12 szabály az élethez – vajon képesek vagyunk rend és káosz határán élni?, III. rész

Egy könyv, amely fél évvel ezelőtti megjelenése óta kicsivel több mint két millió példányban kelt el 40 országban, és uralja a sikerlistákat. Egy klinikai pszichológus, professzor, gondolkodó és hivatásos „provokátor”, akinek tizenkét szabálya és világszemlélete meghódította az online értelmiséget. Mit tanulhatunk a könyvből, és mit érdemes megfogadnunk a tizenkét szabályból? Cikkünkből kiderül.

Cikksorozatunk utolsó részében befejezzük Jordan B. Peterson klinikai szakpszichológus 12 szabály az élethez – Így kerüld el a káoszt! című könyvének elemzését. Az utolsó három szabály keretein belül szó lesz gyermeknevelésről, szülői „túlféltésről”, kockázatvállalásról, az élet adta korlátok elfogadásáról és a krízisfeldolgozásról.

De mit is tanultunk eddig?

Az első cikkben azzal kapcsolatban elaborálgattunk a szabályok mentén, hogy aktív tudatos lényekként hogyan lehetünk hatással a társas státuszunkra, hogyan vállalhatjuk a felelősséget tetteinkért, még ha azok maladaptívak is, hogyan válasszunk „jó” barátokat, és hogy miért érdemes néha újratervezni céljainkat. A második cikkben kitértünk arra, miért fontos, hogy pontosan fogalmazzunk, hogy meghallgassunk másokat, hogy törekedjünk az őszinteségre, illetve hogy miért érdemes áldozatot hoznunk. Ezek tekintetében térjünk is rá az utolsó három szabályra.

10. „Ne hagyjuk, hogy a gyerekeink megutáltassák magukat velünk!” – avagy ne féljünk terelgetni gyermekeinket

Peterson szerint az utóbbi években a fejlettebb nyugati kultúrákban számos abból adódó gyermeknevelési probléma merült fel, hogy a szülők nem látják el megfelelően nevelői feladatukat. Nem mernek konfrontálódni a gyermekeikkel, félnek attól, hogy megutálják őket, ha fegyelmeznek, és ezért inkább barátaik gyermekeiknek, mintsem szüleik. Peterson szerint a gyermeknevelésnek elengedhetetlen része a pozitív/negatív fegyelmezés is, mivel a szülőknek kell terelgetni a gyermekeket, szocializálni őket a társadalom elvárásaihoz, és ennek keretein belül néha hatékonyan büntetni és jutalmazni őket.

Mit jelent a hatékony fegyelmezés?

Peterson annak érdekében, hogy a fegyelmezés, büntetés és jutalmazás kifejezések negatív konnotációját kiküszöbölje, bevezet egy-két szabályt a fegyelmezéssel kapcsolatosan. Először is a szülőknek nem szabad túlzásba esni a fegyelmezés részeként alkalmazott szabályok tekintetében. Felelős és következetes kereteket kell szabni annak érdekében, hogy a gyermekek szabadon bontakoztathassák ki képességeiket, tanulhassanak és biztonságosan fedezhessék fel a világot.

Másodszor, a fegyelmezés tekintetében a „minimális szükséges erő” elvét kell alkalmaznunk, azaz a legkisebb erőhatást, mely képes viselkedésbeli változást elérni a gyermeknél. Ezt a szülőknek a gyakorlatban kell kitapasztalni, mivel nagyrészt a gyermekek temperamentumától függ, hogy elég-e egy szigorúbb ellenző tekintet, avagy egy határozott „Nem!” vezet sikerre.

11. „Hagyjuk gördeszkázni a gyerekeket!” – avagy kockázat nélkül nincs nyereség

Peterson ezen szabály kapcsán kiemeli, hogy a kockázatvállalás, a merészség valamilyen formában mindig egy tanulási folyamat is egyben. Ha kockázatot vállalunk, olyan dolgokba vetjük bele magunkat, amelyek vagy a kompetenciánk határán, esetlegesen kicsivel azon túl vannak, vagy éppenséggel csak a szerencsén múlnak.

Véleménye szerint az embereknek szükségük van arra, hogy felülkerekedjenek az ilyesfajta kockázatokon, mivel így fejlődnek is egyben. Ahogy Peterson fogalmaz: „A gyerekeknek szükségük van annyi veszélyre a játszótéren, hogy megmaradjon a kihívás izgalma. Az emberek, beleértve a gyerekeket is, nem minimalizálni akarják kockázatot, hanem optimalizálni…így mindig kicsit megerőltetik magukat, hogy fejlődni tudjanak.”

Ezt a szülőknek is fontos észben tartani, hiszen a „túlféltéssel” esetlegesen azt érhetik el, hogy a gyermek bizonyos dolgok elsajátításától elesik, eltúlzott keretek közé kerül, melynek révén nem élheti meg saját hatóképességét, kompetenciáját.

12. „Simogassuk meg az utunkba kerülő macskákat!” – avagy a Lét korlátokkal jár

Peterson szerint el kell fogadnunk azt az alaptézist, hogy az emberi lét korlátok közé van szorítva. Rengeteg olyan környezeti tényezőnek, krízisnek (például természeti katasztrófák, betegségek), illetve emberi gonoszságnak (például terrorizmus) vagyunk kitéve, melyekre szinte egyáltalán nem tudunk hatással lenni.

Hogyan birkózhatunk meg a Lét korlátaival, és a belőlük fakadó krízisekkel?

A szerző szerint a legjobb esélyünk a megküzdésre akkor van, ha először is felismerjük, hogy az életet nem a korlátai ellenére kell elfogadnunk, hanem a korlátai miatt. Ez persze nem egyenlő azzal, hogy még az általunk vélt legrosszabb körülmények között is fel kéne adnunk azon motivációnkat, hogy az életet jobbá tegyük, de egyben nem is élhetünk az önámítás paradicsomában korlátok nélkül. Peterson azt tanácsolja, hogy szánjunk némi időt arra, hogy a krízissel foglalkozzunk, de tartalékoljunk is, mivel ha csak az köti le a figyelmünket, gyorsan kifáradhatunk.

„Tartalékoljuk az erőnket! Háborúban vagyunk, nem csatában!”

Még egy jó tanács az, ha tervet készítünk a „háborúra”, de nem kell, hogy a legapróbb részletekig kidolgozzuk azt, mondván „minden napnak megvan a maga baja”. Így tudjuk, merre haladunk, megnyugodhatunk kicsit, hiszen van cél, viszont a terv részletei mindig változhatnak, és a legnagyobb káosz közepette is megtalálhatjuk a legapróbb örömöket.

Mit is jelent káosz és rend határán élni?

A kérdés még a tanult szabályok tekintetében is nyitott marad, és úgy néz ki, a válasz félig-meddig rajtunk múlik. Mindig lesznek olyan események, történések és krízisek az életünkben, melyekre nem számítunk, és nem tudunk hatással lenni.

De felkészülhetünk a váratlanra! Peterson szerint a túlzott káosz nem vezet eredményre, mivel úgy minden összeomlik, minden kiszámíthatatlan és a túlzott rend sem célravezető, mert úgy megrekedünk, és egy helyben toporog az életünk. A káosz magával hozza a változás és fejlődés lehetőségét, míg a rend biztonságot és nyugalmat ad számunkra.

„Minden dolognak mértéke az ember...”,

mondta az ókori filozófus Prótagorasz, de mit is jelent a mérték számunkra? E tekintetben azt, hogy megtanuljuk, a rend és káosz szükséges velejárója életünknek, ezért fent kell tartanunk egy egészséges egyensúlyt, egy homeosztázist. Ehhez segítenek hozzá Peterson szabályai.