Az ókori mitológiáktól egészen a modern filmművészetig, egy izgalmas történethez, a hősnek szüksége van ellenfélre. A gonosz legalább annyira része a történetnek, mint a pozitív hős. Sőt. Sok esetben egyfajta antihősként ő maga válik főszereplővé. Mit tudhatunk meg szeretve gyűlölt filmes gonoszaink mentális problémáiról? Mit árul el rólunk a negatív karakterek iránti érdeklődésünk?
A tavalyi Suicide Squad – Öngyilkos osztag volt az első szuperhősfilm, amiből hiányoztak a klasszikus értelemben vett hősök. A filmtörténelemben azonban korántsem ritka a jelenség. Elég ha csak olyan klasszikusokra gondolunk mint a Mechanikus narancs, a Vérző olaj vagy az Amerikai pszicho. Az utóbbi években több sorozatot is inspiráltak korábbi mozifilmek gonoszai, egyértelmű főszereplővé téve a negatív karaktert (Bates Motel - Psycho a kezdetektől, Hannibál). Szigorúan véve még a mesék között is találunk olyan történeteket, ahol a hőseink eredetileg a hagyományos értelemben vett gonoszok közé tartoznak (Gru, Szörny Rt). Mit mondanak nekünk a negatív karakterek saját sötét oldalunkról?
Miért vonzz minket a gonosz?
Bár a kérdés erkölcsi magasságokba vezethet, a filmes gonoszok iránti érdeklődésünk úgy tűnik, nem egyszerűen fekete-fehér. A pszichológián belül megoszlanak a vélemények, miért nyűgöznek le minket a gonosz karakterek.
Egy svájci pszichiáter, Carl Jung úgy gondolta, ahhoz, hogy teljesebbé váljunk emberi mivoltunkban, szembe kell néznünk saját rejtett természetünkkel. Az egészséges konfrontáció önmagunk titkolt részszemélyiségével, „árnyékával” új erősségeket hozhat felszínre. Sigmund Freud elméletének alapja a tudattalanja által irányított ember képe. Szerinte ösztönénünk az örömelv alapján működik, és igyekszik megkapni, amit akar, akkor, amikor akarja. Miért nem vezet ez anarchiához? Noha a
vágyaink irányítanak minket, a társadalmi szabályok visszatartanak.
Habár tudattalan ösztönénünket önszabályozó egonk és lelkiismeretes felettes énünk igyekszik kordában tartani, önző vágyaink így is felszínre törhetnek. Például a gonosz iránti vonzalom formájában. A viselkedés-lélektan magyarázata szerint pusztán azért kedveljük a filmekben a gonosz karaktereket, mert kondicionálva vagyunk rá. Megtanultuk, hogy olyan értékekkel kapcsoljuk őket össze, mint a szórakozás, szabadság vagy maguk a pozitív hősök.
Nézzük, milyen mentális problémákkal küzdenek a filmtörténet rettegett gonoszai! A diagnózisok felállításához a klinikumban is használt DSM-et használjuk. Az Amerikai Pszichiátriai Egyesület által szerkesztett kézikönyv leltározza a mentális betegségeket és tüneteiket. Jelenleg az általunk is használt, 2015-ben kiadott DSM-5 az érvényes.
Jack Torrance (Ragyogás)
Stephen King elégedetlen volt könyvének adaptációjával, de a kritika és a közönség imádta, nagy mértékben Jack Nicholson karizmatikus alakításának köszönhetően. A történet a Colorado-hegységben játszódik, ahol Jack Torrance feleségével és fiával, gondnoki állást vállalt egy télen üresen álló szállodában, amit néhány héttel később elzár a hó a külvilágtól.
Az alkoholhasználati és impulzus-kontroll zavar a film elejétől jelen voltak Jack dühkitöréseiben és stresszre adott reakcióiban. De mivel magyarázható a folyamat, amelynek eredményeként a film végén baltával fenyegette a családját? Lássuk a fő tüneteket! Jack úgy gondolta, hogy a Hotel irányítja a gondolatait és cselekedeteit. Az ilyen irreálisnak ható gondolatképződményt a pszichológiában doxazmának, téveszmének nevezzük.
Jack a film során többször
lát és hall olyan dolgokat, amiket mások nem észlelnek,
tehát hallucinál. A történet előrehaladtával egyre jobban hiányzik gondolataiból a logika és rendezettség. Ennek a dezorganizált gondolkodásnak a jele, ahogy oldalakon keresztül egyetlen mondatot ismétel írógépével. A tünetek a skizofrénia diagnózisát támasztják alá. Ez egy kóros mentális állapot, amely a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlásával jár. A genetikai hajlam mellett kiváltó tényezők közé sorolhatjuk a világtól elzárt, inger szegény környezetet, amely esetenként pszichotikus epizódot válthat ki. A valóságban Jack gyógyszeres kezelést, illetve kiegészítésként pszichoterápiát kapna. A kezelés segít a betegnek megküzdeniük a mindennapi kihívásokkal, és tünetmentes életet élnük.
Joker (A sötét lovag)
Batman univerzumában hemzsegnek a mentálisan labilis karakterek, de Joker még Gotham városának gonosztevői közül is kiemelkedik. Christopher Nolan Batman trilógiájának második részében, a Sötét lovagban Heath Ledger alakította a karaktert. A színész posztumusz Oscar-díjat nyert, de Jokere nemcsak a bemutató előtti tragikus halála miatt vált emblematikussá. A karaktert korábban szintén eljátszó Jack Nicholson állítólag óva intette Ledgert a szereptől, mivel Joker megszemélyesítése annak idején számára is megterhelő volt. Azt, hogy a fiatal színész váratlan halálában mekkora szerepe volt annak az egy hónapnak, amit egy hotelszobába zárkózva, a karakteren dolgozva töltött, már sosem tudjuk meg. Alakítása mindenesetre tökéletes volt.
Mit mond nekünk a karakterről a pszichológia? Joker
puszta szórakozásból teremtett anarchiát,
hidegen hagyták a társadalmi normák vagy mások élete. A diagnózisa valószínűleg antiszociális személyiségzavar lenne, hétköznapi nyelvhasználatban Joker pszichopata. Képtelen beilleszkedni a társadalomba, a saját szabályai szerint él. Tetteiért nem érez bűntudatot. Ez a kórkép a népesség megközelítőleg 2,5% százalékát érintheti különböző mértékben. Kialakulásának okai között a gyerekkori zaklatást, a szülő alkoholizmusát vagy a betegségben való érintettséget említik. Az egyik legnehezebben kezelhető személyiségzavar, mivel a betegek képtelenek az együttérzésre.
John Doe – Hetedik
David Fincher krimi-thrillerének középpontjában egy rejtélyes sorozatgyilkos utáni nyomozás áll. A sorozatgyilkos a Bibliában megírt hét főbűn alapján szedi áldozatait. A hét főbűn: büszkeség, kapzsiság, bujaság, irigység, falánkság, harag és lustaság. Habár a John Doe-t alakító Kevin Spacey csupán körülbelül 20 percet van a vásznon, örökre a néző emlékezetébe ég a karaktere. A film erőssége kétség kívül a gonosz, aki nem hátrál meg attól, hogy bűncselekményeket kövessen el annak érdekében, hogy
felhívja a világ figyelmét a társadalom bűneire.
John Doe szintén az antiszociális személyiségzavar jeleit mutatja. Nem szeret, nem szorong, nem tanul. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a patológiás nárcisztikus vonásokat sem. Saját személyiségét mások rovására, mindenek fölé helyezi.
Önelégült, vágyik a figyelemre, áldozatai iránt nem mutat empátiát, mivel úgy gondolja, hogy tudatlanok ahhoz, hogy megértsék az értékeit. Szélsőséges omnipotencia érzésének eredménye, hogy az erkölcs helyreállítása érdekében az erkölcsi szabályok áthágásától sem riad vissza. Intelligens, művelt, és mindezeket tudja is magáról. A nárcisztikus vonások egy fő motívuma az irigység. Nem véletlen, hogy ez az egyetlen fő bűn, amit önmagában talált meg.
Fontos hangsúlyozni azonban, hogy a filmekben bemutatott tünetek és diagnózisok legtöbb esetben túlzók és szélsőségesek. Akár a gonosz igazi arcát szeretnénk általuk megismerni, akár saját rejtett, sötét oldalunkat, nem szabad elfeledkeznünk elsődleges céljukról. Egy jó történethez szükség van a komplex gonoszokra is.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=21s
