában. Ám sokszor ez azzal jár, hogy akár nem mindennapi szexuális érdeklődésű egyének is könnyen utat találnak a személyes rendellenes viselkedéseik, fétiseik megéléséhez, melyek során gyakran direkt vagy közvetve bolygathatják meg az átlag felhasználók életét. De mik is ezek az bizarrnak tűnő jelenségek, és miért találkozhatunk velük egyre többször a világhálón?

Ki ne futott volna már többször bulvár hírekbe, amelyek olyan internetes botrányokról számoltak be, mint a webkamerán keresztüli kukkolás, a chatelés során történő szexuális zaklatás, vagy esetleg a meztelen fotók küldözgetése illetéktelen személyeknek. Ezek az esetek mind arra emlékeztetnek minket, hogy bármennyire is sokat segíti életünket az online világ és a benne felhalmozott információk, lehetőségek, mégis sok esetben kétélű fegyverről van szó.

Önmagában véve a technológia semleges, így egyrészt a felhasználók rengeteg pozitívummal tölthetik meg (például műalkotások megosztása, hasznos információk cseréje, közös szórakozás stb.), másrészt viszont Dr. Mary Aiken, amerikai cyberpszichológus szerint ezzel szemben sokan természetes táptalajt találnak a világhálón a kóros szenvedélyeik és viselkedéseik kiéléséhez. Ezek közé tartoznak az úgynevezett parafíliák is.

Bizarr vágyaink, a parafíliák

Aiken szerint a parafíliák olyan nem mindennapi, rendellenes szexuális viselkedések, amelyek több szempontból eltérnek a hagyományos romantikus elképzelésektől. A pszichológián belül manapság már parafíliás zavarként tartják számon a kezelésre szoruló vállfajokat, ilyenek például a fetisizmuszavar (egyes tárgyak iránti szexuális vonzódás), az exhibicionizmuszavar (kóros magamutogatás), szadizmus (mások kínzásának beteges élvezete), mazochizmus (megalázás, szenvedés szexuális élvezete) vagy a voyeurizmus (kukkolásból fakadó szexuális élvezet).

Nagyjából az emberiséggel egyidősek ezek a nem mindennapi viselkedésformák, így számos megnyilvánulásuknak lehettünk szemtanúi a történelem során (például a hírhedt szadista De Sade márki, vagy az újkori bordélyházak kukkolói). Nem meglepő hát, hogy napjainkban is egyre gyakrabban tűnnek fel különböző weboldalakon mind a parafíliában szenvedő egyének, mind pedig az efféle igényeket kiszolgálni hivatott tartalmak. Ennek hátterében pedig legfontosabb tényezőként többek közt a virtuális világ által nyújtott sajátos pszichés környezet áll.

Személyes netes szörfözéseink során gyakran drasztikusan megváltozik észlelésünk, és merőben másképp láthatjuk az online világot, mint a valóságot.

Az online környezet és hatásai

Amikor leülünk a számítógép elé vagy elővesszük az okostelefonunkat, és megnyitjuk valamelyik közösségi oldalt, esetleg kedvenc hírportálunkat, egy egészen másfajta ingerekben gazdag környezetbe érkezünk. Abban a világban nem találkozunk a mindennapokban megtalálható kisebb-nagyobb kommunikációs jellegzetességekkel – mások mimikája, testbeszéde, személyes terek – és azon kaphatjuk magunkat, hogy olyan dolgokat írunk le a kommentszekciókba, vagy osztunk meg egyéb felületeken, amiket szemtől-szembeni helyzetben nem tudnánk hasonló határozottsággal képviselni.

Mindez annak köszönhető, hogy a fentebb említett apró információk hiányában képesek vagyunk torzított szemüvegen keresztül látni a többi felhasználót, megalapozatlan döntéseket hozni, valamint bátrabban, gátlástalanabbul viselkedni.

Ilyenkor John Suler fogalma érvényesül, az úgynevezett „online gátlásvesztés”, tehát szókimondóbbak leszünk, hiszen névtelenségünk, a külső kontroll hiánya és a fizikai távolság mind egyszerre hat ránk, illetve szabadít fel.

A folyamat pedig elvezethet az „online eszkaláció” jelenségéhez, azaz indulataink, kísértéseink és vágyaink fokozottabban, akár kontrollálatlanul is megjelenhetnek a virtuális térben.

Emellett amikor a szélsőségek megjelenéséről beszélünk a társas támogatás is kiemelendő faktor. A világháló ugyanis számos fórumot biztosít a különféle parafíliás zavarokkal élőknek, így az egyes rendellenes viselkedések normalizálódásának. Az úgynevezett „online szindikáció” során különböző fétisekkel, bűnözői hajlamokkal vagy mentális zavarokkal rendelkezők könnyebben egymásra találnak a külön e célokra létrehozott oldalakon, és sok esetben elfogadottá teszik az egyedi viselkedésformáikat, ezzel erősítve a parafíliák terjedését.

A fentiek következtében nem véletlen, hogy például az USA-ban kortárs kutatások szerint a fiatalkorúak nyolc százalékát érinti célzott zaklatás a világhálón, továbbá a tizennyolc éven aluliak hat százaléka online szexuális zaklatás áldozata. Lássuk, melyek a napjainkban legnagyobb veszélyt jelentő, interneten is elterjedt parafíliák.

Fétisek és exhibicionizmus

Elsősorban a fetisizmuszavar az egyik legkiemelkedőbb mind közül, ugyanis talán az egyik leggyakrabban előforduló parafília, amelynek megtalálhatjuk enyhébb és súlyosabb változatait egyaránt. A fétis szó a köznyelvben a szexuális vonzódást kiváltó tárgyakra értendő, de maga a fetisizmuszavar akkor jelenik meg, ha a fétistárgyakat szexuális kielégülésre használják fel. Legtöbbször ártalmatlan tud lenni egy fétistárgy iránti vonzódás – mondjuk egy egyszerűbb lábfétis során - ha egy adott partner beleegyezésével éli ki az illető a vágyait.

Viszont akkor válik problémássá a helyzet, amikor a személy szorongást él meg érdeklődése miatt, vagy másokból pszichés szorongást vált ki a viselkedésével, esetleg fizikai kárt okoz, illetve partneri beleegyezés nélkül cselekszik. Sajnálatos módon a súlyosabb fetisizmuszavar egyre nagyobb teret nyer az interneten, ugyanis már külön fétisekre specializálódott oldalak alakultak, amelyek normalizálják, valamint megerősítik a bizarr viselkedésformákat. Ezáltal terjedtek el a különféle autó- és motorhangokra adott szexuális válaszok (másnéven „indítózás”) és a lábfétis súlyosabb vállfajai. A felsoroltak közül az előbbiek a tulajdon (például autók) megrongálásához, az utóbbiak pedig a nők fokozott zaklatásához vezetnek.

Másrészt megemlítendő még az exhibicionizmuszavar, melynek során a személy számára az okoz szexuális izgalmat, ha másoknak mutogathatja a nemi szervét. Különösen fontos probléma ez napjainkban, amikor a Snapchat, Messenger, vagy Instagram felületein bárki küldhet magáról képet akár névtelenül, és bárki eshet áldozatul. Az exhibicionisták általában a csökkent önértékelésük miatt folyamodnak szokatlan módszereikhez, mivel képtelenek kisebbségi érzésük miatt közeledni másokhoz, így a villantás módszerével képesek némi gyors kielégüléshez jutni.

Ám a korábban említett online gátlásvesztés és eszkaláció tovább növeli e viselkedések gyakoriságát, valamint az anonimitás csökkenti a visszautasításból eredő csalódottságot. Továbbá mivel az exhibicionisták ki vannak éhezve a visszajelzésekre, képesek egyre több és több új áldozathoz eljutni, míg ők nem jutnak szakszerű kezeléshez. Ráadásul az exhibicionizmus és egy másik parafília, a kóros kukkolás enyhe formái pedig összekapcsolódhatnak olyan hétköznapi jelenségekben is, mint a valóságshow-k, amelyekben bárki felfedheti éltének intim aspektusait, miközben nézők százai figyelik.

Tényleg ennyire rossz a helyzet?

Cikkünk alapján felmerül a kérdés, hogy tényleg ennyire veszélyes lehet az internet, ha rendellenes viselkedések felerősítéséről, terjesztéséről van szó? A válaszunk az, hogy sok esetben igen, komoly negatív aspektusai vannak az online térnek, amelyek hétköznapjainkban veszélyt jelenthetnek gyermekeinkre és ránk, felnőttekre is. Ám jó hír, hogy egyre több szakember foglalkozik az interneten burjánzó parafíliák felismerésével és kezelésével, így számos olyan szoftvert fejlesztenek pszichológusok és bűnügyi szakértők, amelyek képesek lenyomozni az érintetteket.

Emellett viszont időnk nagy részében a virtuális tér segít kapcsolataink ápolásában, munkánk végzésében vagy akár a szórakoztatásunkban, és kisebb valószínűséggel találkozunk a világháló sötét oldalával, ha nem keressük külön. Saját tudatosságunk növelésével, a parafíliákkal élők hozzáértő kezekbe irányításával, valamint családtagjaink és ismerőseink informálásával pedig mi magunk is sokat tehetünk egy biztonságosabb világháló felépítéséért.

Felhasznált irodalom

Aiken, M. (2016). The cyber effect: An expert in cyberpsychology explains how technology is shaping our children, our behavior, and our values--and what we can do about it. Random House. 35-58.

Schwartz, M. F., & Southern, S. (2000). Compulsive cybersex: The new tea room. Sexual Addiction & Compulsivity: The Journal of Treatment and Prevention, 7(1-2), 127-144.

American Psychiatric Association. (2013). Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5th ed.). Arlington, VA: Author.