Sokan álmodozunk arról, hogy egyszer majd felkapjuk a hátizsákunkat, és nekivágunk a nagyvilágnak. Magunk mögött hagyjuk a rutinokkal teli mindennapokat, és ismeretlen tájak, kultúrák, ízek és illatok felfedezésére, megismételhetetlen kalandok átélésére indulunk. Nem is az úti cél az elsődleges szempont, hanem az, hogy az utazás kellően távolra repítsen minket a komfortzónánktól. Vannak, akikben ez a késztetés különösen erőteljesen munkál. Vajon mi állhat a csillapíthatatlan utazásvágy hátterében? Néhányunknak a génjeiben is kódolva lehet a világutazás szenvedélye? Cikkünkben a „wanderlust gén” hipotézis hátterét vizsgáljuk meg.
A német eredetű „wanderlust” kifejezés a világjárásra, ismeretlen vidékek felfedezésére irányuló intenzív vágyat takarja. Legtöbben szívesen döntünk az utazás mellett, ha szeretnénk kikapcsolódni. Van, aki a vízpartot keresi, míg más a hegyekben érzi jól magát. Általában meghatározott igény szerint választunk úti célt, attól függően, hogy például strandolásra, síelésre vagy éppen túrázásra vágyunk. Az emberek egy részét azonban önmagában az úton levés élménye hajtja. Szeretnék bejárni a világot, megismerni a különböző kultúrákat, minél extrémebb környezetbe vágynak, keresik a kihívásokat, az újdonságot. Ez az attitűd nemcsak a célállomás megválasztásában nyilvánulhat meg, hanem egyéb viselkedési mintázatokban is. Ha feléled bennük az utazásvágy, általában az sem jelent gondot számukra, ha emiatt kénytelenek feladni korábbi életvitelüket, például ott kell hagyniuk a munkahelyüket. Gyakran olyan mértékben hajszolják az extrém élményeket, hogy akár veszélyes helyzetekbe is sodorhatják önmagukat.
A sejtjeinkben kódolva
A téma kutatói azt találták, hogy a korábban említett vonások, köztük a világjárás intenzív vágya is kapcsolatban állhat a DRD4 gén 7R típusú variánsával. Emiatt ragadt rá a „wanderlust gén” elnevezés.
Az emberek körülbelül húsz százalékánál fordul elő ez a génvariáns.
DRD4 egy receptor, amelynek a dopaminszint szabályozásában van szerepe. A dopamin többek között a jutalomérzés jelentkezésével is kapcsolatban álló neurotranszmitter. A DRD4 gén 7R típusú variánsa, allélja alacsonyabb érzékenységet mutat a dopaminra. Tehát az ilyen típusú alléllal rendelkező személyeknek nagyobb fokú ingerlésre van szükségük ugyanolyan mértékű jutalomérzés, kielégülés átéléséhez, mint a populáció többi tagjának. Ez a genetikai eltérés is szerepet játszhat az intenzív élménykereső viselkedés, a fokozott kalandvágy kialakulásában.
Őseink öröksége
Dr. Richard Paul Ebstein, a Szingapúri Nemzeti Egyetem pszichológia professzora több mint két évtizede tanulmányozza ezt a génvariánst. Kutatásai azt mutatják, hogy ez a gén valóban kapcsolatban áll az újdonságkereső, extravertált viselkedéssel. Meggyőző bizonyítékot találtak arra is, hogy azok a személyek, akik rendelkeznek ezzel a génmutációval, impulzívabbak lehetnek döntéseikben, illetve gyakrabban vonódhatnak be rizikós pénzügyi és más típusú vállalkozásokba is. A kutatások arra utalnak, hogy
a „wanderlust gén”-nel rendelkező személyek általában kockázatvállalóbbak.
A Kaliforniai Egyetem kutatói kimutattak egy további érdekes összefüggést. Chuansheng Chen és munkatársai vizsgálataik során azt találták, hogy a vándorló, nomád gyökerekkel rendelkező népeknél gyakoribb a DRD4-7R variáns előfordulása, mint a hosszú ideje letelepedett életmódot folytató kultúrákban. Dobbs és munkatársai pedig egészen az emberiség bölcsőjéig vezették vissza az összefüggést. Eredményeik azt mutatják hogy azoknál a népcsoportoknál magasabb az említett génmódosulás előfordulása, akiknek az ősei az emberiség legkorábbi időszakában feltételezhetően az elsők között hagyták el Afrikát. Ezek az eredmények az utazás, a világ felfedezése iránti sóvárgás egészen ősi motivációs hátterére utalnak.
Született felfedezők
Ezek alapján felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon a történelem nagy felfedezőit is ez a gén hajtotta-e új tájak meghódítására? Lehet, hogy Kolombusz Kristóf, Amelia Earhart, Neil Armstrong vagy Sir Edmund Hillary nyughatatlan felfedezővágyának is ez állhatott a hátterében? Ahogyan az emberi szervezet legtöbb működési mechanizmusa, ez az összefüggés is jóval komplexebb. Egyetlen gén önmagában nem tehető felelőssé ilyen árnyalt személyiségtényezőkért.
A gének olyanok, mint egy-egy személyiségvonás bonyolult receptjének hozzávalói.
A DRD4-7R gén tehát olyan a világjáró személyiség receptjében, mint a paprika egy jó pörköltében. Elengedhetetlen összetevője, de önmagában nem elegendő hozzá. Sőt ahogyan a paprika sok más ételnek is alapvető fűszere, úgy a DRD4-7R gén is szerepet játszik számos más emberi viselkedésmintázat alakulásában is. Kapcsolatba hozzák a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD), a promiszkuitás, de még a drogfüggőség kialakulásának neurológiai alapjaival is. A genetikai tényezőkön kívül pedig rendkívül fontos szerepet játszanak a kulturális és környezeti faktorok is az egyén személyiségműködésének formálódásában. Egyetlen gén bizonyos variánsa tehát még nem határozza meg, hogy kiből válhat a következő Indiana Jones vagy Lara Croft, de a lehetőséget, a hajlamot mindenképpen magában rejti.
Felhasznált szakirodalom Armour, J.A.L., Anttinen, T., May, C.A., Vega, E.E., Sajantila, A., Kidd, J.R., Kidd, K.K., Bertranpetit, J., Pääbo, S., & Jeffreys, A.J. (1996) Minisatellite diversity supports a recent African origin for modern humans. Nature Genetics, 13. 154–160doi:10.1038/ng0696-154 Dobbs, D. (2012). Are you an orchid or a dandelion?. New Scientist, 213(2849), 42-45. Lichter, J. B., Barr, C. L., Kennedy, J. L., Van Tol, H. H., Kidd, K. K., & Livak, K. J. (1993). A hypervariable segment in the human dopamine receptor D4 (DRD4) gene. Human Molecular Genetics, 2(6), 767-773. Schilling, C. M., Walsh, A., & Yun, I. (2011). ADHD and criminality: A primer on the genetic, neurobiological, evolutionary, and treatment literature for criminologists. Journal of Criminal Justice, 39(1), 3-11. További forrás itt található.
