12 szabály az élethez – vajon képesek vagyunk rend és káosz határán élni?, II. rész

Jelen cikkünkben folytatjuk Jordan B. Peterson klinikai pszichológus és politológus, 12 szabály az élethez – Így kerüld el a káoszt! – című könyvének elemzését. Újabb szabályokat, alapigazságokat vizsgálunk meg, és boncolgatjuk őket a teljesség igénye nélkül.

A cikksorozat első részében megemlítettünk a Peterson által felvetett szabályok közül ötöt. Megtanultuk, hogy hogyan tehetjük meg az első lépést a társas ranglétrán, és hogy miért érdemes megválogatni a barátainkat. Kitértünk arra is, hogy célszerű időről időre felülvizsgálni vágyainkat, céljainkat, és hogy merjünk újratervezni. Az olvasottak fényében vélhetően tisztábban láthatjuk a lét értelmét, ha öntudatos élőlényekként vállaljuk tetteinkért, döntéseinkért a felelősséget, és képesek vagyunk elhagyni a káros viselkedési mintáinkat és szokásainkat. Haladjunk tovább!

6. „Adjunk értelmet az életünknek (megalkuvás helyett)!” – avagy ne féljünk áldozatot hozni

Mit számít, ha lopunk, csalunk vagy hazudunk, ha azzal könnyed örömhöz és boldogsághoz jutunk? A válasz abban rejlik, hogy a legtöbb ember a jelenben egy jobb jövőképben bízik, és hogy ez a bizonyos jövőkép áldozattal jár. Áldozatot kell hoznunk, ha jobbak akarunk lenni a munkánkban, áldozatot kell hoznunk gyerekeinkért, áldoznunk kell, hogy valami értelmes célunk valóra váljon.

Fel kell áldoznunk az azonnali gyönyört egy jobb jövő reményében!

Az ember az állatokkal ellentétben a szocializáció folyamán megtanulja késleltetni ösztöntörekvéseit. Megtanuljuk, hogy ha a jelenben feladunk valamit, egy jövőbeli értelmes cél érdekében, akkor a távolabbi jövőben legtöbbször valami nagyobb pozitív vár majd minket. El kell fogadnunk, hogy a siker, az, hogy teljesüljenek vágyaink, rengeteg áldozattal jár. Aki a hedonisták bajnokaként megalkuszik a gyors örömszerzéssel és kizárólag a pillanatnak él, az elveszíti az emberi lét értelmét, mivel nincs cél, ami vezesse az úton, így feladja az esetleges jövőbeli jutalmat.

A baj akkor következik be, ha mégis meghozzuk az áldozatot, de a remélt jutalmat mégsem „kapjuk meg” a jövőben, azaz elvárásaink nem teljesülnek. Ez visszautal az első cikkben említett negyedik szabályra, azaz hogy ha nem teljesülnek elvárásaink, akkor vizsgáljuk felül, hogy a helyes cél lebeg-e a szemünk előtt. Amennyiben nem, akkor merjünk újratervezni!

7. „Mondjunk igazat – vagy legalábbis ne hazudjunk!” – avagy egy ember értékét az határozza meg, hogy mennyi igazságot képes elviselni

Hazugságok révén manipulálhatjuk a világot, elferdíthetjük a létet, mivel elismerhetünk olyan dolgokat, amelyek nem léteznek, és letagadhatunk olyanokat, amelyekkel igenis számolnunk kéne. A hazugságok révén olyan világot teremthetünk magunknak, amilyenre mindig is vágytunk. A probléma csak az, hogy ez a világ alaptalan és nem létezik.

Mi történik, ha inkább abbahagyjuk a hazudozást?

Ha úgy döntünk, hogy hazugságok révén hamisítjuk meg az életünket, becsapjuk önmagunkat és egyben lemondunk arról, hogy egy nagyobb értelem érdekében tudjunk cselekedni. Nem leszünk tisztában saját korlátainkkal, készségeinkkel, kevés lesz a tudásunk, és végül csalódunk önmagunkban, hogy mégsem teljesültek vágyaink. Ezt elkerülhetjük, ha őszinték vagyunk! Ha őszintén bevalljuk, hogy mit nem tudunk, akkor képesek leszünk tanulni. Ha tudjuk, hogy hol a hiba, akkor tudjuk, hol fejlődjünk. Ahogyan Peterson említi: „A mi felelősségünk észrevenni, ami a szemünk előtt van, bátran, és tanulni belőle, még akkor is, ha szörnyűnek tűnik, és ha igazat mondunk, azzal a leglakhatóbb valóságot hozzuk létre”.

8. „Gondoljuk azt, hogy a másik ember tud valamit, amit mi nem!” – avagy többet tanulunk, ha hallgatunk

Néha többet tudunk tanulni mind másoktól, mind magunktól, ha csak hallgatunk. Hajlamosak vagyunk kizárni másoknak a miénkkel ellentmondó meglátásait, és arra is hajlamosak vagyunk, hogy saját belső hangunkat figyelmen kívül hagyjuk. Mindkét eset ahhoz vezethet, hogy feladjuk a gondolkodást. Feladjuk, hogy átvegyük mások szemléletét, hogy megértsük, ők miért gondolkodnak úgy, ahogy. Feladjuk, hogy megkérdőjelezzük saját céljaink helyességét, hogy értelmezzük és helyükre tegyük a múltbeli eseményeket.

„Mielőtt megoldhatnánk egy problémát, előbb pontosan meg kell fogalmazni.”

Akár a belső beszédünk, akár a másokkal való beszélgetés révén a hallgatás hozzásegít ahhoz, hogy olyan szemszögből pillantsuk meg a világot, ahogy még nem láttuk. Több szem többet lát alapon gondolhatjuk azt, ha hallgatunk, egyre több értelmezéssel, információval találkozhatunk, így növekszik az esélyünk egy koherens kép, értelem megalkotására. Ne felejtsük el, hogy „magunkat is úgy hallgassuk beszélgetés közben, mint a másik személyt”.

9. „Fogalmazzunk pontosan!” – avagy ha korán látjuk a problémát, a megoldás is közelebb van

Peterson ezen szabállyal kapcsolatosan elmesél egy történetet a klinikai praxisából egy nőről, aki több mint húsz év házasság után tudta meg, hogy a férje megcsalja. Ilyen esetben mintha kihúznák az ember lába alól a talajt, krízishelyzetbe kerülünk. Összeomlik bennünk az illúzió, hogy boldog, őszinte házasságban élünk. Mint kiderült, rengeteg olyan apró jel volt (például kevesebb együttlét, ritkuló kettesben való beszélgetések stb.), melyek már a megcsalás előtt hónapokkal jelen voltak. De mi lett volna, ha már ezen apró jelekkel akkor foglalkozik a pár, mikor először érezték jelenlétüket?

Az emberek hajlamosak az apróbbnak tűnő problémákat addig halogatni, míg össze nem állnak egy nagyobbá. Viszont míg a kisebb gondokat még viszonylag egyszerűen és gyorsan meg lehetne oldani, addig a belőlük kibontakozó káoszt már szinte lehetetlen kezelni. Mintha csak arra vártak volna ezek az apróbbnak tűnő gondok, hogy észrevegyék őket és foglalkozzanak velük. Peterson szerint lényeges, hogy ezt a folyamatot felismerjük, és már akkor foglalkozzunk a kisebb problémákkal, amikor először észleljük jelenlétüket. Ne mulasszuk el a lehetőséget, hogy pontosan megfogalmazzuk gondjainkat!

Ez a négy szabály olyan általános igazságokat tartalmaz, amelyeket kis odafigyeléssel mindannyian képesek vagyunk alkalmazni a mindennapokban. Peterson elgondolása alapján azzal, hogy figyelünk másokra és önmagunkra, őszinték vagyunk, igyekszünk a helyzeteket reálisan megítélni és nem tusoljuk el az apróbb gondokat, illetve aktívan dolgozunk a káosz és rend közötti egyensúly megtartásán, egy sokkal teljesebb élet képe rajzolódik ki előttünk.