A zene csodálatos dolog, ami sokak szerint szinte mindent képes jobbá tenni. Így van ez az edzéssel és a sporttal is. Nem véletlen, hogy a sporteseményeken is megállás nélkül szól a zene, a futókat fülhallgatóban látjuk az utcán, és az edzőtermek alapfelszerelései közé tartozik a hangfal és a spotify előfizetés. Hogyan, és milyen hatást fejt ki a zene az agyunkban, és hogyan hat ez az edzésmunkánkra és a motivációnkra?

A zene életünk szerves része. Zenét hallgatunk a buszon, az autóban, akár munka közben, énekelünk, és zenére táncolunk. Zene szól a boltokban, ami kellemes hangulatba hoz, hogy nyugodtan vásároljunk. Zene szól az edzőteremben, hogy elhiggyük, mindenre képesek vagyunk. Nem véletlenül van ez így, már a kezdetektől zenével élt az ember, sőt a csecsemő is hallja és felismeri a zenét, megnyugtatja, ha az édesanyja énekel neki. De mi is egyáltalán a zene, hogyan képes pár hang így megváltoztatni a hangulatunkat és miért tudunk tőle hatékonyabban edzeni?

A zene

A zene egy olyan fizikai tulajdonságokból felépülő hallási objektum, amit nagyon magas szinten, komplex egészként és bonyolult reprezentációként vagyunk képesek leképezni, az egyes tulajdonságoktól függetlenül, vagyis absztrakt módon. Ilyen fizikai tulajdonság például a zene ritmusa, tempója, frekvenciája (vagyis a hangok magassága), és a hangok szimultán, illetve szekvenciális szerveződése. 

A dallam tehát, amit mi hallunk, ritmusból, tempóból és a hangok szerveződéséből áll, de mindettől függetlenül észleljük. Mi több, ha különböző transzformációkon esik át, például változik a hangnem, vagy más hangszeren halljuk,

a dallam akkor is megtartja az eredeti identitását.

Az általunk így leképezett dallam hangulatot, sőt érzelmeket is kivált belőlünk. Az természetesen egyénileg eltérő, hogy ki mit preferál, kiből milyen stílus, vagy melyik hangzás váltja ki azt a jól ismert és méltán vágyott euforikus érzelemáradatot. 

Mi is képesek vagyunk a zenéhez szinkronizálódni. Ilyen például, amikor átvesszük a zenének a hangulatát, és ahhoz kapcsolódó érzelmeket élünk át. A lassabb tempójú, kellemes zenétől megnyugszunk, a ritmusosabb, tempósabb zene pedig, persze rengeteg különböző stílusban, felpörget minket.  Ebből látszik, hogy maga a zene képes alakítani az érzelmeinket, ami elképesztő tény, ha belegondolunk, hiszen ennek a tudatában választhatunk úgy zenét, hogy milyen érzelmi állapotot, hangulatot akarunk eredményezni magunknak. Ugyanakkor a már meglévő hangulatunkhoz és érzelmeinkhez is választhatunk mi zenét, ami a legjobban passzol hozzá, hiszen akkor épp az fog a legjobban esni nekünk, ha a hangulatunkhoz illeszkedő dallamok simogatják a lelkünket. 

A zenének a hangulatra gyakorolt hatása mellett, bizonyítottan az agyunk jutalmazó és hormonkiválasztó rendszereire is befolyással bír. Ezekre a rendszerekre olyan alapvető szükségletek tárgyai hatnak, mint például az étel, vagy a szexuális együttlét, melyek valójában a túlélésünket és a fennmaradásunkat szolgálják, ezért váltanak ki az agyban jutalmazó hatást, hogy mindenképp fennmaradjanak. A zene is ezekre a rendszerekre hat, pedig objektíve (bár még vitatják a kérdést, hogy evolúciósan mennyire adaptív), nem szükséges feltétele a túlélésnek, úgy mint a biológiai alapszükségleteink kielégítése. Akárhogy is, az agyi jutalmazó rendszerekre hatva így

a zene kellemes, pozitív, sőt néha euforikus érzelmeket vált ki bennünk úgy, hogy hormonok kiválasztását segíti elő.

Például csökkentheti a tesztoszteronszintet, aminek következtében csökken az agresszió, a kortizol hormon csökkentésével pedig a stressz és a feszültség szintje lesz alacsonyabb. Blood és Zarratore tanulmányában PET vizsgálatokkal bizonyították, hogy a résztvevők által választott zene úgynevezett borzongást váltott ki bennük, melyet az erős pozitív érzelmeknek tulajdonítottak.

Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a zene a pozitív érzelmekkel kapcsolatos agyi struktúrákra hat. Ezenfelül az automatikus fiziológiai reakciókat is mérték, és azt találták, hogy változott a szívritmus, a pulzus, a légzésszám, de még az izomfeszültség is. Az ilyen változások nagyon fontosak, ugyanis emelkedett arousal, vagyis aktivitási szintet idéznek elő, és ez vezet a fokozott hangulathoz. 

Edzés

A fentiek fényében tehát nem kérdéses, miért megy jobban az edzés, miért vagyunk motiváltabbak és tudunk jobban teljesíteni, ha közben zenét hallgatunk. A zene, főleg ha mi választjuk, és tudjuk, mi az, ami leginkább pörgős hangulatba hoz minket, igen nagy mértékben képes minket motiválni. A sportoló megnyugtathatja magát kellemesebb dallamokkal, ha arra van szüksége a rajt előtt, de olyan zenét is választhat, ami olyan tettrekész, rettenthetetlen hangulatba hozza, hogy körbenéz, és nem érti, hogy a versenytársai hogy mertek egyáltalán odajönni, és kiállni ellene. 

A kutatások is alátámasztják a fentieket. Az eredmények szerint a sportolók nagy része motiválónak érzi a zenehallgatást, ezért edzésen és versenyeken is preferálják az általuk választott stílus hallgatását. Egy kutatásban pedig azt találták, hogy az alacsony intenzitású edzések során a zenehallgatás képes elvonni a személy figyelmét, és komfortosabbá teszi számára az edzést, ugyanis a vizsgálati személyek alacsonyabb szintű stresszről számoltak be, ha zenét hallgattak mozgás közben.

Felhasznált irodalom

Blood, A. J., & Zatorre, R. J. (2001). Intensely pleasurable responses to music correlate with activity in brain regions implicated in reward and emotion. Proceedings of the national academy of sciences, 98(20), 11818-11823.

Clark, I. N., Baker, F. A., & Taylor, N. F. (2016). The modulating effects of music listening on health-related exercise and physical activity in adults: A systematic review and narrative synthesis. Nordic Journal of Music Therapy, 25(1), 76-104. doi:10.1080/08098131.2015.1008558

Laukka, P., & Quick, L. (2011). Emotional and motivational uses of music in sports and exercise: A questionnaire study among athletes. Psychology of Music, 41(2), 198-215. doi:10.1177/0305735611422507

Yamashita, S., Iwai, K., Akimoto, T., Sugawara, J., & Kono, I. (2006). Effects of music during exercise on RPE, heart rate and the autonomic nervous system. Journal of Sports Medicine and Physical Fitness, 46(3), 425.

És ITT